Salsa, forgás, gyaloglás

– Az első országos csúcsát 35 kilométeren tavaly egy nagy korsó sörrel ünnepelte. A történelmi Európa-bajnoki bronzérem után is járt hasonló?

– Csak egy korsó sörnek látszott, de valójában kofola volt a pohárban. Hasonló a sörhöz, csapolva teljesen más az íze, mint üvegből, a sört egyébként nem szeretem. 

– Kofola?

– Eléggé megosztó ital, vannak, akik rajonganak érte, mások ki nem állhatják, én odavagyok érte, a tavalyi verseny után ezzel ünnepeltem.

– És ez alkalommal?

–A szállodában minden reggelinél vágyódtam a palacsinta után, de verseny előtt nem ehettem. A bronzérem megszerzése utáni reggelen azzal a gondolattal keltem, hogy most eljött az én időm, de legnagyobb bánatomra nem volt palacsinta. Megelégedtem péksütivel meg muffinnal, amikor már végeztem, akkor vettem észre, hogy kitették a palacsintát. Nem foglalkoztam azzal, mennyire laktam jól, nem hagyhattam ki.

– Mennyire megengedettek a kis sütis bűnözések?

– Verseny előtt nagyon odafigyelek, hogy ne legyen felesleges kalóriabevitel. Edzőtáborok alkalmával fájó szívvel, de átpasszolom másnak a desszertet. Ilyenkor minden alkalommal megfogadom magamnak, ha egyszer visszatérek, végigeszem a sütis pultot. Drasztikusan azért nem vonok meg magamtól mindent, mert mentálisan fenntarthatatlan. A fő versenyek előtt egy-két hónappal viszont inkább a hasznos tápanyagbevitelre figyelek.

– A gyaloglásnál nagyon hangsúlyos a csípőmozgás… szeret táncolni?

–Nagyon szeretek, de nem vagyok biztos benne, hogy tudok is. A versenyek után sokszor ünnepeltünk együtt a guatemalaiakkal, mexikóiakkal, hihetetlen a tánctudásuk. Mindig vágytam arra, hogy elmenjek salsaórára, de eddig nem fért bele az edzések mellett.

– Lehet a tánc kiegészítője a gyaloglásnak?

–Lehet benne valami, mert az egyik terapeutám, aki salsázni jár, egy sérülésem után, amikor újra kellett tanulnom a mozgásformát, azt javasolta, hogy menjek el táncolni. A spanyolok nagyon sikeresek gyaloglásban, a banketteken élmény nézni, ahogy táncolnak és mozgatják a csípőjüket.

– Edzésen egyébként segít a zenehallgatás ritmusban maradni?

–Kis hangszóróból szinte mindig szól a zene edzésen a Margitszigeten. Általában latin zenét hallgatok, a mexikói és a spanyol rap is előfordul. Ha fáradtabb vagyok, és nehezebben tudom megforgatni a csípőmet, de jön egy salsa vagy merenge, könnyebben rá tudom venni magam, mondogatom is: forgat, forgat, forgat. A gyaloglásnál előfordul, hogy kikapcsolnak bizonyos izomcsoportok, hiába akarom én fejben megcsinálni a mozdulatokat, ha a testem nem engedelmeskedik. Tornával vagy akupunktúrával kell újra aktiválni. A zene, edzésen és verseny előtt abban is segít, hogy a megfelelő állapotba kerüljek.

– Hosszútávon ez a mozgásforma komoly koncentrációt igényelhet. A bírók is árgus szemmel figyelik, ha hibázik valaki. Végig fókuszban kell maradni a 35 kilométer alatt, vagy néha el lehet kalandozni gondolatban?

– Könnyű edzéseken a Margitszigeten néha nézem a fejünk felett elsuhanó repülőket vagy az előttünk elszaladó mókust. Előfordul, hogy nem tudok végig koncentrálni, és elkalandozok, de vissza kell hoznom magam, figyelni kell a tempóra, a technikára. Az ismerőseim szerint a versenyeknél úgy haladok, mint egy érzelemmentes, beprogramozott robot. A müncheni Európa-bajnokságon végig fókuszban maradtam. Pár pillanat kihagyás még nem borít versenyt, mert ha az órára nézek, és azt látom, hogy nem úgy alakul az idő, akkor egyből változtatok. Ugyanakkor élvezni is kell a versenyzést, nem szabad görcsösen végigmenni. 

– Korábban úgy készült, hogy a 4–8. hely között végezhet az Európa-bajnokságon. A dobogóról nem mert álmodni?

– Pár éve elengedtem az eredménykényszert, mert görcsössé teszi az embert. Eljutottam odáig, hogy azért csinálom a gyaloglást, mert szeretem, élvezem a versenyek hangulatát, ezért sikerült felszabadultan rajthoz állnom. Egyszer néztem rá a ranglistára a nevezési szintek lezárása után, akkor 7-8. helyen álltam, de szinte fél perc különbségekkel jöttek utánam a többiek, és elég sok a sötét ló a mezőnyben, akiknél nem tudjuk, mire számíthatunk. A verseny előtti napon mondta az edzőm, Rácz Sándor, hogy már negyedik vagyok a ranglistán, de még ekkor sem gondolkodtam éremben. Azt vártam, hogy kemény küzdelem lesz az ötödik-hetedik hely környékén.

– Viszonylag gyorsan az élre állt, és 18 kilométeren keresztül vezetett. Hosszútávnál gyakran hallja az ember, hogy nem érdemes már az elején vezetni, mégis ez a taktika jött be.

