Ősök nyomában

A XVIII. században mint minden hadsereg, a Habsburg Birodalom fegyveres ereje is a lovakra épült. Ausztriában azonban kevés terület lett volna alkalmas a tenyésztésre. II. József Mezőhegyest és Bábolnát, Ferenc József császár pedig Kisbér városát, azon belül gróf Batthyány Kázmérnak, Magyarország első külügyminiszterének birtokát jelölte ki erre a célra: az uralkodó 1853-ban a szabadságharcot követően halálra ítélt, emigrációba kényszerült politikus elkobzott rezidenciáján alapított királyi ménest. Széchenyi Istvánnak köszönhetően ekkoriban már Magyarországon is óriási népszerűségnek örvendett a lovassport, így Kisbéren a versenyzésre alkalmas telivérek tenyésztése is megkezdődött. Az angol vérvonal és a magyar szaktudás keveredése pedig jövedelmezőnek bizonyult, a tenyésztési folyamat eredményeként megszületett Európa egyik legsikeresebb lovas bázisa: itt láttak napvilágot hazánk legeredményesebb versenylovai, Kisbér, Kincsem és Imperiál is. A Bakony kapujának nevezett város fénye a kommunizmus alatt sajnos megkopott. A lovassport a pártállami diktatúra időszakában úri passzió­nak számított, a technika fejlődésének következtében pedig a ló mint hadászati eszköz elavulttá vált, ezzel gyakorlatilag megpecsételődött a kisbéri lótenyésztés jövője.

A hintóktól a luxusóriásokig

A csodálatos örökség ma már csak legenda, napjainkban csupán néhány épület, a helytörténeti múzeum állandó kiállítása és a város központjában egy hatalmas szobor emlékeztet a múltra. Hacsak nem látogatunk el a közelben lévő kicsi település, Ászár egy különleges, az átlagember számára ismeretlen zugába, ahol évek óta komoly munka folyik annak érdekében, hogy a környéket ne csak a múlt, hanem a jelen és a jövő lovas fellegváraként is emlegessék. A híres színésznő, Jászai Mari szülőháza mellett található farm tulajdonosa hazánk egyik legeredményesebb fogathajtója, ifj. Jámbor Vilmos, aki bár versenyzőként is aktív még, ideje nagy részét a jövő magyar fogathajtóbajnokainak képzésére fordítja.

– Apám agyhártyagyulladás következtében szinte teljesen megsüketült, emiatt a mindennapi kommunikáció meglehetősen nehezére esett. A lovak társaságában ugyanakkor mindig felszabadult volt, hiszen semmiben sem hátráltatta a fogyatékossága. Ezt a telket még ő és édesanyám vásárolta a 80-as évek végén, hogy új, korszerű otthont adjanak a lovaiknak. Apám a rendszerváltás után hármat vett az állami gazdaságtól, velük kezdődött fogathajtó-pályafutásunk. A kisbéri ménes megalapításának 150. évfordulója alkalmából, 2003-ban felavattuk az első pályánkat, azóta folyamatosan rendezünk versenyeket is – mesél a múltról a tanya birtokosa, aki a nagy sikerű 1984-es szilvásváradi világbajnokság hatására pattant a bakra, és ragadott maga is hajtószárat.

Hogy édesapja nem a lótenyésztést választotta hivatásul, nem véletlen. Jámbor Vilmos nagyapja bognárként az 1900-as évek elejétől a kisbéri ménes kocsigyártója volt. Mestersége apáról fiúra szállt, a Jámbor-műhely profilja pedig időről időre bővült: a Lehel névre keresztelt, napjainkban világszerte ismert és elismert vállalat már nem kizárólag hintókat készít, hanem mindenféle fogathajtáshoz szükséges eszközt, valamint igazi luxusjárműveket, amik lovak, versenyautók és zenekarok utaztatására is alkalmasak. A cégnek nincsenek hatalmas tartalékai, a bevétel nagy részét ugyanis a lovas központ fenntartására költik. A tulajdonos egyben a gyerekek szponzora is, ő finanszírozza a taníttatásukat és a versenyeztetésüket, így olyan fiatalok is lehetőséget kapnak, hogy kipróbálják magukat, akiknek az anyagi helyzete nem tenné lehetővé e drága sport művelését.

Nincs olyan, hogy bakra termett

Az ászári lovas központé a kontinens talán legnagyobb fiatal hajtóbázisa, ami egyértelműen a Hölle Martin, Vida József, Jámbor Vilmos alkotta trió sikereinek az eredménye. Több mint tíz 12–14 év közötti hajtójuk van, akik nemzetközi szinten versenyeznek. Európában általában egy egész országban van ekkora utánpótlás. Számos más sportággal ellentétben itt tehát nem a toborzás jelent problémát, hanem annak eldöntése, ki legyen az a négy versenyző, aki indulhat az Eb-n.

