Törésen túl, Párizson innen

A világ meghódítására Kiskunlacházáról indult. Bringáscsaládból származik, édesapja hatására már egészen kicsiként kiválasztotta magának ezt a sportot, hároméves kora óta a két kerék teszi ki az életét, de két fiútestvére is hasonló irányt választott. Az első profi szerződését 17 évesen kapta, így fiatalon külföldre, Belgiumba költözött, 2021-ben pedig szerződtette a világ egyik legsikeresebb női csapata, a holland SD Worx. Jelenleg a világ legjobbjai között tartják számon.

Tizenkilenc évesen szerepelt pályafutása első nyári olimpiáján, ahol a magyar kerékpársport történetének legnagyobb sikerét elérve a bravúros negyedik helyen végzett a hegyikerékpáros-szakágban. Ha valaki azt gondolná, az eredmény hatására egy szakágra összpontosít, akkor téved. Országúton és terepen is hatalmas sikereket ér el, nehéz volna megmondani, melyik a legerősebb szakága: mindegyikben szerzett érmet az U23-asok közötti világbajnokságon.

Felnőtt országúti világbajnokság mezőnyversenyében negyedik volt 2021-ben, tavaly az U23-asok között világbajnoki címet szerzett. Szintén a múlt évhez tartozik egy másik kiemelkedő versenyzése: megnyerte a női Giro d’Italia nyolcadik szakaszát. Az is eldőlt, hogy az országúti mezőnyversenyben elindul a párizsi olimpián. A hegyi és az országúti mellett terepkerékpárban (ciklokrossz) Európa-bajnokságon és a korosztályos vb-n is állt már dobogón, és a Világkupán idén ezüstérmet is szerzett.

Az olimpiai előtti évben úgy is tűnhetett, minden a tervek szerint halad, pályafutása felfelé ível, de egy őszi edzésen elszenvedett, kulcscsonttöréssel járó baleset komoly riadalmat keltett, és egy vírusos betegség miatt az idei, februári terepkerékpár-világbajnokságot is kihagyni kényszerült. A pihenő alatt egy rövid időre hazalátogatott, akkor beszélhettünk vele. Mindenkit megnyugtat: pánikra nincs ok, a „vasakarat” most sem hagyta el.

– Jól vagyok, minden rendben, sem a baleset, sem a betegség miatti kihagyás nem befolyásolja az olimpiai felkészülést, legalább pihentem picit. A baleset a ciklokrossz-szezonomat kissé kettétörte, de remélem, egy időre minden szerencsétlenséget kipipáltam. Szerintem jól jöttem ki belőle, ez nem olyan fontos csont – mondja nevetve –, összecsavarozták, és igazából a műtét után egy héttel már kint tudtam edzeni a bringán. Egyébként a bordáimmal többet szenvedtem, amikor elestem, pár nappal később jelentkezett a fájdalom, és 6-8 hétig nehezen kaptam levegőt, jól megzúzhattam.

A magyar tehetséget mentálisan egyáltalán nem viselte meg a helyzet, a versenyhiány és a pontvesztés inkább bosszantotta, mert a téli szakágnak számító terepkerékpár-szezon egy része elszállt.

– A kulcscsonttörés miatt eleve sok verseny kimaradt, de a nehézséget inkább a visszatérés jelentette, amikor nem úgy jöttek az eredmények, mint vártam. Nehezen találtam meg a formámat. A februári ciklokrossz-világbajnokságra végre úgy éreztem, sikerült visszanyernem, erre lebetegedtem. Könnyebb azonban feldolgozni, hogy a vírusos betegség miatt nem állhattam rajthoz, mintha elindulok és rossz eredményt érek el. Két éve hasonló történt, a vébén betegedtem meg, és bár befejeztem a versenyt, a nevem mellett nem olyan helyezés szerepelt, mint amit szerettem volna. Próbálok abból erőt meríteni, hogy idén a Világkupán nyertem egy ezüstérmet, és ezt a pozitívumot viszem tovább a felkészülésbe.

A baleset után viszonylag gyorsan felépült, a félelem ugyan nem szerepel a szótárában, de nem ártott az óvatosság a terepen. A kihagyás után a ritmust is újra meg kellett találnia.

– Azt tapasztaltam, hogy nem tudtam úgy használni az izmaimat, mint előtte, ezért ha valami hirtelen helyzet adódott, mondjuk kicsit megcsúszott a bringa, nem bírtam olyan gyorsan reagálni, és emellett néha szúró fájdalom is emlékeztetett a balesetre. A kettő együtt nem a legjobb párosítás. Ismét rá kellett éreznem a ciklokrossz ritmusára és a technikás elemekre.

