Új alapok, új esélyek

– Az ökölvívás sikersportágnak számít hazánkban, az utóbbi néhány évben mégsem jöttek úgy az eredmények, mint korábban. Olimpián utoljára Erdei Zsolt szerzett érmet, ennek pedig idestova húsz éve. Mivel magyarázható az elmúlt két évtized sikertelensége?

– Ez összetett kérdés. Csak hogy néhány okot említsek: minden sportágban van egyfajta ciklikusság, vagyis egy termékeny időszakot sokszor kevésbé termékeny követ. Előfordul, hogy a fiatalabb tehetségek képtelenek kilépni a nagy bajnokok árnyékából. Akik huzamosabb ideig nem tudnak érvényesülni egy kiemelkedő nagyság mellett, abba is hagyják a sportot, vagy nem olyan kedvvel űzik, mint azelőtt. Szervezetszociológiai hatás, hogy ha valami sikeres, márpedig az ökölvívás az volt valamikor, akkor elsikkad a figyelem a megújulás, a változtatás szükségessége iránt. A másik probléma, hogy bizony az 1990-es, 2000-es évek sportvezetői nem szántak elég energiát az eredményesség fenntartásához szükséges szakmai előrelépésre, illetve a valódi, világszínvonalú teljesítmény megkövetelésére. A világon eközben olyan folyamatok zajlottak le, amelyek szintén hozzájárultak a sportág viszonylagos sikertelenséghez. Kiemelkedő sportteljesítményekhez akár évtizedekig tartó kemény, következetes munkára van szükség, ám a társadalom az utóbbi időben elkényelmesedett, ráadásul  az Európában hagyományos küzdősportok közé egyre több távol-keleti sportág szivárgott be, amelyek a filmek, a reklám világában erősen felülreprezentáltak. Egy további ok szintén a sportág jellegzetességéből fakad: a bokszban 13 éves kor előtt nem lehet versenyezni, így nagyon sok tehetséges, sportolni vágyó fiatal olyan sportág mellett köteleződik el, ahol már korábban van erre lehetőség.

– Bő egy éve vette át a stafétabotot a szövetség élén. Mit kapott örökségbe az elődeitől?

– A sportág a cél nélküli vegetálás időszakában volt: az egyik legnagyobb problémát a koncepció hiánya jelentette. Komoly gondot okozott ugyanakkor az is, hogy az elmúlt években az egyébként tehetséges, nagy tudású edzők különböző szekértáborokat alakítottak, és ahelyett, hogy együttműködtek volna a sportág előremozdítása érdekében, egymással csatároztak a forrásokért, amelyeket szerintem nem a legigazságosabb és nem a legkövetkezetesebb formában osztottak szét az utóbbi időkben.

– És amik idővel teljesen elapadtak…

– Anyagi szempontból is katasztrofális állapotban volt a magyar ökölvívás. Közel 400 milliós hiánnyal kellett szembenéznem, amikor elnökké választottak, ezért az első és legfontosabb feladat a pénzügyi egyensúlyt megteremtése volt. Ha a kormányzat nem nyújt több száz millió forintos gyorssegélyt a szövetségnek, csődbe mentünk volna. Az elmúlt egy év jelentős részben a stabilizációról és az új alapok lerakásáról szólt.

– Az említett klikkek közötti konfliktust sikerült elsimítani?

– A vezetőségben történt személycserék többek között ezt a célt szolgálták. Olyan új emberek érkeztek, akik teljesen elfogulatlanok, egyik irányba sem köteleződtek el, a szakmaiságot, az átláthatóságot és az ökölvívás egyetemes ügyét tartják szem előtt. Alapvető elvárásom minden munkatársamtól, hogy a feladatát szolgálatnak fogja fel. A feléjük áradó bizalom érezhető volt már az őszi országos bajnokságon is, amin olyanok is szorítóba léptek, akik előtte a visszavonuláson gondolkoztak.

– Hogyan fogadta a boksztársadalom Bertók Róbertet, az ifj. Balzsay Károlyt követő új szövetségi kapitányt?

– Nagyon pozitív visszajelzések érkeznek a személyét illetően. Őt nagyon jól ismerik ökölvívóberkeken belül, fiatalabb korában kitűnő bokszoló volt, kinevezéséig pedig a profiknál dolgozott, ő irányította például Szellő Imre munkáját is. Rendkívül elkötelezett emberről van szó, akinek mindene a boksz, és aki új, tudományos módszerekkel közelít a versenyzőkhöz, olyan elméleti képzést nyújt nekik, amilyenre még nem volt példa. Emellett napi kapcsolatban áll a klubokkal, hogy pontos képet kapjon arról, milyen szakmai munka folyik náluk.

– A sportág infrastrukturális helyzete változott az utóbbi időben?