– Hogy van-e bakra termett egyén? Szerintem nincs. A gyerekeknek kell a sikerélmény, hogy motiváltak legyenek. Mi először megszerettetjük velük a sportot, és csak utána követelünk. Nem helyezünk rájuk nyomást. Jöjjenek, hajtsanak. Sikerül, ahogy sikerül. Aztán amikor látják, hogy buli az egész, jöhet a komoly munka. Az első pillanattól kezdve visszük őket felnőttversenyekre, ahol a hangulat ösztönzőleg hat rájuk. Nincs az a fiatal, aki egy ilyen esemény után ne lenne hajlandó noszogatás nélkül dolgozni.

Valahogy így történt ez Marcival is, aki hat évvel ezelőtt szeretett bele a fogathajtásba. A Down-szindrómás kamaszfiú hatéves koráig egyetlen szót sem beszélt, ám amikor barátkozni kezdett a lovakkal, hirtelen megeredt a nyelve. Ma a Bárczi Gusztáv készségfejlesztő iskola tanulójaként folyékonyan olvas, ír és számol, fogathajtóként pedig rendszeresen indul versenyeken, az idei bajnokságokon Hollóval, a minden idők legtöbb világversenyén részt vevő magyar pónival méreti meg magát.

Az ászáron nevelkedő fogathajtó-palánták kiváltságos helyzetben vannak, a rendelkezésükre álló világszínvonalú pálya ugyanis egyedülálló az országban, sőt, talán még Európában is. Minőségét jelzi, hogy a központ az elmúlt években több rangos nemzetközi versenynek is otthont adott, és ha a járványhelyzet lehetővé teszi, idén is számos ilyen alkalom lesz.

– Most nagy változás előtt állunk. Életünkben először nyertünk pályázatot, a támogatásból új pályákat építünk. Ezen a területen például egy fedett istálló és futtató készül, ahol a hideg telek könnyűszerrel átvészelhetők.

Búcsú a vágóhídtól

Az ászári lovas központban sosem áll meg az élet. Miközben a jövő reménységei hétköznap az iskolapadot koptatják, a pályákon a lovak lemozgatása zajlik.

– Mivel fogyatékos gyerekekkel is foglalkozunk, a lovaknak maximálisan megbízhatónak, kiszámíthatónak kell lenniük, ezt pedig úgy érhetjük el, ha rengeteg a személyes kontaktus ember és állat között – mondja Jámbor Vilmos.

Miközben beszélgetünk, a messzeségből egy kettes fogat tűnik fel, a bakon az ötszörös világbajnok Hölle Martin segédhajtójával. Rimarcsik Zsolttól megtudjuk, épp egy észt hölgy lovait trenírozza, aki állampolgársági eskütételre készül, ugyanis annyira magával ragadta a magyar fogathajtás világa, hogy úgy döntött, az észt válogatottság lehetőségét feladva végleg letelepszik nálunk. Pille-Riin Roosileht ezüstszínben pompázó lovai a halál torkából tértek vissza. Hogy nem lett belőlük szalámi, egyedül Jámbor Vilmosnak köszönhető, aki miután fantáziát látott bennük, alig 350 ezer forintnak megfelelő angol fontért megvásárolta őket egy kupec­től – utóbbi megunta, majd vágóhídra vitte a két gyönyörű, egészséges állatot. A szürke patások közül Topper különleges tehetséggel bír: Magyarországra érkezését követően egy olyan versenyzővel, aki három hónapja ült először bakon, 34 pontos díjhajtást csinált az Európa-bajnokságon, ami olyan, mintha egy futballmeccsen valaki 15 gólt lőne. Ő és társa, Roni rendszeresen megdolgozik a rétre váltott örökbérletükért, a tavalyi világbajnokságon is kimagasló eredményt értek el, csupán a hajtó rutintalansága miatt nem sikerült érmes helyen végezniük.

Egyikük sem túl fiatal már, ám a kor Jámbor Vilmos szerint nem feltétele az eredményességnek. Sokkal meghatározóbb, hogy mennyire szeretik az állatot, az ugyanis meghálálja a törődést, nem beszélve arról, hogy éppúgy éhezik a sikerre és élvezi is, ahogy a gazdájuk. Az ászári lovas központ négylábú lakói szinte több időt töltenek a mezőkön, mint az istállóban, a dolgozók ugyanis tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen sztyeppékről származó állatnak büntetés, ha az egész napot egy háromszor három méteres kalitkában kell töltenie. Azt mondják, a ló komfortérzetét nem drága kiegészítőkkel, hanem olyasmivel lehet megadni, ami nem kerül pénzbe. Ez pedig nem más, mint a szabadság.