Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Örömteli pillanatok fényképeken és videófelvételeken
Hirdetés

Kevés olyan sportrajongó van, aki ne ismerné Dobor Dezsőt, riporterként ugyanis csaknem ötven éve szolgálja a magyar sportot. Ez idő alatt több ezer nemzetközi eseményről tudósított, kilenc olimpián vett részt. Ennek során négyszer is megadatott neki, hogy a birkózásban magyar aranyérmekről is közvetíthessen. Noha pályafutása során rengeteg cikket írt és filmet készített, amik közül többet komoly elismerésben részesítettek, élete „fő művének” mégis a Millenáris kiállítását, a tokiói játékok alkalmából életre hívott Világraszóló bajnokaink tárlatot tartja, már csak azért is, mert a kiállítás anyagát az ő kurátori irányításával kevesebb mint fél év alatt gyűjtötte össze a Millenáris stábja. E rövid idő során közel 5000 kilométert utaztak az országban, 25 városban fordultak meg, hogy összeszedjék a kincseket, amiket bajnokaink őriztek meg saját maguknak és az utókornak. A turné meglehetősen sikeres volt: a megnyitóig közel 300 ereklye gyűlt össze.

Érzelmek konzerválva

Az 1952-es olimpián nővérével együtt győzedelmeskedő Novák Éva története, mondhatni, filmbe illő. Igaz, későbbi férjével való kapcsolata igencsak furcsán vette kezdetét, a belga sportújságíró ugyanis doppingolással vádolta meg a magyar úszót, a köztük zajló levélváltásokból azonban néhány nap alatt szerelem bontakozott ki, méghozzá akkora, hogy a fiatal olimpikon kiszökött a magyarok helsinki táborából, és a belga követségen feleségül ment Pierre Gerard-hoz.

A kiállításon ennek a bájos eseménynek a dokumentumai láthatók, köztük a kérelem, amit Rákosi Mátyáshoz intézett a többszörös világrekorder annak reményében, hogy a kegyetlen diktátor elengedi őt Belgiumba, a férjéhez. Bár ígéretet kapott rá, a kívánság végül feledésbe merült. A családegyesítés úgy jöhetett létre, hogy a belga hatóságok kikötötték, csak akkor adnak vízumot a magyarok egy későbbi versenyére, ha Novák Éva is helyt kap a csapatban. Belga színekben még indult 1956-ban az ötkarikás játékokon, később pedig szemészprofesszor lett.

Novák Éváéhoz hasonlóan Hódos Imre története is mosolyt csalhat az arcokra. A kitűnő birkózó szintén 1952-ben nyert olimpiát, győzelme azonban nem mindegyik bíró számára volt egyértelmű. A kételkedők furcsamód akkor adtak hangot véleményüknek, amikor Hódos már a dobogón állt. A tárlaton is bemutatott fekete-fehér fotón látszik a meglepettsége, miután közölték vele, hogy csak második lett. A magyar sportdiplomáciának azonban elég meggyőző ereje volt, reklamá­ció­jukat követően újabb helycsere történt: ahogy arról egy másik kép árulkodik, végül a magyar álláspont és hazánk fia győzedelmeskedett.

Korábban írtuk

Mások emlékei inkább szomorúak. Az egyik vitrinbe a nemrégiben tragikus hirtelenséggel elhunyt sportlövő, Igaly Diána személyes tárgyai kerültek. Dobor Dezső tervei szerint kegyeleti okokból csak egy búcsúüzenet és fényképek szerepeltek volna itt, ám az olimpiai bajnok fia, Tamás, aki édesanyja nyomdokaiba lépve ma az Igaly József Lövészklubot vezeti, nagyon nyitott volt, felajánlotta Diána Athénban viselt lövőmellényét, melegítőjét, érmét és szerencsehozó plüssmackóját, ami a dobogón töltött pillanatokat megörökítő fényképen is látható.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
A magyar szíveket megdobogtató nemzeti trikolór

Minden, ami textil

Az októberig nyitva tartó kiállításon több olyan tárgy is helyet kapott, amit nagyon nehéz volt megszerezni. No, nem a gyűjtőnek, hanem a versenyzőknek. Az egyik ilyen az 1956-os melbourne-i olimpia táborában kifüggesztett, az elbukott forradalomra fekete gyászszalaggal utaló piros-fehér-zöld lobogó, amit Jeney László titokban őrzött a rendszerváltásig, nehogy elkobozza az államhatalom. 1989 után, amikor már nem érezte veszélyben, felajánlotta a sportereklyék tömkelegét őrző Csanádi Árpád Sportiskolának, ma is ez ad otthont neki.

