„Egy becsületes magyar ember lehet becsületes román állampolgár”
Szétrúgott pinceajtótól és cseréptetőtől az európai csúcsfutballig
„Azt tettem, amire neveltek” – foglalja össze életét, pályafutását egyetlen mondatban. Erdélyből indult a története, magyarként válhatott a románok legjobbjává és vívta ki mindkét nemzet tiszteletét. Egyvalamihez mindig ragaszkodott, a két ponthoz a nevében az o betűn. Labdarúgóként és edzőként is maradandót alkotott, fél évszázadot töltött az európai topfociban. Puskás Ferenc mellett az egyetlen magyar, aki BEK-trófeát nyert. Bölöni László életével megmutatta a foci valódi összekötő erejét. Bölöni – az erdélyi legenda, dokumentumfilm egy kivételes labdarúgó és edző, de még kivételesebb ember életéről.
Fényképalbum lapozgatása, gyerekkori történetek felelevenítése és egy kis vita, mert az emlékezet néha másfajta múltat ír. Bölöni László a testvérével és 101 esztendős édesanyjával eleveníti fel a kezdeteket. A fekete-fehér képeket nézegetve a focikapu pontos elhelyezkedése okozta a nézetkülönbséget. Annyi bizonyos, hogy a tyúkól melletti terület és a pinceajtó kapott rendesen a megküldött labdákból, ahogy a szomszéd néni házának teteje is. El is panaszolta és kérlelte többször a Bölöni gyerekek édesanyját: „Lacika ne rúgja már le a cserepeket!”
A hiányos cseréptető szintén látható a képek között, nem kis derültséget okozva. Innen indul a történet, de nem csak a filmvásznon, a való életben is. Később már nem a pinceajtó és a cseréptető, hanem az ellenfél kapuja bánta a lövéseket.
A focihoz azonban az orvosi egyetemen keresztül vezetett az út. Bölöni László édesanyja kikötötte, csak a tanulmányai mellett maradhat a labda. Így lett az első labdarúgó a román válogatottban, aki fogorvosi diplomát szerzett. A társak visszaemlékezése alapján a repülőgépen is mindig elvonulva, könyvek társaságában találták. Pontosan kifejezi hivatástudatát, hogy a román állam akkori elit csapatához szerződve is kikötötte, a megállapodás részét kell hogy képezze a fogorvosi rendelő. Ha ezt egykori csapattársai sejtették volna!
A dokumentumfilm egyik legnagyobb derültséget kiváltó része, amikor a játékostársak előtt világossá vált, Bölöni rajtuk gyakorolja majd a szakmát. Érdekes figyelni a román alakulatról szóló részt, hiszen a Steaua-szál a film jelentős részét lefedi. Egyfelől érthető, mivel labdarúgó-pályafutása sikereinek legnagyobb részét ott érte el, másfelől talán hosszabban időztek el az alkotók életének ezen szakaszán, mint mi (magyar) nézőként várnánk. Bölöni nem vágyott a nagy klubba igazolni, így megállapodtak feleségével, olyat kérnek, amit biztos nem adnak meg nekik. Életében ez a taktikai húzása biztos nem jött be. Talán a mozifilm készítői azért szántak nagyobb terjedelmet a Steaua-fejezetnek, mert mai szemmel nézve is elképzelhetetlen, hogy a kelet-európai, román csapat hogyan hódíthatta meg Európát. Az pedig még inkább felfoghatatlan, hogy a Ceaușescu-féle román diktatúrában, a kirakatcsapatnak számító alakulatnál egy erdélyi fiatalember pályára léphetett, majd vezéregyéniséggé vált, társai elfogadták és tisztelték, és mindezt tudásával, személyiségével érte el. A visszaemlékezések során megrendítő és megmosolyogtató hallgatni a román nyelven elhangzó anekdotákat, melyek főszereplője, mozgatórugója Bölöni László.
