Tovább, tovább, tovább!

Fájdalmasan ért véget 2021, de viszonylag kellemesen kezdődött az új év a magyar öttusa legjobbjai számára, a válogatott ugyanis kéthetes edzőtáboron vett részt a spanyolországi Gran Canaria szigetén, ahol jelenleg húsz fokot mutat a hőmérő. A helyszínválasztás nem véletlen, több sportágban, így az öttusában is bevett szokás már, hogy a versenyzők az őszi, téli hónapokban valamilyen mediterrán országba utaznak, hogy a lehető legmegfelelőbb körülmények között kezdhessék meg a felkészülést a soron következő évadra.

– Melegben az izmok sokkal jobban tolerálják a nehezebb feladatokat, ezáltal hatékonyabb munkát lehet végezni – magyarázza Martinek János, a férfiak szövetségi kapitánya, milyen előnyei vannak a meleg égövi edzőtáborozásnak.

Mint mondja, két legidősebb, de egyben legsikeresebb férfi versenyzőjük, Marosi Ádám, valamint Kasza Róbert is nekirugaszkodott a 2022–23-as szezonnak, ám mindkettőjük esetében kérdéses, hogy az újfajta terhelés mennyire fogja megviselni őket fizikailag és lelkileg. A kapitány szerint Ádámnak kicsit könnyebb a helyzete, hiszen tavaly világbajnokságot nyert, a tokiói olimpián pedig a 6. helyen végzett, így némi előnnyel indulhat a válogatóversenyeken, ám ez sem garancia arra, hogy könnyedén veszi majd az akadályokat. Mindenesetre úgy tűnik, hazánk legjobbja töretlen lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, Spanyolországból is egy héttel később jött haza, mint a többiek.

Szerencsére társa, Kasza Róbert is optimistán tekint a jövőbe. Mint mondja, az öttusázók eddig is mindenhez alkalmazkodtak, amit a nemzetközi szövetség vagy a nagypolitika lenyomott a torkukon, szerinte az új szabályrendszerrel is képesek lesznek megbirkózni. Habár tavaly már voltak tesztversenyek, ő csak most, a külföldi edzőtábor során szerzett tapasztalatokat először, milyen lehet a 90 perces lebonyolítás.

– A két hét alatt kétszer is részt vettünk versenyszimuláción. Korán reggel körvívívással kezdtünk, amelyen eldőlt, ki hányadikként folytathatja a küzdelmeket, ezt követte egy egyórás bemelegítő, amely során úszni, futni is lehetett. Utána 200 méter gyorsúszás következett, 15 percre rá pedig már rajtolt is az 5×600 méteres laserrun. Érdekes és értékes tapasztalatokat szereztünk, rengeteg adatot gyűjtöttünk, objektív és szubjektív felmérés is zajlott, és egyelőre úgy tűnik, nem lesz gond az átállással, képesek leszünk szintet ugrani – mondja a Peridot magyar nyílt fedett pályás verseny tavalyi ezüstérmese. Az idén is biztosan indul a február 19. és 24. közötti szezonnyitó bajnokságon, ahol már a gyakorlatban is kipróbálhatja majd az új versenyrendszert, legalábbis annak egy nagyon hasonló változatát. Merthogy teljes mértékben a szervezők sem tudnak megfelelni a nemzetközi szövetség által előírt másfél órás kritériumnak: kevés volt az idő arra, hogy olyan versenyhelyszínt alakítsanak ki, ahol mind az öt sportághoz megvan a megfelelő infrastruktúra.

A közeljövőben megvalósuló reformhoz Kállai Ákos is megpróbál pozitívan viszonyulni.

– Egy nagy rohanás – foglalja össze a 90 perces versenyrendszerrel kapcsolatban szerzett tapasztalatait egy mondatban a hölgyek szövetségi kapitánya, de rögtön hozzá is teszi, minél többször csinál az ember valamit, az annál természetesebbé, rutinszerűbbé válik, ezért kezdtek el januárban ők is kísérletezni. A szakember szerint nemcsak a rövid pihenőidők jelentenek majd nehézséget a küzdelmek során, hanem hogy hosszúra nyúlik maga a verseny, ez pedig extra állóképességet és koncentrációt igényel a sportolóktól. „De nincs mese, hozzá kell szokni” – véli sokadmagával egyetemben egykori kiválóságunk.

