Usain Bolt, Maximus és magyar arany Versailles-ban

Az eredményhirdetés után a legfényesebb éremmel a nyakában érkezett az újságírók elé Gulyás Michelle. Nem vette le a kezét az aranyról, féltve szorította. „Örökké ezzel alszom” – mondta fülig érő szájjal, meghatottan.

A lovaglás mindig vízválasztó az öttusában, ezen az olimpián különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen most szerepelt utoljára az ötkarikás játékok programjában. Los Angelesben már lovaglásmentes öttusát rendeznek. A versenyzőből is érzelmeket váltott ki, hogy egy fejezet lezárult a sportáguk életében. Tökéletes és szép búcsút tervezett Michelle is.

– Az volt a célom, hogy minél jobban lovagoljak. Mindenki feszült előtte, mert nem tudja, hogyan viselkedik a lova a versenypályán. Mindenképp célom volt, hogy két olyan lovaglással fejezzem be, amire jó lesz visszaemlékezni.

Bajnokunk azt mondta, a hibátlan lovaglás után lekerült róla a teher, és próbálta élvezni a versenyt. Az utolsó szám előtt igyekezett nem azzal foglalkozni, hogyan indulnak előtte és mögötte, csak magára összepontosított, mindent kizárt.

– Az utolsó lövészetnél éreztem, hogy megvan! Addig nem is gondoltam bele, igyekeztem kizárni, hogy egy olimpián vagyok, próbáltam átvenni azt a fesztiválhangulatot, ami itt uralkodott, és csak arra figyelni, ami az én dolgom. De az utolsó lövészet után, amikor láttam, hogy a francia kettőnél tart, a koreai talán egynél, akkor azt mondtam: mindegy, mi történik, ha belehalok és letörik a két lábam, lefújja a szél a karomat, akkor is beküzdöm magamat. Annyira feldobott voltam, hogy tudtam, bármilyen verseny alakul ki a végén, még Usain Boltot is lefutnám.

Michelle elárulta, jól aludt a döntő előtt és úgy ébredt, hogy valami nagyon jó is lehet ma. Az utolsó métereken már a szemét törölgette. Meg is kapta a kérdést, hogy esetleg a „szemébe ment valami”? Nevetve annyit válaszolt: homok! Érdekes, mert az a porszem többünk szemébe is belement…

A dobogó tetején állva, Michelle érzelmeit nézve is hasonló szemtörölgetős pillanatokat éltünk át. Elárulta, olimpiai bajnokként milyen gondolatok jártak a fejében a magyar himnusz alatt.

– A pályafutásom nem pergett le, mert nincsen vége! De ez a versenynap, a teljes év, igen. Eszembe jutott mindenki, aki támogatott, a sok negatív dolog, ami ért, mindezek ellenére mégis felül tudtam kerekedni ezeken.

A csalódást keltő világbajnoki szereplés után, a válogatási elvek alapján lemaradt volna az olimpiáról, de a Balogh Gábor vezette elnökség mégis neki szavazott bizalmat.

– Lehet, olyan szempontból segített, hogy mentálisan úgy készültem erre a versenyre, mint még soha. Fizikálisan is összeszedtem magam, és olyan összefogás volt mögöttem, amire szükségem volt. Hasonló időszakom volt 2021-ben, amikor szintén sok negatív dolog ért. Nem tudom, mi történik velem ilyenkor, de olyan erőt tudok meríteni és úgy felül tudok kerekedni a problémákon, hogy mindenki meglepődik körülöttem. Úgy éreztem, hogy azok az emberek, akik mögöttem voltak egészen eddig, megérdemelték, hogy közösen megéljük a pillanatot.

A bajnoki célba érésnél azt is érzékelte, hogy mindenki sírt, zokogott, mosolygott, és mindez hatalmas boldogsággal töltötte el, mert az öttusa ugyan egyéni sportág, mégis közösen élték meg a győzelmi pillanatot. Az első hely csúccsal is párosult.

– Nem gondoltam, hogy pont én fogok világcsúcsot elérni!

Gulyás Michelle azt is elárulta, semmi nyomást nem érzett azért, mert pont egy francia volt a legnagyobb ellenfele, a hazai közönség szurkolását pedig magára vette.

– Az öttusaversenyen pár száz ember szokott lenni, nem 15 ezer. Amikor bejöttem először a selejtezőnél és körbenéztem, olyan érzés volt, mint egy focimeccsen, ahol én is szurkoltam már. De hogy én versenyezzek és nekem ordítozzanak ennyien, az különleges – na jó, nem feltétlen nekem, de én úgy vettem, hogy nekem szurkolnak. És egyébként magyarok is voltak, hallottam őket.

Michelle elárulta: teljes mértékig elégedett. Arra a kérdésre, hogy az elmúlt időszak után érez-e elégtételt, mosolyogva csak annyit mondott: elég…!

Guzi Blanka az utolsó, kombinált szám előtt még 13. helyen állt a versenyben, a laser-runban minden erőt mozgósított és negyedik helyen ért célba. Elárulta, a vége előtt nem számolgatott, mert az nem segíti. Azt is hozzátette: közel sem zárt tökéletes napot, az úszásban több maradt, de felkészült arra is, ha lemarad a dobogóról.