– Mindenre van ellenpélda. Gyaloglásban a riói olimpián a férfiaknál a szlovák Tóth Matej úgy győzött, hogy végig vezetett ötven kilométeren. Egyre nagyobb lett a rés közte és a mezőny között, ami mentálisan összenyomhatja az üldözőit, mert a tetemes különbség miatt már nem is próbálkoznak. Vele egyébként nagyon jó a kapcsolatunk, sok segítséget kapunk a felkészülésemben. Edzéseken kitapasztaltuk, hogy nálam az válik be, ha egy tempóra ráállok, és azt gyűröm 20-30 kilométeren keresztül. A lassabb kezdés utáni erős váltás nem passzol hozzám.

– Említette a mentális nyomást, ugyanakkor annak sem lehet egyszerű, aki az élen halad, és tudja, hogy üldözik, várja, hogy beérjék.

– Nem stresszel, hogy utolérnek, tisztában voltam azzal, hogy a görög és a spanyol lány érkezni fog. Az elején azért is mentem el, mert nagyon lassan kezdtünk, szinte úgy éreztem, totyorgunk. Végig érzékeltem a különbséget, amikor 18 kilométer környékén megérkeztek, mentálisan nem zavart meg, mert számítottam rá. Még hezitáltam is, hogy velük megyek, mert 25 kilométerig annyira könnyen haladtam, de észbe kaptam. Ha ellövöm a puskaport, az a végén visszaüt. Mentálisan engem az készít ki, ha érzékelem, hogy fáradok, ilyenkor görcsössé válok, és szét­esik a mozgásom is. Fejben gyorsan realizáltam, hogy sok van még hátra, inkább a saját tempómban haladok, és végül ez a taktika Európa-bajnoki bronzérmet ért.

– Tavaly került a programba a harmincöt kilométer, eddig húszon indult. Több helyen is elmondta, nem érezte nagy váltásnak a hosszabb távot. Azért az ember csak megérzi, ha plusz tizenöt kilométert kell gyalogolnia.

– Alapozásnál hetente összejön a 150-160 kilométer, ami 30-35-ös edzéseket is jelent. Amíg húszra készültem, addig is letalpaltam ezt a távolságot. Nekünk szerintem könnyebb volt a fellépés, mint a férfiaknak az 50-ről 35-re váltani, ugyanis náluk jelentősen kellett növelni a sebességet. Számomra nem okozott gondot az átállás, több speciális edzést kellett beiktatni. A mezőny abba az irányba halad, hogy a húsz kilométeres tempót kitolja a hosszabb távra, mi is ezen dolgozunk.

– Nagyon sokáig versenyzett húsz kilométeren, mégis a hosszabb távon ért el sporttörténelmi sikert. Miben látja az okát?

– Bíztam benne, hogy a sok befektetett munkának lesz eredménye. Tényleg nagyon jó napot fogtam ki Münchenben. Az elmúlt világversenyeken nem volt szerencsém, a tokiói olimpiát el is görcsöltem, a hősokk is betett. Kellett pár hónap, amíg feldolgoztam az ottani eseményeket, de jókor jött az októberi verseny 35 kilométeren, Besztercebányán. Tudtam mire fókuszálni és nem a sebeimet nyalogatni. Izgultam azért az első hosszabb távú versenyem előtt, de sok pluszt adott, hogy az egyik kedvenc helyszínemen indulhattam, és egyből országos csúcsot értem el.

– Jókor jött a váltás a pályafutásában?

– A váltás pont jókor történt, az ötven kilométerről hallani sem akartam, hiába javasolták többen is. A húsz kilométert sem engedtem el teljesen, kacérkodom vele. Ha úgy alakul egyszer a felkészülés, szeretnék egy óra harminc perc alá kerülni. Inkább az időeredmény érdekel. Ha sikerülne jövőre teljesítenem ezen a távon az olimpiai szintet, akkor a negyedik ötkarikás játékomon vehetnék részt, de a prioritás most mindenképpen a 35 kilométer és a jövő évi hazai atlétikai világbajnokság. Szerencsére a szintet már teljesítettem, így nyugodtan vághatunk majd neki a felkészülésnek.

– Egyszer azt mondta, kicsit olyan, mint a rúdugrók, mindig emel egy szintet. Az Eb-bronzéremmel elég magasra került az a léc a jövő évi hazai vb előtt. 

– A világbajnokság mezőnye nagyon erős. A két óra negyvenöt perc körüli időeredmény bennem van, ha ideálisak a körülmények, sikerülhet elérnem. Eddig egy-két magaslati edzőtáborban vettem részt, úgy érzem, több szükséges ahhoz, hogy a budapesti világbajnokságon felvegyem a versenyt a latin gyaloglókkal.

– Ha már az ideális körülményeket említette, az idén kifejezetten forró nyarunk volt, lehet készülni a hőségre?

–Vannak praktikák, lehet készülni, de remélem kedvezőbb lesz az időjárás.

– A hazai világbajnokságon most már esélyesként tartják számon. Motiváló, vagy inkább tehernek érzi?

– Számomra is nagy kérdés, mert eddig teher nélkül tudtam versenyezni, mentálisan jobban rá kell készülni az új helyzetre. Azt hiszem, az edzőmre nehéz időszak vár. A hazai Giro d’Italia alatt fantasztikus, amit a magyar versenyzők átélhettek. Mivel mi is megyünk majd az Andrássy úton és a Hősök terén, bízom a hasonló hangulatban. Még most is kiráz a hideg, ha a Giróra gondolok. A magyar szurkolók támogatása sokat jelent majd nekünk is.