Hirdetés

Minden nézőpont kérdése. A mérleg nyelve a sikeresség fele mutat, ugyanakkor a színskálából az arany ezúttal hiányzik. A magyar csapat 7 érmet, 4 ezüstöt és 3 bronzot szerzett a párizsi olimpián. Ugyanakkor 1976 óta először fordult elő, hogy aranyérem nélkül zárt Magyarország. Legutóbb, Tokióban a 6 érem leosztása 3-2-1 volt, Rióban pedig összesen szereztek 3 érmet a versenyzők, de mindegyik arany volt.

A 2024-es olimpiát más szemszögből is meg lehet ítélni. Hüttner Csaba szövetségi kapitány arra hívta fel a figyelmet, hogy a sportágban Magyarország szerezte a legtöbb érmet a nemzetek között.

Fotó: Szalmás Péter/MOB/Team Hungary

– Ha mindig csak az aranyérmekről beszélünk, természetesen rosszabb a mérleg, de hét érmet szereztünk tíz versenyszámból, majdnem kétszer annyit, mint a második. Soha nem volt magyar csapat minden számban döntőben egy olimpián. Azt gondolom, aki benne van a sportágban, láthatja, mennyit erősödik, és miken múlik egy aranyérem vagy akár egy pontszerző hely. Én nagyon büszke vagyok erre a csapatra, azt gondolom, mindenki kihozta magából a maximumot. Nem tudnék kiemelni senkit, mert minden szakág kiemelkedően teljesített.

A lebonyolítás eltért a korábbiaktól, alig pár óra alatt kellett kiharcolni a döntőbe jutást, majd evezni a fináléban és csúcsteljesítményt nyújtani. A kiváló fizikummal és állóképességgel rendelkező magyar csapatból is többen megjegyezték, azért embert próbáló a program. Hüttner Csaba szerint azonban mindezeken felül a fair play is sérült.

A női kajakozók ötszáz méterén négy középfutamba kerültek a versenyzők, csakhogy az első 10.30-kor rajtolt, az utolsó pedig 11.00-kor. A későbbi győztes Lisa Carrington a másodikban szállt vízre (10.40-kor), Csipes Tamara az utolsóban. A döntőt 13 órakor indították. Ezt emelte ki a szövetségi kapitány is.

Korábban írtuk

– Voltak olyan dolgok, amik számomra nem elfogadhatók az olimpián, de nem ezzel kell foglalkozni, hanem a végeredménnyel. Két órán belül középfutam és döntő van és valaki 40 perccel többet pihen, az nem biztos, hogy fair, főleg úgy, hogy ebben a mezőnyben 4-5 világklasszis volt és a kettő között óriási a különbség. Ettől függetlenül Lisa Carrington bebizonyította, hogy nem véletlenül a klasszisa ennek a sportágnak, mert minden számban ő nyert.

Csipes Tamara fáradtan, de nyugodtan szállt vízre és az időjárás is kedvezően alakult. Megérte „lekopogni” Gazsó Dorka mellkasán egy nappal korábban. A kétszeres olimpiai bajnok pályafutása utolsó ötszáz méterét evezte.

– Mára olyan fáradt voltam, hogy semmin sem gondolkodtam, az vigasztalt, hogy biztos Lisa is fáradt (Carrington), de féltem, hogy a másik új-zélandi (Fisher), aki két napot pihent, meglephet. Nem mondom, hogy nem volt bennem ideg. A középfutam nem eset jól, kicsit túráztattam magam, hogy fél órával kevesebb a pihenőm, mert én voltam az utolsó futamban és fél óra ilyenkor sokat számít. Úgy álltam neki, hogy a mai napból hozzam ki a legtöbbet. Szeretnék menni egy max pályát, olyat, amire azt mondhatom, elégedett vagyok és nem rontottam el. Nagyon rá akartam koncentrálni az elejére, mert nagyon gyorsak a lányok, ha lemaradok, fáradtabban nehezebb megcsinálni a végét. Úgy megleptem magam az első kétszázon, hogy szerintem ez bevitt. Egy hétszeres olimpiai bajnok vert meg, nem lettem rosszabb Tokió óta, ugyanúgy álltunk a dobogón. Ez olyan pálya volt, amilyet szerettem volna jönni utolsó pályára.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Csipes Tamara elégedetten vonul vissza, nem maradt benne hiányérzet.