A történetekből felsejlik a sikerek egyik titka, hogy családként tekintettek magukra, és úgy is viselkedtek. És ennek a családnak az egyik feje, mentora, villámhárítója volt a román diktátor fia, Valentin Ceaușescu. Hogy mennyire messze esett az alma a fájától, láthatóvá válik a film során. Önmagában az is kisebb csoda, hogy megszólalásra bírták az alkotók, de Bölöni László miatt megtette. Bár láncdohányosként a bevágásokat végigfüstöli, sokat tett hozzá ahhoz, hogy az ember megértse a kapcsolódást az erdélyi fiatalember és a román vezér fia között. Tanulságos végighallgatni – és végül az egyik legérdekesebb részévé válik a filmnek –, hogyan alakulhatott ki ilyen szintű tisztelet a két ember között.
A Steaua az 1985/1986-os szezonban a BEK-döntőig menetelt (a jelenlegi BL elődje, amikor tényleg csak bajnokcsapatok vehettek részt a legrangosabb európai kupasorozatban). Útja során a Honvéddal is találkozott, meg is jegyezték a filmben, hogy a román és a magyar katonaság csapata szállt szembe egymással. Ahhoz, hogy döntőig jussanak a románok Bölönivel a soraikban, hozzájárult az is, hogy erőnléti edzőt szerződtettek. Ráadásul az állami őrség/sereg kiképzőjét. Nem állítjuk, hogy mindig jóleső érzést váltottak ki a filmbeli megszólalók. Szintén tanulságos azonban figyelni ezekben az élethelyzetekben Bölöni reakcióját, az első volt a csapaton belül, aki felismerte az erőnlét fejlesztésének fontosságát, és mivel vezérnek számított a társak között, mindenki követte.
Így alakulhatott ki az a fizikai fölény, amivel elérték, hogy a BL-döntőben inkább a Steaua fárasztotta ki a Barcelonát. A finálét Sevillában rendezték. Spanyolországban óriási túlerő volt a lelátón, a tiszteletet nem kapta meg a román klub, a nézők banánt és narancsot hajítottak a pályára. Persze akkor a katalán embereknek fogalmuk sem lehetett, milyen életkörülmények voltak Romániában, a trópusi gyümölcsök nem igazán voltak fellelhetők az amúgy is szinte üres élelmiszerpolcokon. Így a Steaua kapusa a maga javára fordította a helyzetet, és a moziban hatalmas derültséget kiváltva jegyezte meg, a katalán drukkerek gesztusáért csak hálás lehet, mert összegyűjti a kapu mellett a trópusi gyümölcsöket, és hazaviszi Romániába.
Helmut Duckadam egyébként a maga módján viszonozta a katalán gesztust, a tizenegyes-párbajban négy lövést hárított, aminek köszönhetően a Steaua Bukarest megnyerte a BEK-döntőt. Világszenzáció, mondanánk mai kifejezéssel, Nicolae Ceaușescu román diktátor másként látta. A csapatot köszöntő fogadáson rá jellemző módon úgy dicsért, hogy inkább fenyegetett, és szinte elvárt sikerként kezelte a győzelmet.
A játékosok jutalma a román diktatúra legnépszerűbb autója volt. A új Arók azonban gyanút keltettek a focistákban. A film egyik keserédes pillanata, amikor elmesélik, hogy a festékszag után rájöttek, régi kocsikat mázoltak le számukra. Sokat elmond az egymás közötti rangsorról, hogy megállapodtak, Bölöni biztos újat kapott, ezért megszagolták a magyar kocsiját is. Megnyugodtak, hogy hasonló „elismerés” áldozata lett… Ezek a momentumok egyébként sokat hozzátesznek, hogy megértsük és mai szemmel is összeszorult gyomorral nézzük az egykori román (sport)világot.
A humor sokszor segíti át a nézőt a film egy-egy nehezebb pillanatán. Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy a legnagyobb diktatúrák és terror idején a sportolók mindig képesek voltak áttörni a rendszer határain és győzedelmeskedni. A Steaua akkori sikere boldogságot csempészett a kilátástalannak tűnő mindennapokba, gyógyírt jelentett a román nemzet számára, és Bölöni László révén az erdélyi magyarságnak is erőt adott. „Drog volt a foci, a focisták pedig az istenek” – hangzik el a filmben.
