Sárkányok birodalma

A Sugovica partján már állnak a sárkányhajóklubok főhadiszállásául szolgáló sátrak, az egyikből hangos énekszó hallatszik. A bent lévők a társaság rangidős tagjának születésnapját ünneplik, épp egy hatalmas tortát szeletelnek. A jelenet önmagában is rávilágít a sportág jó értelemben vett amatőr jellegére, ami egyre kevésbé jellemző a sport világában. Habár a sárkányhajózás szerelmesei profi módon lapátolnak a vízen, hobbijuk hosszú évek után sem vált hivatássá. Itt senki sem kap fizetést a teljesítményéért, mindenki civil foglalkozásából él, a versenyek pedig nem vér-verítékes küzdelmek helyszínei: barátságos erőpróbák ezek, amelyek életre szóló közösségi élményt nyújtanak.

Hetvenen innen, hetvenen túl

A szövetség által biztosított hajók, amelyek a 2013-as és 2018-as, nagy sikerű hazai világbajnokságokon is szerepeltek, már a vízen várják a startot. Lassacskán mindegyikük megkapja a maga rajtszámát, fedélzetükre pedig felkerül a fából készült, színes sárkányfej és -farok, valamint az evezés ritmusát adó dobos ülőkéje és díszes hangszere. A parton is zajlanak az előkészületek: miközben a vezérkar eligazításon vesz részt, a versenyzők közül sokan már melegítenek, és naptejjel kenegetik magukat, hogy le ne égjenek a tűző napon a négy vagy nyolc kilométeres táv megtétele során. A pécsi egyetem női csapatát Baranyai Hédi készíti föl a futamokra. Vezénylés közben a fiatal lány arról mesél lapunknak, hogyan találtak egymásra legénységük tagjai.

– 2014-ben kezdtünk aktivizálódni, egy évvel később pedig már elindultunk a Dunai Regattán. Miután a Magyar Sárkányhajó Szövetség tagja lettünk, először szabadidős kategóriában versenyeztünk, az elmúlt 2-3 évben viszont már a Premierben, vagyis a legjobbak között indulunk. Kezdetben csak hallgatók jelentkeztek hozzánk, később viszont a PTE dolgozói közül is szép számmal csatlakoztak a társasághoz – mondja a kormányos. Úgy véli, a legjobb ebben a sportágban, hogy az ember együtt lehet a barátaival, felső vagy alsó korhatár pedig nincs: akiben van affinitás és kedvet érez a sárkányhajózáshoz, azt szeretettel várják a klubok.

Hogy a kor tényleg nem számít, azt a tolnai sárkányhajósok is megerősítik, csapatuk, amely most a bajaiakkal kiegészülve száll vízre, 14 és 72 éves taggal is büszkélkedhet. Akik azt hiszik, hogy az idősebbek csak nehezékként szolgálnak a hajóban, óriásit tévednek, állóképességük ugyanis sokszor fiatalokat megszégyenítő. Kovács Gábor edző szerint ennek egészen egyszerű a magyarázata: a jókedv doppingolja őket.

A víziszony sem akadály

A Fekete Gyöngy hajóról elnevezett csapat sátrából a Karib-tenger kalózai helyett a legénység vezére, Járosi Péter bújik elő. A Magyar Sárkányhajó Szövetség elnöke hangsúlyozza, óvatosságból most csak a versenyengedéllyel rendelkező sportolók indulását tették lehetővé a magyar bajnokságon, de ennek ellenére is sokan vannak: több mint 400-an versenyeznek, a nap folyamán összesen 26 team áll rajthoz.

Szabó Miklós, az ország egyik legerősebb klubjának vezetőedzője még emlékszik azokra az időkre, amikor csupán néhány sárkányhajó volt az országban. Habár a sportág itthon is közkedvelt, mégsem kap akkora publicitást, mint amit közösségformáló ereje alapján megérdemelne. A szakember arra panaszkodik, hogy bár Vácot keresztezi a Duna, a helyiek mégis elszakadtak a víztől, kevesen ragadnak lapátot és pattannak hajóba. Pedig a sárkányhajó magas élvezeti értéke mellett fenékkiképzésének köszönhetően az egyik legbiztonságosabb vízi eszköz. Gyakorlatilag képtelenség felborulni vele, így azok számára is veszélytelen, akik víziszonytól szenvednek.

– Habár egy ilyen hajó nagyjából 3 millió forintot kóstál, mégis a legolcsóbb olyan sporteszköz, amely képes kiszolgálni akár egy egész települést. Ha valahol úgy dönt a városvezetés, beszerez egy ilyet, váltott edzésekkel óránként 20-20 ember megmozgatására nyílik lehetőség naponta – mondja Szabó Miklós. Hozzáteszi, minden sportág fegyelemre tanít, de a sárkányhajózás különösképp, ezért a szövetség szeretné elérni, hogy az iskolai testnevelésórák része legyen.

1 2 3 4 / 4

Húsz ember, egyetlen cél

A csapatkiáltások közben a versenyzők felsorakoznak, és párosával a mobilkikötőhöz vonulnak. A melegítés a vízen folytatódik, majd hangosbemondóban figyelmeztetik a kezdő futam résztvevőit, hogy már csak öt perc van a startig. „Lapát a vízben, felkészülni, figyelem!” – hangzik el a partról az utolsó felszólítás, majd rajtszóra ütemes dobszó mellett nekiiramodik az első ladik, harminc másodpercenként pedig a többi is. Vannak, akik már az elején begyújtják a rakétákat, mások épp ellenkezőleg, későbbre tartogatják az erejüket. Az eseményeket sok bajai a közelből figyeli. A legtöbb szurkoló a holtág mentén biztatja a versenyzőket, mások a „páholyt”, vagyis a szigetre vezető hidat választják, nem véletlenül: onnan a legjobb a rálátás a versenypályára, illetve annak utolsó, mindent eldöntő szakaszára. Kategóriától függően egy vagy két kört kell megtennie a csapatoknak, s bár a legénységek átlagéletkora nagyban különbözik, a hajók pedig nem egyszerre indultak, többször is kiélezett küzdelem alakul ki a kanyarokban, és a győzelem sokszor egy hajszálon múlik. A legtöbben pirospozsgásan, verejtékezve, fújtatva érnek partot, ám a széles mosoly senkinek sem hiányzik az arcáról. Noha az időt a kormányosok is mérték, a végeredmény azután dől el, hogy a versenybírók összehasonlítják, ki milyen időt futott, pontosabban evezett. Az eredményhirdetésre az egész napos dzsembori megkoronázásaképp este kerül sor. A sárkányhajósok összegyűlnek, hogy saját maguk sikerei mellett egymásét is megünnepeljék. Így szokás ez ebben a mikroközösségben azóta, hogy az ország különböző alakulatai szövetséggé formálódtak. Mindennek több mint húsz éve. Azóta nemzetközi szinten is szép eredményeket értünk el: a válogatott tagjai a világ- és Európa-bajnokságokon 24 arany-, 17 ezüst- és 17 bronzérmet szereztek hazánknak. Noha a sárkányhajózás nem szerepel az olimpia programjában, azon kevés XXI. századi sportágak egyike, amelyet még nem fertőzött meg a pénz, amelyet még nem az érdekek alakítanak, és ahol még mindig a részvétel a fontosabb, nem a győzelem.