– Amikor beértem, megköszöntem magamnak, hogy így zárhattam ezt le a pályafutást. Lehet, hogy itt a kajakosok között „csak” kétszeres olimpiai bajnok vagyok, de van hat érmem, szerintem olimpiáról olimpiára felülmúltam önmagamat. Ha visszanézek Rióra, mennyit fejlődtem emberileg és a vízen mint sportoló, mint ember, mint csapattárs… Annyira érdekes, mennyire máshogy éltem meg mind a három olimpiámat, örülök, hogy mindegyikre úgy tudok visszaemlékezni: nincs bennem maradandó csalódás. Azt tudom mondani, hogy lezártam úgy egy huszonnégy éves karriert, hogy tudtam az maradni, aki vagyok, és közben az lenni, aki szeretnék.

A férfi kajak egyes ezer méter mindig is királykategóriának számított a sportágon belül. Tokió kettős magyar sikert hozott, Kopasz Bálint olimpiai bajnok lett, Varga Ádám ezüstérmes. A párizsi ötkarikás játékokon szintén mindkét magyar dobogóra állhatott, de most más leosztásban. Közülük csak az egyik örült az eredménynek.

Kopasz Bálint a szám világklasszisa, minden címet bezsebelt, olimpiai, világ- és Európa-bajnok. Nagy titkot nem árulunk el: mindenki címvédésben gondolkodott vele kapcsolatban. A két magyar egymás mellett kapott helyet a pályán, és az előzetes várakozás alapján köztük, illetve a portugál Pimenta között lehetett számítani a nagy csatára. Utóbbi erősen kezdett, az élre is állt, de nem bírta az általa diktált tempót, fokozatosan esett vissza. Kopasz Bálint a táv nagy részében második helyen evezett, de a portugál helyére a cseh Josef Dostál érkezett nagy erővel, az iramot a végéig tartotta, a magyar olimpiai bajnok nem érte be a hajrában. A futam alatt negyedik-ötödik helyen lapátoló Varga Ádám azonban egy erőteljes befejezéssel Bálintot leelőzve másodikként csúszott be a célvonalnál (mint Tokióban), míg Kopasz Bálint harmadik lett. Szokásos higgadt és intelligens értékelés hangzott el tőle a döntőt követően.

– Nagyon jó pályát sikerült felállítanom, annak ellenére, hogy az utolsó 200 méterem nem volt olyan dinamikus, mint szokott lenni. Egy picit az erőszint lehetett volna nagyobb a végén, az állóképességemet nagyon jónak értékelem. Pozitív hangulatban érkeztem ki a pályára, kedvezett az időjárás, a napsütés, a hőmérséklet ahhoz, hogy nagyon jó formát mutassak, ez megtörtént.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Mivel férfi kajak egyesben csak az ezer méter szerepel már az olimpián (Tokióban még 200 métert is rendeztek), ezért ebben a mezőnyben indul a világ összes kajakos klasszisa. A táv alatt végig érzékelte, ki hol tart, mindent kiadott magából.

– Jól osztottam be a távot, egy ilyen mezőnyben menni kell bátran, az utolsó 250 méter lehetett volna erősebb, de nem csináltam volna másként, indulhattam volna még ebből, de nem voltam olyan formában, mint a Világkupán vagy a válogatón. Olyan fáradtnak rég éreztem magam, mint amikor befutottam, az egész testem, mindenem „elkötött” vagyis besavasodott. Mintha ólmot kötöttek volna a lábamra és a felsőtestemre. Egymásnak sok sikert kívántunk Ádámmal a futam előtt. Gyanítottam, hogy mindketten dobogóra tudunk állni, gratulálok neki, hogy össze tudott hozni egy ezüstérmet. Még boldogabb lettem volna, ha első, második helyen érünk célba Ádámmal, de Dostál formája kicsit meglepett mindkettőnket. A bronzérem nekem, megmondom őszintén, annyira nem tetszik.