Kasza Róbert 2022-t saját megfogalmazása szerint egyfajta tesztüzemben csinálja majd végig, hogy kiderüljön, érez-e magában elég erőt a párizsi olimpia előtti kvalifikációs év teljesítéséhez. Az öttusa jövőjét illetően a világ- és Európa-bajnok őszintén bízik abban, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentése, miszerint a hat év múlva esedékes Los Angeles-i nyári olimpia programjában nem szerepel az öttusa, csak egy formális tájékoztatás volt, nem végleges döntés, a helyzet pedig kizárólag amiatt állhatott elő, hogy egy­előre még tisztázatlanok a sportág jövőbeni versenyszámai.

A Tokióban 26. helyen záró olimpikon a drámai változásokkal kapcsolatban néhány hónapja még keserűen fogalmazott, mostanra azonban a többséggel együtt elfogadta a nemzetközi vezetőség ítéletét, miszerint a lovaglást száműzik a versenyszámok közül. Kasza és a lapunknak nyilatkozó szövetségi kapitányok szerint nem csoda, hogy minket, magyarokat érzékenyen érint a döntés, hiszen a magyarok számára az öttusa nagy hagyományokkal rendelkező, igazi sikersportág.

– 2024-ig a hagyományos módon, vagyis lovaglással együtt zajlanak a versenyek, ezért azt gondolom, nem szabad, hogy a jövővel kapcsolatos hírek rányomják a bélyeget a hangulatunkra. El kell fogadnunk a döntést, már csak azért is, mert bár a NOB-nak 120 tagországa van, ebből csak 35-ben űzik az öttusát, és e 35 sem állt ki egységesen a lovaglás mellett – fejti ki véleményét Martinek János azzal kapcsolatban, miért csendesedett el mostanra a sportág képviselőinek tavaly novemberben indult tiltakozási hulláma.

A vezető szerint a változások hatására sok sportolót fognak veszíteni, de sokan lesznek azok is, akik már ebben a rendszerben nőnek majd föl, számukra pedig természetes lesz a lovaglás nélküli öttusa. Szöul kétszeres olimpiai bajnoka szerint mindig lesznek olyan hagyományos sportágak, amelyek alatt rezeg a léc, hiszen a fiatalok figyelmét egyre kevésbé kötik le, márpedig a NOB-nak eltökélt célja, hogy nyisson az ifjúság felé. A szervezet állandó megújulást vár el, amelyik sportág pedig nem képes erre, az kipontozódik.

Habár a Nemzetközi Öttusaszövetség azt állítja, folyamatos párbeszédet folytat a sportolókkal és sportvezetőkkel, egy­előre senki nem hallott még konkrétumot azzal kapcsolatban, milyen versenyszám válthatja a lovaglást. Az elmúlt hetekben, hónapokban olyan őrült ötletek is felmerültek, mint a párnacsata, ez azonban már a többséget is inkább mosolyra fakasztotta, mintsem elkeserítette. A megkérdezett szakemberek többsége úgy véli, a végső befutó valamilyen, a televízióból ismert Exatlon ügyességi vetélkedőhöz hasonló akadályverseny lehet; végső ítélet az április és május fordulóján Budapesten sorra kerülő világkupaverseny idején születhet.

Akkorra remélhetőleg már a nyáron esedékes világbajnokság megszervezésére is lesz jelentkező, a mexikói Cancún ugyanis nemrégiben pénzügyi okokra hivat­kozva visszalépett, és bár azóta új pályázatot írtak ki, a magas költségek miatt eddig még senki nem jelezte, hogy szívesen lebonyolítaná az eseményt. Arra, hogy Budapest a vizes sportok után mentőövet dobjon az öttusa-társadalomnak is, nem látnak esélyt a megkérdezettek. Mint mondják, az idei évre tervezett versenyek költségvetési tervezetét már tavaly le kellett adni az Emberi Erőforrások Minisztériumának, ráadásul Magyarország a korábban már említett világkupaverseny mellett Székesfehérváron Európa-bajnokságnak is otthon ad augusztus végén, egy harmadik világverseny megszervezése pedig túlzott terhet róna ránk. A Magyar Öttusa Szövetség egyébként nemrégiben kérvényezte, hadd rendezhesse hazánk a 2024-es vébét, egyrészt mert abban az évben ünnepli fennállásának 100. évfordulóját a szervezet, másrészt az lesz az utolsó megmérettetés, ami eredeti formában zajlik majd, Magyarország így méltóképpen búcsúzhatna a lovas versenyszámtól.