Nem csak lóra termett

– Edzője még nem várt volna érmet az Európa-bajnokságon, ellenben ön utólag is úgy nyilatkozott: biztos volt benne, hogy összejön a dobogó. A jövőbe tekintve pedig azzal sokkolta Szűcs Róbertet és a társait, hogy az október végi világbajnokságon éremért mennek csapatban. Mindig ilyen magabiztos és optimista?

– A családomra is jellemző, ha valami problémával szembe találjuk magunkat, nem kesergünk, hanem a megoldást keressük. Lassan négy éve dolgozom sportpszichológussal, ő is sokat segített ezt az optimista szemléletet kialakítani. A mostani világbajnokságra a csapatdobogó talán még nem reális, de hosszú távra mindenképp kitűzhetjük célnak. Mindig azt mondom: higgyünk magunkban, és akkor bármi megvalósulhat. A mostani kontinenstorna előtt hallottam a többiektől, hogy a realitás nem azt mutatja, hogy éremért megyünk. Utólag pedig pont azt láthatjuk, ha nincs nyújtón a rontás, a dobogó harmadik fokára állhatunk. Mindig próbálok pozitív lenni és hatni a többiek gondolkodására. Azt vallom, szükséges kijelölni nagy célokat, ha bízunk magunkban, sikerül őket elérni. Ezért mondom azt is, hogy jövőre megszerezzük az olimpiai kvótát csapatban, legyen ez bármilyen hihetetlen most másoknak.

– Ki terelte a tornasport irányába? Mikor dőlt el, hogy a profik útjára lép?

– Nagyon mozgékony gyerek voltam. Az óvónők erősítették meg a szüleimet abban, hogy a tornát válasszam. Amíg a többiek szépen sorban mentek át egyik teremből a másikba, én kézenállásban követtem őket. Az alvásidőt is mindig aktívan töltöttem, általában a szekrény tetejére másztam fel. Sose gondolkodtam abban, hogy hobbisportoló legyek. Ahogy elkezdtem a tornát, egy évvel később már versenyen indultam. Magyar Zoli bácsi (olimpiai bajnok tornász, a Magyar Torna Szövetség elnöke – a szerk.) mondta az edzőimnek, hogy vigyázzanak rám, mert százévente születik ilyen tornász. Sokan javasolták a szüleimnek, hogy a fejlődésem érdekében Győrből inkább Budapestre költözzünk, de mi maradni akartunk, akkor is, ha a feltételek nem voltak megfelelőek. A győri tornaterem a Bercsényi iskolában méretét tekintve alkalmatlan volt a tornászoknak, annyira pici, hogy talán csak egy csík fért el talajból. Apukám mindent megtett, hogy a városban megteremtse a profi sporthoz szükséges feltételeket. Akkor sem adta fel, amikor nem biztatták sok eredménnyel, belevágott és hathatós közbenjárásával 2014-ben megépülhetett egy nagyobb tornaterem, ami már megfelelt a követelményeknek. A Bercsényiből nem jutottam volna idáig, apukám segítsége nélkül pedig sehol sem lennék. Most már a győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra készült sportcsarnokban készülünk.

– Évekkel korábban készült egy közös kép az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Berki Krisztiánnal. Mennyire hatott ez a találkozás a pályafutására? Kik inspirálják még?

– A tornát 2009-ben kezdtem el, otthon a tévében élőben néztem végig, ahogy Berki Krisztián megnyeri az olimpiát 2012-ben Londonban. Nagyon nagy hatást gyakorolt rám, ahogy felért a világ tetejére. Máig felfoghatatlan, hogy akkora nyomás alatt milyen szépen és pontosan mutatta be a gyakorlatát. Remélem, egyszer én is ott állok majd a dobogó tetején az olimpián. Krisztián végigkísért az eddigi pályafutásomon, végig segített a fejlődési szakaszban és most is. Az EYOF-on ő volt a nagykövet, én pedig a kiskövet. Csollány Szilveszterrel 2019-ben az Év Sportolója-gálán találkoztam először, amikor alkalmam nyílt hosszan beszélgetni vele. Mindig hálás leszek, hogy ismerhettem és hogy átadta a tapasztalatait, amiket örökké megőrizhetek.

