Nincs vége, amíg nincs vége – interjú a magyar kajakos lányokkal
Lefoglalták a dobogót a magyar női párosok az olimpián. A tegnapi négyes bronzsiker után „kettévált” a nagy csapat két páros egységre, és ezúttal is behúzták az érmet, duplán. Boldog nyilatkozatok némi nevetéssel, ugratással, cizellált mondatokkal.
A női négyes csütörtöki bronzérme után abban maradtunk a lányokkal, hogy pénteken a párosok után is innen folytatjuk. Értve ez alatt azt, hogy az eredményhirdetést követően. Megjegyezték a mondatot, tökéletesen végre is hajtották, mindkét egység érmes lett.
Szinte egyszerre esett be három hajó a célba, és bár pont a beérkezésnél helyezkedtünk el, az ausztrál győzelmen kívül nagyjából a Csipes Tamara, Gazsó Alida Dorka kettős ezüstjében voltunk biztosak, de a szívünk azt mondatta velünk, Fojt Sára és Pupp Noémi is hatalmas hajrával érmes helyen ért be. Hosszú percek teltek el. A mezőny már kievezett a stégre. A célfotó elemzése sok időt vett igénybe. A németek összetett kézzel az ég felé fohászkodtak, hogy ők legyenek a szerencsések ebben a szituációban. A magyarok egymást ölelték, biztatták. Végül megjelent a kijelzőn az eredmény: holtverseny, megosztott bronz, egyszerre ért be a két hajó.
Mindenki megkönnyebbült, magyarok és németek egymást ölelték, megszűntek akkor már riválisok lenni. Érthetően a felfokozott érzelmi állapot és az adrenalinfröccs még hatott, amikor megérkeztek az újságírókhoz. Egymás szavába vágva, nevetve, megkönnyebbülve mondták, ki mit látott, érzékelt, érzett. Mi pedig próbáltuk követni őket.
Pupp Noémi azzal kezdte „én fixen harmadiknak láttam magunkat” – „de jó neked!”- vetették közbe a többiek. Csalóka volt, maradjunk ennyiben.
Végül a kétszeres bronzérmes így folytatta:
– Én mutattam is, hogy az két érem, de jött a várakozás. Szörnyű érzés volt, amikor először azt írták ki, hogy negyedikek lettünk. Várod az eredményt, azt érzed, harmadik vagy, kicsit beleülsz a hintába. Na, mondom, ezt nem hiszem el! Ugyanakkor ha nekem ezt három hónappal előtte valaki leírja, hogy egy érem és egy pontszerző hely, azt egyből aláírom, és azt viszem haza magammal. Azért így jobb, hogy két bronz lett.
Fojt Sára elárulta tegnap, hogy megálmodta, érmet nyer az olimpián, amit a négyessel teljesített. A múlt éjszaka nem kapott üzenetet, pedig a feszültséget is elkerülhettük volna. A Fojt, Pupp páros ugyanis az ötszáz méteres táv felénél hetedik volt, de ritmust váltott, az utolsó ötvenen robbantott.
– Talán könnyebb lett volna, hogy megint megálmodom ezt az érmet is, mert akkor biztosra tudom, hogy megvan a harmadik hely. A középfutamban is hasonlóan eveztünk, hetedik helyről jöttünk fel. A döntőben is bejött, mert mindenkinél jobban akartuk.
– A szívünk meg az egymás közötti bizalom, ami bevitt minket a célba. Amit a tavalyi világbajnokság óta megcsináltunk, ember ép ésszel nem biztos, hogy kibírja – tette hozzá Pupp Noémi.
Ami a másik párost illeti, kevesen gondolták, hogy Gazsó Dóra fogja Csipes Tamarát nyugtatni a rajt előtt.
– Taminak egy hisztije van, ez a jobbos oldalszél. Amikor beálltunk a rajtgépbe, annyit mondtam neki: Tami ne félj, megtartalak! (Maradjunk annyiban, hasonló szó hangzott el – a szerk.) Bólintott kettőt, megnyugodott. Na mondom, akkor ez így meglesz. Én semmire nem emlékszem a pályáról, fekete folt volt körülöttem, csak Tami hátát láttam, meg azt, hogy az utolsó ötvenen jönnek Noncsiék. Mondtam is magamnak: úristen, menni kell!!! Beértünk. Kérdeztem egyből tőlük, hányadikak lettek? Amikor mondták, hogy harmadikok, jobban örültem, mint saját magamnak. Megint bebizonyosodott, hogy így négyen nagyon jó csapat vagyunk. Akárki akármit mond: nagyon jók vagyunk (itt is „kifütyültük” az eredeti verziót – a szerk.).
Azt megtudtuk Dórától, mi hangzott el a rajt előtt, Csipes Tamara a társára nézve elmondta a saját verzióját arról, mit válaszolt a beérkezés után.
– Oldalra néztem és mondtam: ez … második! (Hagyjuk is a kipontozott részt… – a szerk.). Megkérdezte: komolyan? Mondtam határozottan: igen, ez második!
Az ötszörös olimpiai érmes Csipest azért a párizsi verseny lebonyolítása megviseli, eléggé fáradtnak érzi magát.
– Tokió lazább volt az egy döntős nap leosztással: vagyis előfutam, döntő, előfutam, döntő. Itt most két nap alatt ledaráltunk minden előfutamot és folyamatosan döntő van. Nagyon hosszúak a napok, ami nem szerencsés. Tegnap pozitív, ma pesszimista voltam, de vagyok annyira profi, hogy ezt nem hangoztattam. Ilyen egy verseny, egy érzelmi hullámvasút. Tegnap még örülsz, de jön a következő, amire figyelned kell, mindenhol van az agyad. Reggel felkeltem, és az éreztem: minek kell ez nekem? Már fáj mindenem. De kibírom így is, hiába vagyok nagyi!
Csipes Tamara holnap egyesben áll rajthoz, vélhetően utoljára pályafutása során. Bár a többiek ezt másként gondolják.
– Egyesben is megteszek mindent, lekopogom (Gazsó Dorka mellkasán sikerült is) azt jósolják az előrejelzések, nem ilyen szél lesz.. Abszolút gondolok arra, hogy holnap lesz az utolsó egyesem, ma is eszembe jutott, amikor beálltam a hajóval. (Ekkor Fojt Sára bedobja, hogy 2028-ban is lehetne négyes tag, mindenki nevet és helyesel.) Sári! Na meglátjuk, most egy évet pihenek… Hú, nem is tudom, most elgondolkodtam… (Tamara ezen mondatára sikongásban törtek ki a lányok) Mert lehet, akkor meg azt írnák a kommentelők, hogy az én tapasztalatom fog hiányozni (Azt nem hagyhatjuk, kellesz nekünk – mondják a lányok)… Most is az volt bennem, utoljára kell hogy beüljek a párosba, és utoljára kell végigmennem, és holnap is eszembe fog jutni…
Azért a társak hozzáteszik Csipes Tamarára nézve: nincs vége, amíg nincs vége!
