Szintlépés a nyolcakhoz

Az, hogy a nyolcas lesz-e a szerencseszám Budaörsön, csak a jövőben derül ki. Mindenesetre a számot a végtelen lehetőségek, a harciasság, lendület és a szenvedélyesség egyik jelének is tartják. És ha ezeket összerakjuk, bizakodásra ad okot a szezon. Két csapat, két klub, mégis egy közösség és közös történet. Mindkét klubban közös az értékrend, hiszen a fiataloknak nemcsak a lehetőséget adják meg, hanem építik őket, hogy a jövő meghatározó játékosai legyenek, nem csupán Budaörs, hanem a magyar kézilabda számára. A fejlődés a legfontosabb, mert értik és látják, hogy ezen keresztül vezethet az út a sikerhez.

Az élvonal újoncai. A Budai Farkasok a legmagasabb ligába jutott. Az élvonal nem teljesen ismeretlen számukra, jártak már az első osztályban, de akkor nem sikerült megszilárdítani helyüket. Az elmúlt években felhasználták az ott szerzett tapasztalatokat, tudatosan, szintenként építkezve léptek előre a képzeletbeli ranglétrán, hogy ismét felvehessék a versenyt a legjobbakkal. A szisztematikus munka eredményeként három év után küzdötték vissza magukat az élvonalba, és ezúttal maradnának is. A csapat gerincét magyar játékosok alkotják, fiatal tehetségek, akik leginkább önmagukhoz képest lépnek egyet előre. Más liga, más szint.

Kovács Áron még ifiként került a klubhoz, és azóta ténylegesen végigjárta a kézilabda-ranglétrát. Nemcsak a csapatnak, hanem neki, egyénileg is fejlődnie kellett. Az edzéseken túl önmagán dolgozott a legtöbbet, hogy készen álljon az újabb szintlépésre.

– Nem gyerekként kezdtem el a kézilabdát, így a profi sport későn érkezett meg az életembe, ezért sok lemaradással kellett szembenéznem. Mentálisan kellett a legtöbbet fejlődnöm, ezen a területen éreztem a legnagyobb hátrányt. Részese voltam három éve az élvonalbeli csapatnak is, de pontosan tudom, még nem álltam készen, viszont segített abban, hogy tisztábban lássam, mire van szükségem. Az elmúlt szezonban már tudatosan készültem és rájöttem, a fizikai munka mellett a mentális területre ugyanannyi energiát kell fordítani bajnoki szintektől függetlenül. Sokat számított, hogy maradt időm a tanulási folyamatra. Korábban inkább kiegészítő játékosként voltam jelen a csapatban, még a harmad- és a másodosztályban is, úgy érzem, mostanra mindez megváltozott, és sokat tettem érte.

Téthelyzetek kezelésében sokat lépett előre, úgy érzi, korábban kissé forrófejű volt, ami nem használt a játékban. Meg kellett tanulnia kezelni a kiélezett szituációkat. Ennek érdekében az edzéseken túl külön tréningezte magát arra, hogy higgadt maradjon akkor is, amikor a vérmérséklete mást diktálna.

– Személyre szabott gyakorlatokkal készültem, az egyik edző külön programmal segített. Ha visszagondolok az elmúlt három szezonomra, miként reagáltam az általam igazságtalannak vélt ítéletre akkor és hogyan reagálok most, ég és föld a különbség. Talán kis dolognak tűnhet, de összességében nagyon is sokat számít, örülök, hogy a klubnál olyan szakemberek dolgoznak, akik ezen a területen is segítettek. Régen sok mindent elkapkodtam, ziccereket, döntéshelyzeteket, most sokkal nyugodtabban lépek pályára, és így sokkal jobban tudom meghozni a jó döntést. Olyan érzés, mintha megnöveltem, kitágítottam volna magamban az időkeretet ahhoz, hogy alaposan végiggondoljam a reakciómat, és mindez pozitív hatással van a játékomra.

A jobbátlövő nem érezte visszalépésnek, amikor kiestek az élvonalból, mert a másodosztályban megkapta az edzői bizalmat, többet lépet pályára, hozzászokott a liga ritmusához, a követelményekhez, és innen kezdte felépíteni magát. Ahogy a csapat vette az akadályokat és lépkedett szintenként előre, Kovács Áron is úgy érzi, ennek megfelelően haladt a fejlődésben, mostanra készen áll az élvonalra és reméli, egy bennmaradó csapatban megfelelően tud helytállni.