– A már említett három olimpiai bajnok mindegyike – Csollány Szilveszter, Berki Krisztián, Magyar Zoltán – egy szeren győzött az ötkarikás játékokon. Lólengésben ráadásul nagyon sikeres a magyar tornasport. Soha nem próbálták meg arra terelgetni?

– Dehogynem! Egyből észrevették az edzők, hogy nagyon jó köröket csinálok a lovon, és olyan elemeket is képes vagyok véghez vinni, amiket csak a felnőttek. Mindez annak is köszönhető, hogy még a Bercsényiből hazavittünk egy nagyon kemény, használt lovat, hogy tudjak pluszban edzeni. A nappaliban tanultam meg az egyik elemet, ami a mai napig a gyakorlatom részét képezi. Előfordult, hogy edzés végeztével, amikor mindenki hazament, én még maradtam, egyedül visszamentem a lóra és megtanultam a Magyar-vándort. Rohantam az edzőmhöz, Szűcs Róberthez, aki már a másik csoportnak tartotta az edzést, hogy megmutassam a gyakorlatot. Nagyon örült, amikor megnézte.

– Kitől látta először?

– Berki Krisztiántól, de mindig lenyűgözött a háromszoros olimpiai, tízszeres világbajnok japán Ucsimura Kóhei is, fantasztikus tornásznak tartom, nagyon sokat néztem a gyakorlatait. Tavaly a világbajnokságon még együtt versenyezhettem vele, azóta visszavonult. Szóval vizuálisan tőlük tanultam meg a Magyar-vándort.

– Az óvodában kézenállásban haladt, apukája tornacsarnokot építtetett, hogy segítse, otthon a nappaliban pedig lovon gyakorolt. Tényleg a tornára termett.

– Otthon nem csak lovunk volt, felszereltünk a falra gyűrűt, még mindig ott lógnak, a dobbantót meg a folyosón helyeztük el. Régebben a bátyám is tornázott, szintén tehetségesnek számított, de ő már befejezte. Vele együtt edzettünk otthon.

– A dobbantó után hol landolt, a kanapén?

– Lehet, hogy kihagytam, de szőnyegek is voltak otthon, szaltózhattam a nappaliban. A családom tényleg hatalmas részt vállalt abban, hogy idáig jussak.

– Talajon ért el most kiemelkedő eredményt, a lólengés fele terelték, már csak a magyar hagyományok miatt is. Mégsem akarja elkötelezni magát, hiába a tradíciók?

– Semmiképp sem! Hatszeres tornász akarok lenni, mert azt tartják a királyszámnak, mint férfi kajakban az ezer méter egyest. A már említett Ucsimura, a tornasport legendája is hat szeren lett a világ legjobbja. Most talajon jött ki jobban a lépés, de ha a kiinduló pontszámot nézem, lovon egyébként erősebb a gyakorlatom. Sajnos most a kontinenstorna selejtezőjében nem sikerült szépen bemutatnom. Korláton és nyújtón két tized hiányzott a döntőhöz. Azért a magyar hagyományokat folytatnám, szeretnék eredményes lenni lovon, de a többi szert is hozzáteszem még.

– Tavaly úgy nyilatkozott, hogy a párizsi olimpián a legjobb ötben végezhet, mennyit változott a terv?

– Szeretném összerakni a legerősebb gyakorlataimat a párizsi olimpiára, ehhez már csak egy-két elemet kell beépíteni. Ha sikerül, akkor a kiinduló pontszámaim alapján a világ élmezőnyében leszek. Ha 8,5-ös kivitellel bemutatom, akkor olyan pontszám jön ki összetettben, amivel világbajnokságot és olimpiát szoktak nyerni. Az elemeket szép lassan kezdem felépíteni, most az októberi világbajnokságra is készülök magasabb nehézségű gyakorlattal. Korábban eldöntöttem, hogy olimpiai bajnok szeretnék lenni, de eddig nem mindennap gondoltam erre. A mostani Európa-bajnokság előtt viszont sokat mondogattam magamnak, hogy érmet szeretnék a kontinenstornáról, és sikerült. A szavaknak erejük van. Hiszem, hogy meg fogom tudni csinálni, és el fogom érni a céljaimat.