A 27 éves klasszis mindent elért pályafutása alatt, a visszavonulásával kapcsolatban nem döntött. Az olimpiai bronzérem ellenére mégis vesztesnek érzi magát.

– Kiderül, ezek után van-e kedvem még folytatni, mert maximalista vagyok, mindig az aranyéremért megyek, lehet, ez fog egy löketet adni, hogy győztesként fejezzem be a karrieremet, mert vesztesként senki sem szereti. Ha úgy döntök, most befejezem, nem győztesként fogom, és az nem túl jó. Érdekesség, hogy a tokói olimpia után sokan felvetették: mit lehet még elérni, mi a cél, mindent kipipálhatok, elértem mindent az élsport világában. Én azt mondtam: 3 perc 20 másodperc alá akarok menni. Ez most biztos nem jött össze. Ki fog derülni pár hét múlva, hogy vesztesként fogom befejezni, vagy megyek azért, hogy majd győztesként szálljak ki a hajóból.

Fotó: Szalmás Péter/MOB/Team Hungary

Varga Ádám olyan taktikát választott, ami korábban nem volt rá jellemző. Megerősítette, amit Bálint elmondott, nem számított arra, hogy a cseh Dostál ennyire jó pályát megy, hanem a portugál Pimentát és honfitársát várta a dobogóra. Végig látta a döntő alatt, ki, hol áll, mert az elején még lassabban evezett, de a vége nagy hajrá sikerült.

– Elég érdekes taktika volt tőlem, nem sokszor csináltam eddig, főleg ilyen komoly versenyen, hogy ennyire lemaradok az elején és a végét húzom meg. A rajt előtt láttam, hogy bekerültem Pimenta és Bálint közé, akik nagyon sokszor meg szokták húzatni az elejét. Bennem felmerült, válasszak-e másik taktikát, hátha ők kifárasztják egymást. Végül az döntött, hogy mivel két elődöntős futam volt egymás után, mindenki kicsit fáradtabb, plusz elég sok hínár volt a pályán és úgy kellett kezdenem, hogy egyből a pálya szélére megyek, hogy kikerüljek egy adag hínárt, ezért úgy döntöttem, picit lazábban kezdek és ami marad a végére, az marad. Utólag örülök, hogy ezt a taktikát sikerült választanom, mert nagyon jó eredménye lett, sokkal izgalmasabb volt belülről – remélem kívülről is – a verseny. Mindig nagyon jó érzés, amikor a finisben van erőd és el tudsz menni a többiek mellett. Nagyon elégedett vagyok ezzel az eredménnyel.

Varga Ádám a két ezüst között jelentős különbséget érez. Tokióban meglepetésnek számított a második helyezése, Párizsba pedig már érmes esélyekkel utazott.

– Tokió volt az első olimpiám, úgy vártam, hogy ha az első hatba bekerülök, az már nagyon jó és kihoztam magamból a legjobbat. Amikor ott beértem a célba, nem tudtam, hogy harmadik vagy negyedik helyezett vagyok, de kiírták, hogy második. Félreértés ne essék, a mostani, második ezüstnek is örülök, de nem tud felérni az előzőhöz. Sokkal nagyobb boldogság volt Tokió, mert hirtelen jött, és nem tudtam elhinni. Mindig azt hittem, egyszer felkelek és kiírnak negyediknek a táblára… A párizsi olimpia amiatt is más volt, hogy előtte azt mutatták az eredmények, az első háromban is lehet keresnivalóm. Ezért volt belső elvárás magamtól, hogy szeretnék érmezni. Azért büszke vagyok erre is, hogy sikerült megcsinálni, de a tokiói első éremszerzés élményén nem nagyon tud semmi felülkerekedni.

Két magyar klasszist lehet, hogy az idei olimpián láthattunk utoljára. Csipes Tamara jelen állás szerint befejezi pályafutását, bár a négyes tagjainak ehhez lesz még pár szavuk. Kopasz Bálint hamarosan döntést hoz a folytatásról.