– Az előző szezon alapján látom, hogy állok most a játékban, ebben szeretnék még tovább fejlődni, az egyéni és legfontosabb célom, hogy a csapatomat segítsem a bennmaradásban, minél több játéklehetőséget szerezzek, és olyan meghatározó játékossá váljak a társaim számára, akire mindig lehet számítani az első osztályban. A nyolcadik hely a cél, minél többet szeretnék hozzátenni, hogy együtt, közösen elérjük. Az első NBI.-es szezonom lesz, ahol komolyabb szerepet kaphatok, élni akarok a lehetőséggel.

Kovács Áron azon játékosok közé tartozik, akiknek még számít a klubhűség, szeretné, ha az ő útja példaként szolgálna az utánpótlásnak. Annak ellenére, hogy későn érkezett az életébe a profi világ, behozta a lemaradást, kemény munkával és a klub segítségével felépítette magát, hogy készen álljon a legmagasabb szintre.

– Sok csapat választja azt az utat, hogy külföldi rutinos játékosokat igazol, de én azt gondolom, mindig szükség lesz a fiatal magyar tehetségekre; szerencsére a mi klubunk így gondolkodik. Próbálunk egy magyar magot tartani, és remélhetőleg ez példaként szolgál – akár az én utam is –, illetve inspiráló lesz a fiatalok számára, hogy tényleg meg lehet csinálni; bele kell tenni nagyon sok munkát, de bárki képes lehet rá, aki komolyan veszi a sportot.

Kovács Áron a tanulmányai miatt kötött ki a fővárosban, gazdasági informatika szakra járt, a sport mellett a tanulás is hangsúlyos az életében, kihívásnak élte meg összeegyeztetni, hogy mindkét területen a legjobbját nyújtsa. Ötödik évét tölti a klubnál, a vezetés a hosszú távú építkezésen hisz, és jó visszaigazolás lehet az ő teljesítménye, mert egy játékosban nem csak rövid távon érdemes gondolkodni, ha a jövőt akarják építeni. Folyamatos fejlődés eredménye, hogy a csapat feljutott az első osztályba, és játékosuk is készen áll az élvonalra.

– A saját utamon, úgy érzem, utolértem magam, és ott tartok, ahol most tartanom kell.

A Farkasoktól a nyári szünetben heten távoztak és öten érkeztek. A korábbi keretből 15 játékos maradt a klubnál.

– Új lendülettel, határozottabban, magabiztosabban ugrunk neki az első osztálynak. A tavalyi év is már a keretépítés jegyében telt. Fiatal magyar tehetségre építünk, akik meghatározóak lehetnek hosszú távon a klub életében és a magyar kézilabdázásban. Az előző szezon bizonyította, hogy jó úton járunk. Az idei idényre az erősítéseinket az határozta meg, hogy ehhez a fiatal magyar gárdához igazoltunk olyan nemzetközi rutinnal rendelkező külföldi játékosokat, akikkel együtt biztosítani tudjuk, hogy az NB I.-es mezőnyben megálljuk a helyünket, és stabilan az élvonalban maradjunk hosszú távon – árulta el Bődy Mihály tulajdonos.

Hullámzás helyett stabilitás meglepetésekkel, bravúrpontokkal. Ez már a női csapat meghatározása a szezonra. A teljes egészében magyarokkal szereplő együttes szintén a nyolcadik helyet tűzte ki célnak.

– Legyen a nyolcas a szerencseszámunk! – nyilatkozta nevetve Szekerczés Luca, aki az idei évtől társcsapatkapitányként segíti a női együttest.

Megtisztelőnek, egyben komoly felelősségnek tartja a pozícióját. Hudák Emmával közösen mindent megtesznek azért, hogy összefogják a társaságot és ha szükséges, átsegítsék a nehéz pillanatokon. Mivel barátok is, jól kiegészítik egymást, a szerepeket is könnyen leosztották egymás között.