– A legfontosabb feladat, mint említettem, az volt, hogy a meglévő költségvetésünket és a támogatást, amit a hazai ökölvívás kap mint kiemelt sportág, megpróbáljuk racionalizálni. A cél, hogy oda kerüljön a pénz, ahol igazolhatóan jó szakmai munka folyik, ezért versenyeredményhez kötöttük a források elosztását. Jelentős, 85 százalékos átcsoportosításra került sor. A szövetségen belül, saját magunkon húztuk meg elsőként a nadrágszíjat, csökkentettük a dolgozók létszámát, illetve minden kiadást, amiről úgy gondoltuk, hogy nem szolgálja a magyar boksz jövőjét, megszüntettünk. Ezenkívül nyolcmillió forintot eszközbeszerzésre fordítottunk az egyesületek igényei alapján, nyáron pedig – még a korábbi vezetés kezdeményezését követően – letettük a leendő gyergyószentmiklósi ökölvívó-akadémia alapkövét, ami a sportág történetében a legnagyobb infrastrukturális fejlesztés első lépése volt. A jövőben szeretnénk kiterjeszteni a magyar bajnokságot az egész Kárpát-medencére, egyrészt azért, hogy a határon túli magyarok is hozzájárulhassanak a magyar ökölvívók jó hírének öregbítéséhez, másrészt hogy segítsük a külhoni fiatalok szülőföldön való boldogulását, egyúttal kifejezzük az együvé tartozást.

– Nemzeti akadémiát, mint amilyen a birkózóké Csepelen, terveznek?

– Hosszú távú terveink között ez is szerepel. Nekünk is szükségünk van egy olyan sportközpontra, ahol minden feltétel adott a jövő bajnokainak kineveléséhez.

– A versenyzői létszám folyamatos csökkenése évek óta gondot jelent itthon. Sokan fogalmazzák meg bokszberkeken belül azt a kritikát, hogy a profi bunyó a pénzkeresési lehetőség miatt elszipkázza az amatőr tehetségeket. Valóban így van?

– Tény, hogy mostanában kevés fiatal választja ezt a sportágat, jelenleg körülbelül 500 igazolt versenyzőnk van, ami nagyon kevés, de ennek nem a profi boksz az oka. Ez a vélemény mesterséges feszültségkeltés eredménye. A magyar ökölvívás történetében egyetlen komoly példa sincs arra, hogy valaki félbeszakította volna a felívelő karrierjét, majd profinak állt. Aki valóban nagy tehetség volt, az csak azután igazolt át a profikhoz, hogy amatőrként a legmesszebbre jutott. A világ nagy ökölvívó nemzeteinél, például az angoloknál egymásra épül a két rendszer, és kölcsönösen pozitívan hatnak egymásra. Amikor a mi profi versenyzőink, például Kovács Kokó István vagy Erdei Zsolt, Madár nagy sikereket értek el, tömegével jöttek a fiatalok a klubokba, mert látták a példaképet és a kiemelkedés lehetőségét maguk előtt. A profi boksz ugyanúgy a sportág része, mint az amatőr, és ha jól van menedzselve, fair együttműködés érvényesül, akkor csak hasznunkra válik.

– Míg egyes sportágak, például az előbb említett birkózás eredményektől függetlenül hatalmas publicitást kap, a magyar ökölvívásról alig hallani. Nem kéne nagyobb súlyt fektetni a marketingre?

– Természetesen gondoltunk már erre mi is, de azt tudni kell, hogy az állami támogatásból egy fillért sem szabad ilyen célra költeni. Egy világhírű fiatal csapat egyébként épp a sportág marketingtervén dolgozik, de ahhoz, hogy ebből bármi is megvalósuljon, szponzorokra lesz szükségünk. Tárgyalunk az országos médiumokkal is a sportág népszerűsítéséről, tervben van például egy televíziós bokszsuli elindítása. A közösségi média felületén is sokkal aktívabbak szeretnénk lenni. De szóba került az is, hogy előbb-utóbb országjárásra indulunk, hogy a fia­talok testközelből is megismerhessék a válogatottat, a sportot és annak szépségét. 

– Jelenleg a hazai versenyrendszer is átalakítás alatt van. Mi a cél a reformokkal?

– Annak idején megyei, városi és csapatbajnokságok követték egymást egy jól kiépített rendszerben, idővel azonban csökkent a versenyek száma. A MÖSZ Szakmai Megújulás Munkacsoportja, ami az elnökké választásom után alakult, többek között azon dolgozik, hogy új versenyrendszert állítson fel. Az új elnökség régiókra osztotta az országot, hogy azok vezetői kezükbe vegyék az adott terület irányítását, különös figyelmet fordítva a helyi sportélet megszervezésére. Erdély is önálló régió lett.

– Hogyan érintette a sportágat a koronavírus-járvány, illetve maga az olimpia elhalasztása?

– Sok mindent át kellett szerveznünk, az országos bajnokságot is csak október végén tudtunk megtartani, de azt gondolom, jól kezeltük és kezeljük a helyzetet. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen az olimpiára már kvótát szerzett 57 kilós Gálos Roland és az indulási jogért még sorban állók – két lány és egy fiú – nagyon fiatalok, így, noha az újratervezés az egész boksztársadalom számára nehézséget jelentett, a magyaroknak komolyabban nem befolyásolja majd a teljesítményét ez a mostani helyzet. Áprilisban 22-én Londonban folytatódik a tokiói olimpia kvalifikációs tornája, amely idén március közepén három nap után félbeszakadt a járvány miatt. A viadal lefújásakor a 63 kilogrammos Fodor Milán egyetlen mérkőzésre volt a kvótaszerzéstől, a 60 kilogrammos Pribojszki Kata pedig szintén nyert egy meccset, és versenyben van még 75 kilogrammban Nagy Tímea is.