Nem csak sportolókat, embereket nevelnek

A sportvilág régi nagy adósságát törlesztjük velük szemben, a megbecsülés és a tisztelet jeléül elkészült a Mesteredzők Fala, mondta ünnepi beszédében Molnár Zoltán, a MET elnöke.

A Magyar Edzők Társasága harminc évvel ezelőtt, a magyar sport legsúlyosabb válsága közepette alakult meg, amikor 51 kiváló edző (az akkori) Testnevelési Főiskolán úgy döntött, hogy összefog és egy közösségben egyesíti erőit. A rendszerváltás után sportklubok százai szűntek meg, az edzők többségét elbocsátották, elevenítette fel a kezdeteket Molnár Zoltán.

– Az alapítók által megfogalmazott cél időtálló, és ma is ez a legfontosabb kötelezettségünk: tegyünk meg mindent az edzői hivatás, szakma elismeréséért, presztízséért, nyújtsunk erőnkhöz mérten segítséget az eredményes szakmai munkához. Visszatekintve az elmúlt harminc évre azt láthatjuk, hogy álmaink és vágyaink közül, különösen az elmúlt tíz évben, sok minden megvalósult.

A kezdeti 51 fős közösség mára ezerkétszáz tagot számlál. A MET elnöke 30. születésnapi ajándéknak nevezte, hogy a most benyújtott sporttörvény módosítása lehetővé teszi, a jövőben köztestületként működjenek, amivel lehetőséget kapnak arra, hogy a magyar sportért és az edzői közösségért még többet tegyenek.

Molnár Zoltán szerint az edzők is korunk hősei.

– A sportsikerek különösen fontosak a magyaroknak, rendkívüli örömet, büszkeséget jelentenek az egész nemzetnek. Az emberek hálásak, bajnokaink méltó elismerést kapnak, ők a nemzet hősei, példaképei. De mi, akik a sportban dolgozunk, tudjuk, hogy a sportsikereknek, a csillogó érmeknek a bajnokok mellett vannak más fontos szereplői is: a mesterek, a bajnokok edzői, az aranykovácsok, akik nélkül még soha senkinek sem sikerült feljutni a csúcsra. Tanítvány és mester közös erőfeszítése eredményezi a sikert, ezért a bajnokaink edzői is korunk hősei. Övék a legszebb, de egyben a legnagyobb felelősséget követelő feladat. Mert mi is lehet nagyobb felelősség annál, mint egy fiatal ember álmainak megvalósításán dolgozni? Edzőik életre szóló elköteleződéssel gyakorolják csodálatos, de sokszor nagy áldozattal járó hivatásukat, száz fokon égve, átélve siker és kudarc embert próbáló nehézségeit.

Molnár Zoltán hangsúlyozta: a szakemberek példás életútjának, áldozatos munkájának eredménye, hogy ma sportnemzetként tekinthetünk hazánkra.

– Az edzők a sport csodálatos, semmi mással nem pótolható, pedagógiai eszközrendszerével nevelik fiataljainkat olyanná, akik a sportsikereken túl képesek lesznek elviselni az élet nehézségeit. Nevelőmunkájuknak köszönhető a több százezer, sőt millió egészséges, fizikailag, szellemiekben és erkölcseiben megerősített fiatal, akik tudják, mi a hazaszeretet, a bátorság, a becsület, a bajtársiasság. Ezek a fiatalok lesznek nemzetünk mindenkori erősségei.

Schmidt Gábor a nevelés igazi mestereinek nevezte az edzőket.

– Egy híres írónk egyszer így fogalmazott: a tanítás csak információkat tölt a fejekbe, de a nevelés növel. Nem mennyiséget ad, hanem minőséget.

A sportigazgatási és fejlesztési ügyekért felelős helyettes államtitkár beszédében azt is elmondta, a mesteredzők példát mutatnak abból, mit jelent a magyar sport szolgálata. A világraszóló eredményeket látva kijelenthető, hogy hazánkban valóban minőségi munka folyik, ennek a mesteredzők a legfőbb letéteményesei.

– Hosszú évtizedeken keresztül megmaradtak a magyar sport mellett, jóban-rosszban, bőségben és szegénységben. Minden egyes nap lementek a pálya mellé, hogy újabb fiatalokat neveljenek sportolóvá, újabb tehetségeket juttassanak el a csúcsra. A tanítványaik által elért olimpiai bajnoki címek, világcsúcsok mellett legnagyobb sikerük abban áll, hogy generációkkal szeretették meg a sportot és neveltek belőlük sportembereket. A legfontosabb pillanatokban, a legkiélezettebb döntők idején egyként szurkolunk azoknak, akik a világ legnagyobb sportszínpadain a magyar címert viselik; önöknek is köszönhetően büszkén vallhatjuk, hogy magyarok vagyunk.

– Követelek, mert tisztellek – idézte fel egy híres svájci pedagógus szavait Mocsai Lajos. A kézilabda-mesteredző mind a női, mind a férfiválogatottal vb-döntőig jutott, előbbivel olimpiai finálét is játszott. A Testnevelési Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöke szerint a mesteredzők nemcsak szakmai, hanem életpálya-programot is adnak a sportolóknak, nemcsak motiválják, hanem megfelelően inspirálják versenyzőiket. Nem csupán egy-egy sportoló neveléséről van szó, hanem évtizedes munkálkodásról, olyan produktumról, amely számos sportember életpályáját végigkísérte. Ezért a mesteredzők a modern kornak megfelelő kiművelt emberfők, legfontosabb ismérvük: a bizalom, a hitelesség, a szakmai hozzáértés és az elfogadottság.