– Biztos nem én tartom majd a hegyi beszédeket! Érzem ugyanakkor magamban az erőt, hogy ha szükséges, átbillentsem a csapatot, és ha a helyzet megköveteli, nagyon ott legyek fejben, és mentális támogatást nyújtsak a többieknek. Külön nem készültem a szerepre, de én inkább a háttérmelós vagyok, majd Emma beszél! Azt biztos, egymással mindent átbeszélünk, közösen hozunk döntést, és leosztjuk a feladatokat.

Szekerczés Luca szerint a magyar hatás a pályán is megmutatkozik, sokat számít, hogy a lányokkal átvitt értelemben és valójában is egy nyelvet beszélnek.

– Sok csapat erősített különböző módon a bajnokságban, viszont mi magyarok vagyunk, sokkal nagyobb az összhang közöttünk, egységesebbek vagyunk, és ez adja a mi valódi erőnket. Sokszor ez segít át egy csapatot a nehezebb periódusokon, és közösen éljük meg a jó pillanatokat is.

Az előző szezonban történelmi sikert ért el a női együttes, bejutott a Magyar Kupa négyes döntőjébe, és bronzérmet szerzett. A társkapitány úgy véli, fontos a kupaszereplés, de idén inkább a hullámzásmentes szezonra voksol.

– Amióta itt vagyok a klubnál, hullámzóan teljesítünk a bajnokságban. Az első évemben a tizenegyedik helyen végeztünk, majd elértük a hetedik pozíciót, az előző szezont viszont ismét tizenegyedikként zártuk, ráadásul az élvonalban maradás sem volt egyszerű. Eléggé kétarcú idényt produkáltunk, az ősz gyengére sikerült, a Magyar Kupa-bronzérem viszont akkora lökést és pluszt adott, hogy utána kezdtünk el igazán beindulni és pontokat szerezni a bajnokságban. Minden rosszban van valami jó, a kupabronzérem természetesen jó, de az előző szezon önmagában nem jelentett akkora átütő erőt számomra, mint az azt megelőző hetedik hely a bajnokságban. Nehéz arról beszélni, hogy a kupában ismét elérjük ezt az eredményt, hiszen sorsolásfüggő, egy meccs döntő jelentőséggel bír, a bajnokság azért más. A felkészülési találkozók alatt annyira még nem rajzolódott ki a csapat arculata, lehetett látni, hogy lendületesebbek vagyunk, alakul a karakterünk, de minden a tétmeccseken derül ki. Bízom egyébként abban, hogy tudunk meglepetéseket okozni, de valójában az lenne a legfontosabb, hogy a kötelezőket hozzuk, ahhoz pedig elengedhetetlen a stabilitás. Szóval örülnék, ha nem hullámzó évünk lenne.

A csapat vezetőedzője, a korábbi klasszis válogatott kézilabdázó, Buday Dániel úgy látja, hat klub anyagilag komoly erősítéseket hajtott végre, jó játékosokat igazoltak, ezért az első hat más szintet képvisel. Hetediktől lefele azonban sűrű lehet a mezőny, közel állhatnak erőben egymáshoz a csapatok. Míg az elmúlt idényben előfordulhatott, hogy a kis csapatok is bravúrpontokat szereztek, az első hattól pontot rabolni sokkal nehezebb feladat lesz. A klub ennek ellenére sem enged a filozófiájából, továbbra is magyarokra épít.

– Az átigazolás alatt sokat beszélgetünk kollégákkal, klubvezetőkkel, milyen irányt kövessünk, és mindig abban maradunk, haladunk tovább az úton, és csak magyar játékosokkal dolgozunk együtt. Ezt követi az anyagi lehetőségek meghatározása, majd az, hogy az adott sportoló miként tud beilleszkedni a játékszisztémánkba, és a legfontosabbat a végére hagytam: emberileg milyen magatartást mutat; számunkra fontos, hogy belepasszoljon a családias közösségünkbe. Úgy gondolom, hogy bővül a repertoár, tudunk változtatni, a belső posztokon is gyorsultunk, fiatalodtunk, agresszívabbak vagyunk, tehát több dologhoz tudok hozzányúlni mérkőzésen belül.

Mivel Buday Dániel is az élsport világából érkezett, játékosként mindent megtapasztalt a pályán, tisztában van az állandó változókkal, ezért a célkitűzést az összes tényező együttesen befolyásolja. A szezon női és férfivonalon is a nyolcas bűvöletében telik, a végén elválik, szerencseszám lesz-e Budaörsön.