Még egy kicsit maradva a románoknál, Bölöni szövetségi kapitányként vezette a válogatottat. És itt érkezünk el a szívbe markoló részekhez, amiket nehéz nem összeszorult gyomorral és gombóccal a torokban szemlélni… Hiszen a románok szembekerültek a magyarokkal. Bölöni részletesen mesél erről az élethelyzetről, a felkészülésről, érzelmi állapotról és bizonyítási vágyról. Bár mindent megtett ellene, fájó hallani, ahogy mindkét oldal egyszerre árulózza. Édesanyját névtelen levelekkel zaklatták, ami annyira megviselte, hogy kórházba került, testvére fenyegető telefonhívásokat kapott. „Ezek között el kell evickélni, vagyis legyen tartásod, hogy elviseld” – mondta keserűen Bölöni. Hogy valóban mit élhetett át, szavakkal ugyan kimondja, de a tekintete beszédesebb. Belesajdul az ember szíve…
A dokumentumfilm számtalan erőssége mellett néha nehezen követhetők az időbeli ugrások, és egy-egy történet sem mutatja a teljes képet. Ha meg akarjuk érteni, miben is rejlett Bölöni Lászlónak mint edzőnek az ereje, akkor viszont dicséret illeti az alkotókat, mert rendkívüli érzékkel válogatták össze azokat a nemzetközi szinten szuperklasszisnak számító labdarúgókat, akik együtt dolgoztak az erdélyi legendával. A portugál Ricardo Quaresma elmeséli, mennyire másként is alakulhatott volna az élete, elég problémás, balhés srác volt, de Bölöni meglátott benne valamit. Musztángnak keresztelte el, de a vadlovat nem betörte, hanem lehetőséget adott neki, támogatta, hogy szárnyaljon. A franciák világbajnoka, Raphaël Varane szintén a pályafutását köszönheti a az erdélyi edzőnek, Bölöni mantrája annyira beléivódott, hogy a mai napig bekapcsol benne a mondat: „az ördög nem alszik”, vagyis mindig résen kell lennie és figyelni a pályán. A cseh kapus, Petr Čech egyik története is kifejezi a magyar edző karakterét és focihoz való hozzáállását. Előfordult, hogy edzés után a stáb ott maradt focizni, Bölöni a többiekkel ellentétben nem szórakozásnak fogta fel a játékot, ugyanolyan elánnal vetette bele magát, mert a felfogása szerint ha a test nem tesz különbséget az edzés és a meccs között, akkor fejben sem szabad.
Bölöni Lászlóra jellemző volt a fiatalok felkarolása, meglátta a tehetségeket, de nem terhet és elvárást helyezett rájuk azzal, hogy pályára engedte őket, hanem lehetőséget adott, a fejlődésüket tartotta szem előtt, és felelősségre tanította őket. A már említett világsztárok mellett ő fedezte fel korunk meghatározó játékosát, Cristianót. Minden edzésről azzal az érzéssel akart hazamenni, mindent megtett, hogy a csapatának a legtöbbet adja. A mostani világról úgy vélekedik: a futball a mai idők legnagyobb előadása. A foci nagyszínpadán maradandót alkotott, nemcsak román kapitányként, hanem az európai élvonalban is, minden csapatát elvezette a csúcsig. A Sportinggal bajnoki és kupasikert aratott, a mai napig hősként említik nevét Portugáliában. A belga Standard Liege azóta sem ért el olyan sikert, mint Bölöni edzősége alatt, egymás után kétszer lett bajnok és kupagyőztes, és nevét örökre megjegyezték Franciaországban is.
A 72 éves Bölöni László fél évszázadot töltött az európai csúcsfutballban. Harminc éve távol él hazájától, Erdélytől. Európa több városában lakik, de az otthonról úgy fogalmaz: „A fák nem vándorolnak, a gyökerek ott maradnak.” Élete során azért jutott ilyen messzire, mert megfogalmazása szerint azt tette, amire nevelték. A román diktatúra legsötétebb időszakában, erdélyi magyarként harcolta ki a románok tiszteletét is. Felesége egyik mondata fejezi ki talán leginkább Bölöni karakterét: „Mindig kikövetelte a nevében a két pontot az ö betűn.” A futballban nincsenek határok, a sport összeköt. Erre Bölöni László a legékesebb bizonyíték. Mert ahogy mondja: „Egy becsületes magyar ember lehet becsületes román állampolgár.” Ehhez kellett a focipálya is…