– Az úszásom pocsékul sikerült, 2:13-at tudok úszni és most 2:16-ot úsztam, kicsit eltaktikáztam magam az első százon, nem éreztem a ritmust. Nagyon sajnálom, mert sok munkát tettem bele, jól éreztem az úszást az elmúlt időben, szóval abban biztos maradt. A lovaglás maximális lett, a kombinált számban mindent próbáltam kiadni magamból. Az szokott a titka lenni a versenyzésemnek, hogy nem számolom előre, mi lehetséges, mert ezek csak számok. Bíztam benne, hogy egy érmet sikerül „összeszedni”. Évekkel ezelőtt sokat gondoltam rá, milyen érzés lehet, ha az ember olimpiai negyedik és nem éremmel tér haza, hanem lecsúszik róla. Nagyon inspiráló volt nekem, ahogy Olasz Anna kezelte mindezt (hosszútávúszónk Tokióban végzett a negyedik helyen és végtelen boldogsággal fogadta az eredményt – a szerk). Ez ad nekem erőt most, hogy sok sportoló megjárta előttem ezt az utat, de azt tudom mondani, megszerzem Los Angelesben azt az érmet.

Michelle-hez hasonlóan kitért az utolsó lovaglásra is. Öttusázóink érzelmes és sikeres búcsút vettek az olimpián egészen mostanáig szereplő számtól.

– Nagyon megható, hogy az utolsó három lovaglásomat – kettő az olimpián, egy a világbajnokságon – hibátlanul sikerült végrehajtani, ez méltó búcsú a lovaglástól. Nagyon sajnálom, hogy kiveszik. Egy fejezetet lezártunk. Én folytatom tovább, meglátjuk, mit tartogat ez az új szám nekem.

A 15 ezres, tényleg páratlan atmoszféra is hatást gyakorolt az első olimpiáján szereplő versenyzőre.

– Nem tudom leírni, mit adott. Próbáltam elképzelni gyerekkoromban, milyen lehet, amikor az ember olimpián versenyez. Öttusázóként ennek a közönségnek a töredéke szokott lenni a versenyeken. Tavasszal voltam először focimeccsen a Puskás Arénában, és átéreztem a hangulatot, milyen lehet focistának lenni, és arról álmodoztam, hátha egyszer nekem is ez megadatik. Most itt van, úgy éreztem magam, mint a Gladiátorban Maximus.

Martinek János szövetségi kapitány is elégedetten értékelt a jelentős számú magyar újságíró gyűrűjében. Kiderült, a számmisztika megint jelentőséggel bírt az olimpián.

– Ennél tökéletesebb napot nem tudtam volna elképzelni, a lányok tökéletesen versenyeztek, a fiúknál tudtam volna egy kicsit jobbat elviselni, mert bennük volt ugyanez a teljesítmény, de az előző napok eredménye miatt nem tudott előjönni. Michelle korábbi vívása nagyon jól sikerült, abból lehetett számítani arra, hogy jó versenyt fog zárni, onnantól csak a lovaglása miatt aggódtam. Tegnap volt egy kétveréses pályája, amivel kijött belőle az a tüske, amit kapott Kínában a világbajnokságon (akkor nullapontos pályát lovagolt). Azt mondtam neki egy napja: nem most, hanem holnap kell hibátlant lovagolni, ezt sikerült megvalósítania, ezzel bebiztosította, hogy ott legyen az élen. Másrészt kettes számmal indult, mint én Szöulban – ez jó ómen volt.

Guzi Blankáról megjegyezte a kapitány, mivel korábban kézilabdázott, később kapcsolódott be a sportágba, ezért a vívással még kevesebb rutint tudott felszedni. A negyedik hely irtózatosan jó eredmény tőle – idéztük a kapitány szavait.

Mint ismert, a válogatási elvek alapján nem Gulyás Michelle utazott volna az olimpiára, de a szövetségi kapitány ajánlása után az elnökség másként döntött. Martinek János újságírói kérdésre, erre is reagált:

– Ugyanúgy látom a helyzetet, mint előtte. Le volt írva egy válogatás, nem tehettem mást, aszerint kellett döntést hoznom. Teljesen jogosan benne volt az is, hogy Michelle rutinja, tapasztalata többet nyom a latban. A vezetőség döntött, és ezt igazolta az eredmény is.

Az olimpián nem csak a sportolók, az edzők és kapitányok álmai is valóra válnak. Török Ferenc és Kulcsár Győző után Martinek János versenyzőként és szövetségi kapitányként is olimpiai bajnok lett. Mint kiderült, ez volt az egyik nagy célja.

– Az álmom beteljesült, ennél jobban zárni egy pályafutást nem lehet. Decemberig van szerződésem, és azt gondoltam, ezzel az olimpiával szeretném lezárni azt a karriert, ami a kapitányi pozíciómat jelenti, és azt követően kicsit visszavonulni háttérbe. Elég sokat voltam kapitányként, versenyzőként a sportágban. Csodálatos körülmények voltak itt Versailles-ban, versenyzőként és edzőként sem éltem át ilyen hangulatot öttusa versenyen, még olimpián sem… Csodálatos élmény és emlék lesz számomra ezzel, és így búcsúzni a legjobb.

A dobogó tetején állva, a magyar himnuszt hallgatva nem csak Gulyás Michelle könnyei miatt érzékenyült el az ember. A több mint tízezer francia előtt, egy francia versenyzőt legyőzve egy magyar versenyzőt ünnepelni, magyarként a versailles-i kastély parkjában meghatározó pillanat az ember életében. Ha Michelle az elmúlt időszak viszontagságai után arra a kérdésre, hogy elégtételt jelent-e az aranyérem, azt válaszolta mosolyogva: „elég”, akkor mit mondhatnánk arra az érzésre, amit a győzelme jelent a magyarok millióinak fájdalmat okozó helyszínen?! Elég!