Rasovszky Kristóf: Azt szokták mondani, a csúcson kéne abbahagyni, de...

– Az edződ szerint olyan edzéseket csináltatok, amiket rajtatok kívül talán csak egy-két ember bírna a világon…

– Dolgoztunk keményen, sokat készültünk arra, mi vár ránk a Szajnában, egyrészt a Dunában való edzésekkel, illetve a medencében is próbáltunk felkészülni arra, hogy 800 métert kell úszni az egyik, majd a másik irányba. Ez mindenképpen kifizetődött. Azért azt is tudtuk, hogy Dáviddal (Betlehem) jobban készültünk erre a 10 kilométerre, mint ő az ezerötszázára, bíztunk benne, hogy mindez jól fog kijönni. 

– Mondhatjuk, hogy ezen a versenyen adódott össze az a tapasztalat, amit eddig megszereztetek? Nemcsak az, hogy a Szajnában hogyan kell úszni, hanem az is, hogyan kell leszakítani a többieket.

– Az elmúlt egy év, fél év is rengeteg tapasztalatot adott ahhoz, hogy tudjuk, mivel kéne próbálkozni. Dohában, a világbajnokságon is nagyon sokat vezettem és ez bejött. Az Európa-bajnokságon pedig feladtam a vezető pozíciót, akár én, akár a Dávid, és hagytuk, hogy a többiek irányítsák a versenyt. Most úgy voltam vele, minél inkább nyomni elől és fárasztani a többieket, és ez elég jól kifizetődött. Ketten-ketten maradtunk a végén. Szerencsére én voltam előrébb, Dávid meg a gyorsabb a végén, ő lehajrázta az olaszt, én pedig végig dolgoztam elől ezért az éremért. És bejött, itt vagyunk a dobogón.

– Ráfordultatok az utolsóra, ez volt az a srác, Oliver Klemet, aki próbált melletted elmenni Fukuokában a tavalyi vb-n, kevés sikerrel. Nagyjából sejtetted, ha melléd is ér, biztos nem fog megelőzni?

– Nem tudtam, hogy ő az, mert nagyon hasonlóan úsznak Florian Wellbrock-kal, nagyon hasonló a technika, nem tudtam eldönteni, melyikük az, csupán annyit tudtam, hogy német jön mögöttem. Azt is tudtam, ha le tudok érni első helyen a fordulóhoz, a falhoz én érek ki visszafelé elsőnek, akkor onnan nagyon nehéz dolga lesz bárkinek is. Hiszen a fal melletti pozíciót nem fogom feladni semmilyen áron, inkább megnyalom a falat, mint hogy elmenjen valaki mellettem. Belülről a sodrás miatt meg lehetetlen volt elindulni, az első körben én is próbálkoztam, de nem sikerült, a negyedikben Florian jött így, de fel kellett adnia, vissza kellett állnia mögém. Jól látszott, nincs lehetőség előzni. Az utolsó körre úgy fordultam rá, hogy a frissítést kihagyom, és ha elsőnek befordulok, akkor nagy gond nincs. 

– Volt bármi meglepő, vagy a dunai lemodellezés ennyit segített?

– Mindenre felkészültünk, nem volt meglepetés. Egyedül az, hogy Florian minden egyes alkalommal, amikor megfordultunk itt fent és mentünk lefele, mindig a külsőbb ívet választotta az elején, azt gondoltam, hogy az első, második kör után rá fog jönni, hogy ő a gyorsabb, nem véletlenül megyek el mellette belül. Szóval elég sokat készültünk erre, tudtuk, mit kell csinálni. Nem volt semmi meglepetés a Szajnával kapcsolatban, a Duna tökéletesen felkészített bennünket, meg Laci bácsi is, tudtuk mit kell csinálni. 

– Fukuokára azt mondtad, életed formájában vagy, Dohában világbajnok lettél, ez most hogyan jött össze, honnan jönnek ezek az erők?

– Dolgozunk érte. Most vagyok a csúcson, ott az olimpiai arany a nyakamban, de az elmúlt fél évben próbáltam úgy készülni, hogy nem az arany a cél, és nem az a legfontosabb, hanem legyünk ott a dobogón ismét és ne nyomjon minket az a teher, hogy az ezüstnél csak az arany van feljebb, hanem hogy egy újabb érem is nagy teljesítmény. Jól sikerült fejben is a felkészülés. Beáldoztuk a három medencés egyéni számomat ezért a 10 kilométerért, egyértelműen jó döntést hoztuk. 

– A következő két-három éved hogyan alakulhat?

– Meglátjuk, nem tervezek visszavonulni most itt a csúcson, pedig azt szokták mondani az emberek, a csúcson kéne abbahagyni. Lehet, hogy két-három év múlva is még a csúcson leszek, és majd akkor.