Tass Olga 90 éves lesz

Holnap ünnepli kilencvenedik születésnapját Lemhényiné Tass Olga olimpiai és világbajnok tornász, edző.
Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja.

Fotó: MTI (archív, illusztráció)

1929. március 28-án Pécsett született. Sportpályafutása is ott indult: 1941-ben a Pécsi EAC-ban atlétikával kezdett, majd Várkői Ferenc edző kérésére váltott a tornára, amelyben végül sokkal sikeresebbnek bizonyult. 1947-től a budapesti Testnevelési Főiskolán tanult, a sportolást a TFSE színeiben folytatta. 1951-től a Budapesti Honvéd, 1957-től a Budapesti Spartacus, 1959-től a Budapesti Vasas tornásza volt.

Egyéni összetettben két országos bajnokságot nyert, a magyar válogatottban 1948-tól 1960-ig szerepelt. Jelentős szerepet játszott abban, hogy az ötvenes években a magyar női tornászsport a világ élvonalába tartozott. Négy olimpiáján hat érmet (egy arany, három ezüst, két bronz) szerzett. 1948-ban a londoni olimpián tagja volt a második helyezést elért csapatnak, 1952-ben a helsinki játékokon összetett csapatban második, kéziszercsapatban harmadik lett, gerendán és talajon hetedik, egyéni összetettben tizenegyedik helyezett volt. A csúcsra 1956-ban Melbourne-ben érkezett fel, a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet összeállítású kéziszercsapattal olimpiai bajnoki címet szerzett. (A csapat valamennyi tagja még ma is él, és a kapcsolatot is tartják egymással.) A csapatban második, lóugrásban harmadik, egyéni összetettben negyedik, felemáskorláton hatodik, talajon és gerendán hetedik lett. Utolsó négykarikás játékán az 1960-as római olimpián csapatban hetedik volt, ezután visszavonult.

1954-ben a római világbajnokságon kéziszercsapatban arany-, összetett csapatban ezüstérmet nyert. Az 1954. évi budapesti főiskolai világbajnokságon kilenc számban – köztük hat egyéni számban – állhatott a dobogóra, három arany-, négy ezüst- és két bronzérmet nyert. Az 1957-es Európa-bajnokságon egyéni összetettben, gerendán és lóugrásban negyedik helyezést ért el. Az 1958-as világbajnokságon csapatban ötödik, gerendán kilencedik, egyéni összetettben tízedik lett. Az 1959-es Európa-bajnokságon talajon ötödik, egyéni összetettben kilencedik helyen végzett.

1951-ben szerezte meg testnevelő tanári diplomáját, 1978-ban a torna szakedzői, 1981-ben a torna mesteredzői oklevelet. A versenyzést befejezve 1960-tól az Újpesti Dózsa, 1961-től 1968-ig a francia női tornászválogatott edzője volt, hazatérése után 1985-ig a Testnevelési Főiskolán tanított. 1969-ben a magyar női tornászválogatott és a Vasas, 1970-1974-ben a Bp. Honvéd vezető edzői feladatait látta el. 1979-től 1989-ig nemzetközi pontozóbíró, 1981-től a magyar szövetség szakfelügyelője volt.

Pályafutását számos kitüntetéssel ismerték el: 1949-ben megkapta a Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatát, 1951-ben a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatát, és a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója díjat, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, 2008-ban a MOB nők a sportban-díjat (MOB életműdíj), 2011-ben Elnöki Érdemérmet és a Magyar Tornasportért díjat vehette át.

1953-ban lett Lemhényi Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó felesége, akivel fél évszázadon át éltek boldog házasságban. Számos szakcikket publikált, 2007-ben jelent meg A tudatos mozgás művészete című könyve. A kilencvenes évek végétől vezetett mozgásművészeti és női tornát, még ma is tart kondicionáló tornát, a foglalkozásokon minden gyakorlatot ő mutat be.