A törés visszavetette, de az idei betegség csak pár napra gyengítette le. A történtek ellenére úgy gondolja, az olimpiai előtt öt hónappal a felkészülési szintje megfelelő, ezért a párizsi ötkarikás szereplésére nem lesz hatással az elmúlt időszak.

A tokiói olimpián hegyikerékpárban érte el a történelmi negyedik helyezést. Ebben jelenleg az országnak van kvótája, három hazai versenyző közül kerül ki a párizsi induló, vagyis itt még harcolnia kell a kijutásért. Három külföldön rendezett verseny dönt a magyarok között. Országútin azonban már van kvótája. Ha mindkettőt megszerzi, nem fog választani, mindegyiket vállalja. Bár két teljesen más szakág, egy hét eltérés lesz a két verseny között. Vas Blanka szerint ennyi elég lesz az átállásra.

– Bár egy nyári szezonon belül űzni mindkettőt nem nagyon lehet, azért megpróbálom. Ez lesz az utolsó ilyen évem, amikor az országútit és a mountain bike-ot is egyszerre viszem. Általában igaz, hogy mindig ki kell választani, melyik szakág a fontosabb, de idén az olimpiai miatt úgy döntöttem, nem választok. Előbb persze montiban is meg kell szereznem a kvótát, ez az elsődleges célom. Ha nem sikerül, akkor a teljes fókusz az országúti kerékpáron lesz.

Nemcsak két teljesen más szakágról beszélünk, hanem teljesen más stílusról is, másfajta bringákról, ezért másfajta fizikai felkészülést és koncentrációt is igényel. A magyar kiválóság szerint azért mégis kivitelezhető, mert az olimpián előbb rendezik a hegyikerékpárt és rá egy hétre az országútit, ami megkönnyíti az átállást. Fordítva szinte lehetetlen lenne kivitelezni.

– Talán a legfontosabb megtalálni a felkészülésben a kettő közötti egyensúlyt. A hegyikerékpárnál különösen fontosak a technikai elemek, ezért többet kell mountain bike-kal edzenem. Mivel ezzel a szakággal kezdtem, könnyebben mennek ezek a technikai elemek, remélem, visszajönnek az emlékek, és gyorsan ráérzek. Az országúti versenyek elé megpróbálunk pár montis edzőtábort is beszúrni és a hosszabb bringázásokat is inkább montival végezni, hogy jobban szokjam. Mindent megterveztünk az olimpiáig: országútival kezdek, a Vuelta España versennyel, majd jön a három hegyikerékpár-viadal, ami dönt a kvótáról. Ezután váltok ismét, és ha minden jól alakul, a formámmal sem lesz baj, akkor elindulok idén is a Giro d’Italián. A sok országúti kilométer után lesz időm visszarázódni, mert a hegyikerékpár-olimpia előtt rendezik az országos bajnokságot. Terveink szerint így kivitelezhető a két szakág.

Vas Kata Blanka azt mondja, sokat számít, hogy korábban is mindhárom szakágat űzte és váltogatta, ezért szerzett már tapasztalatot.

– Minden szezonban kipróbáltam, hogyan reagálok a szakágak közötti váltásokra. Nem mondanám, hogy mindig összejött, sok hibából tanultam, a levont következtetés: elég időt kell tölteni mountain bike-on. Tavaly a világbajnokságon pár nap különbséggel kellett megoldanom a váltást, péntek hegyikerékpár, vasárnap országúti. Mivel túl közel volt egymáshoz, nem tudtam kipihenni magam. Ha az olimpián hasonlóan lenne, nem vállalnám.

Magyarország kerékpársportban még nem szerzett olimpiai érmet; bár a nyári játékok része a kezdetektől, a női szakág először 1984-ben került programba. Vas Kata Blanka óvatos az esélylatolgatásnál.

– Túl magasra tettem a lécet az első olimpiámon megszerzett negyedik hellyel. Nem hiszem, hogy felül tudom múlni, de az biztos, hogy mindent megteszek érte. Jelenleg hegyikerékpárban elsődleges célom, hogy én legyek a magyar induló Párizsban, országúton pedig bármi megtörténhet az olimpián. Top ötös eredménnyel boldogan jönnék haza.

Érdemes rá figyelni, mert nem hangzatos mondatokkal, hanem szerényen, az eredményeivel hívja fel a figyelmet magára.