Szilágyi Áron bronzérmes

A MiCo Konferencia és Rendezvényközpont vívóhelyszínén felállított főpást előtt megtelt a lelátó, több mint kétezer néző figyelte a látványos elődöntős, döntős programot.

A háromszoros ötkarikás aranyérmes, tavaly világbajnok magyar vívó a georgiai Beka Bazadze, az üzbég Musza Ajmuratov, az olasz Luca Curatoli és a lengyel Szymon Hryciuk legyőzésével jutott elődöntőbe, ahol Eli Dershwitzcel csapott össze. Sokáig egyértelműen az történt a páston, amit eltervezett, gyorsabb volt ellenfelénél, látványos és egyértelmű tusokkal már 10-4-re is vezetett. Ezt követően azonban a 2018-ban vb-ezüstérmes amerikai magára talált, fokozatosan felzárkózott, Szilágyi pedig – aki a nap folyamán addig esélyt sem adott ellenfeleinek – nem tudott váltani, legalábbis eredményesen nem. Dershwitz 13-13-nál egyenlített, és az utolsó két találatot is ő adta.

„Jött egy blokk, egy üresjárat, ellenfelem +leváltott+, picit más ritmusban, sokkal agresszívebben jött, nem tudtam reagálni” – elemezte elődöntőjét Szilágyi Áron. – „Volt egy-két pechesen kapott találatom, pontosabban inkább határozatlan mozdulatom, amiből nem tudtam kiszabadítani a kardomat, és ahogy nyomta előre a sajátját, ő talált, én meg nem. El is ment az önbizalmam, amikor utolért. Nem jó ezt megélni, mert azt éreztem, hogy a kezemben van ez az asszó.”

Arra a kérdésre, hogy ennyi tapasztalattal és ilyen eredményes pályafutással is el tud menni az ember önbizalma, úgy reagált, hogy „amikor az ember sorban kap négy-öt-hat találatot, akkor el”.

„Nem az általános önbizalmam, hanem az asszón belül, hogy mennyire tudom az ellenfelet fogni középen, mennyire érzem a ritmusát. Amennyire az elején maximálisan azt éreztem, hogy kézben tudom tartani az asszót és rá tudom erőltetni az akaratomat, ez annyira megváltozott.”

Az elődöntő menetét elemezve azt mondta, azért nehéz egy ilyen helyzetet kezelni, mert 13-10-nél azt érzi az ember, hogy ha folytatja, amit eddig csinált, akkor vége lesz az asszónak, aztán kap egy tust, meg még egyet, az ellenfél kiegyenlít és ott kellene elgondolkozni, hogy mit is csináljon.

Elismerte ellenfele teljesítményét, mint mondta, „jót váltott, meglepőeket húzott, nem adta fel, harcolt, küzdött”.

A bronzéremnek egyelőre még nem tud örülni – folytatta -, már csak azért sem, mert amikor bekerült a legjobb négybe, az addigi vívása alapján nagyon úgy érezte, hogy meg lehet nyerni ezt a világbajnokságot.

A döntőben aztán meglepően simán éppen Dershwitz győzött a világranglista éllovasával, Sandro Bazadzével szemben, ezzel az Egyesült Államok első vb-aranyát szerezte ebben a szakágban.

Szilágyi ezt megelőzően 2013-ban, Budapesten volt vb-bronzérmes, az idei, júniusi Európa Játékokok is harmadik lett, és a magyar küldöttség első érmét nyerte a milánói világbajnokságon.

A vb az egyéves olimpiai kvalifikációs időszak legfontosabb versenye, az itt elért eredmény, illetve az azért járó pontszám – egy világkupához képest egyéniben két és félszeres szorzóval – mindenképpen benne lesz majd az összesítésben.