Legendás az a zászló is, amit szintén pólósok „énekeltek le” az olimpiai árbócról Athénban. A zsákmányt nem maguknak szánták, hanem a szövetségi kapitánynak, Kemény Dénesnek, aki nemcsak ezt az emléktárgyat adta kölcsön a kiállítás szervezőinek, hanem azt a három inget is, amelyeket 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban eláztatott, miután győzelmi mámorban úszó játékosaival együtt a vízbe vetette magát. Balczó András várva várt müncheni győzelme után a magyar öttusázók is addig-addig könyörögtek az olimpia szervezőinek, míg be nem adták a derekukat, és nekik nem adományozták a lobogót. 1972 után Szondy István olimpiai bajnok vigyázott rá, az ő halálát követően pedig az ezüst­érmes Maracskó Tibor vette át, utóbbitól került a Millenárisra a különleges trikolór.

Megható testközelből látni azt a leg­alább háromméteres kegyeleti szalagot is, amit a Magyar Olimpiai Bizottság készíttetett Csík Ferencnek, aki a berlini ötkarikás játékokon lenyűgöző teljesítményt nyújtva, sokak meglepetésére maga mögé utasítva a földkerekség legjobb úszóit, és megnyerte a 100 méteres gyors­úszás versenyét. A világklasszis sportoló tragikus körülmények között, bombatámadásban vesztette életét a második világháború alatt. Miután maradványait exhumálták, Keszthelyen, dísz­sírban helyezték örök nyugalomra.

Az ember, aki ott se volt

Kevesen tudják, hogy a kezdetekben néhány újkori olimpián is rendeztek szellemi versenyt, és talán még ennél is kevesebben vannak tisztában azzal, hogy az egyik ilyen számban egy magyar induló, dr. Mező Ferenc győzedelmeskedett. Az aranyérmet az olimpiai játékok története című munkájával érdemelte ki 1928-ban, Amszterdamban, ám a díjátadón nem lehetett jelen, mivel nem volt benne a magyar küldöttségben. A Világraszóló Bajnokaink kiállításon a híres mű ritkaságszámba menő kézirata és az érte kapott aranyérem is megtekinthető.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Pulai Imre és Novák Ferenc, az olimpiai bajnok kenupáros is ellátogatott a kiállításra

Fél mázsa nemesfém

A kiállítás 12 hete alatt a tokiói játékok előtt született 177 magyar aranyérem közül összesen 94-et láthat a közönség, van, amelyeket csak egészen rövid ideig. A kiállítótér közepén lévő vitrint a hét műtárgyának tartják fenn: jelenleg az idén századik életévét betöltött tornász, Keleti Ágnes öt érme látható benne, de ide kerülnek majd néhány napra a „Kemény-legények” és a rövid pályás gyorskorcsolyázók medáljai is, akárcsak Papp László ökölvívó három aranya, a kiállítás finisében pedig a magyar női kajak négyes (Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna és Bodonyi Dóra) által nemrégiben kivívott eddigi utolsó és a Hajós Alfrédnak köszönhető legelső magyar győzelmi érem. Az úszó hagyatékából egyéb érdekességek is láthatók, mint például egy hatalmas, címeres serleg, amit a Budapesti Torna Club adott át hálája jeléül, miután Hajós az ő színeikben indult a versenyen. Anyagi segítségük nélkül egyébként aligha utazhatott volna a görög fővárosba, a Magyar Úszó Egyesület ugyanis komoly pénzhiánnyal küszködött akkoriban, képtelen lett volna finanszírozni a drága kiruccanást.

Hajós neve meglepetésre az ökölvívók részlegénél is felbukkan egy papírlapon, ugyanis 40 évvel a saját győzelme után, amikor már jeles építész volt, levélben gratulált Harangi Imre Berlinben megszerzett bajnoki címéhez. A kiállításon látható érmek közül mint kuriózum kiemelkedik az öttusasport első, jobban mondva első három aranya is, amit a Benedek, Szondy, Kovácsi trió szerzett. A medálok 1952 óta most láthatók először így, együtt, az egyiket ugyanis Tiszafüreden, a másikat Cegléden, a harmadikat pedig Budapesten őrzi gazdája. Az egyik tulajdonos maga Benedek Gábor, Magyarország legidősebb, 95 éves férfi olimpiai bajnoka, aki a hölgyek között rangidős Keleti Ágnessel együtt személyesen tette tiszteletét a megnyitón.

Emelj, lőj, lapátolj!

A látogatók olimpiai és paralimpiai bajnokaink legkedvesebb emléktárgyai mellett megcsodálhatják a győzelmek pillanatairól készült archív felvételeket, de lehetőségük nyílik arra is, hogy kezükbe vegyék az atléták kalapácsát, kipróbálhassák a kajakosok szimulátorát vagy a lövészek lézerpisztolyát, illetve próbára tegyék az olimpiákkal kapcsolatos tudásukat egy-egy kvízjáték során.