– A mesteredzők azért mesteredzők, mert úgy tudtak dolgozni, hogy az érzelmi töltés, az elkötelezettség, a szenvedély a munkavégzés során kiegészítette a szakmai eltökéltséget. Az edzői munkának lépést kell tartania a mindennapok során óriási tempóban haladó sporttudomány fejlődésével, az integrált tudományok ismereteivel, az átalakuló társadalmi folyamatokkal, a társadalmi felelősségvállalással. Az edzői munka része a sport kultúrában elfoglalt helyének erősítése és hagyományaink képviselete.

A Magyar Edzők Társaságának harmincadik évfordulójára készült kiadványban Schmitt Pál úgy fogalmaz: a sportolók jönnek-mennek, de az edzők maradnak és generációkat nevelnek. A nemzet sportolója a színpadon azt is hozzátette: edzőnek lenni küldetés, hivatás, semmivel össze nem hasonlítható. Edző nélkül nincs siker, a tehetség önmagában nem elég. Minden magyar bajnok mögött egy nagyszerű edző áll.

– Az edzői elhivatottság egyik alapját a sportolói múlt adhatja, bár előfordul olyan neves edző is, aki nem az élsportban nevelkedett, de meglehetősen ritka – mondta a Demokratának Bánhidi Ákos. A gyorskorcsolya-szakedző és mesteredzőnek felvetettük Varga Zsolt vízilabda-szövetségi kapitány azon kijelentését, miszerint nem ilyen típusú nyomás elviselésére születtek az edzők, mint ami a munkájukkal jár. A jeges sportágak szakembere egyetértett Varga Zsolt gondolatával, azzal kiegészítve, hogy aki fiatalon az élsportban élte életét, már ebben a közegben szocializálódik.

– A jeges sportágakban azt szoktuk mondani, két világ van: a palánkon innen vagy odabenn. Én ebben a közegben nőttem fel. Amikor belevágunk az edzői munkába, még nem gondolunk rá hivatásként, de idővel azzá válik. Annyira szeretjük a sportágunkat, annyira át vagyunk vele itatva, együtt élünk vele, hogy nem gondolkodunk azon, mekkora lesz a stresszfaktor, mennyi a krízishelyzet, nem foglalkozunk a kockázatokkal. Vannak edzők, akik Zinédine Zidane módra tudnak viselkedni a legnagyobb téthelyzetben, egy Bajnokok Ligája-döntőn sem látszik rajtuk semmi, de belül attól még biztos háború van. Valóban, a nyomás és a stressz elviselésének kockázata nincs kalkulálva, amikor ezt a hivatást választja valaki. A sikertelenség ellenpontja a siker: olyan eufóriát ad, ami kevés szakmában élhető át.

A magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott edző-menedzsereként részese volt Magyarország első, történelmi olimpiai aranyérménél (a férfi 5000 méteres váltónál, 2018-ban), majd az első egyéni bajnoki címnél (Liu Shaoang nyert 500 méteren, 2022-ben). Bánhidi Ákos szerint a siker mindent felülír.

– Egy nagy siker egy egész életre elegendő. Beteljesedik minden, amiért dolgoztunk. Szerencsés lehetettem, hogy ez megtörtént az életemben, nem is egyszer. Az olimpiai győzelmek kiemelkednek, de megélhettem a világbajnoki és Európa-bajnoki győzelmeket is. Ugyanakkor nem minden edzőnek adatik meg ez a siker. Egy utánpótlásedző szerény körülmények közt tevékenykedik, de komolyan azt gondolom – és ez nem szentimentalizmus részemről –, hogy átélheti egy kisgyerek mosolyában. Én mindkét részt egy szintre helyezem. Mert azok a pillanatok, személyes sikerek is sokat jelentenek nekem, amelyekben még az olimpiai győzelmek előtt lehetett részem, egyiket sem cserélném el a másikra. Minden edzőnek, sikerektől függetlenül, van olyan pillanat az életében, amikor a karrierjét lezárva visszatekint, és azt mondja: azért a pillanatért megérte.

Bánhidi Ákos szerint az edzőség nem munka. Bár a megélhetése érdekében kénytelen volt elhagyni a pályát egy időre, mégis visszatért.

– Aki az edzőséget hivatásként és nem munkának választja, annak egy életre szól. Erre én is jellemző példa vagyok, mert Rejtő Jenő nem tudna annyi foglalkozást megírni, amennyit én az edzőség mellett csináltam, hogy megéljünk. Előfordulhat, hogy valaki elhagyja az edző pályát, de aki tényleg elhivatott, visszatér.

Bánhidi Ákos neve is felkerült a Magyar Sport Mesteredzői Falára a 691 kiválóság közé. A 250 élő szakember számára ez a fal nem csak nevek összessége, sokkal többet jelent nekik. Mert nemcsak a sportolók, hanem edzőik is dicsőséget szereztek hazánknak.