Vagyok olyan vagány, hogy vállaltam!

Hiába a korai, reggel hetes rajt, az atlétákat rendkívüli módon megviselte a hőség a 35 kilométeres gyaloglás alatt. Az orvosi stáb állandó készenlétben állt, akadt feladatuk a befutónál. Több versenyző is csak segítséggel tudta elhagyni a célterületet. A hazai világbajnokságon erőn felül teljesítettek a magyar gyaloglók. A kánikula miatt mindannyian taktikusan és visszafogottabban kezdtek, és így maradt erejük a végére is.

A tavalyi Európa-bajnoki bronzérme után Madarász Viktoria esélyessé lépett elő, de egy kényszerpihenő és egyéb hátráltató tényezők miatt sokáig úgy tűnt, kihagyja világbajnokságot. Mégis vállalta, sőt duplázott is, hiszen elindult a 20 kilométeren is, majd pár nappal később a hosszabb távon. Edzője, Rácz Sándor elmondta, a nehezített pálya ellenére élete egyik legjobb versenyét teljesítette hetedik világbajnokságán.

– Nagyon nehéz évünk volt, a betegsége, a szívburokgyulladás, illetve a hosszú Covid miatti asztmatikus tünetek mind hátráltatták. A tavalyi Eb-bronzérem ellenére mostoha körülmények között készültünk, a támogatás hiánya elvett tőlünk egy álmot, hogy itt top nyolcas eredményt érjen el. De a felkészülésünk alapot adott arra, hogy két számot is vállaljon, az elmúlt 15 évben beletett munka pedig itt kijött. A magyar közönség fantasztikus volt, Viki az erejüket felhasználta és hazai pályán élete harmadik legjobb világbajnoki szereplését mutatta be, életünk élménye volt. Nagyon higgadt és felszabadult versenyt produkált, nem rágörcsölve, hanem élménygyaloglást adott a közönségnek és magának.

A verseny alatt még edzőjének kellett visszafogni, mert korábban kezdett volna magasabb fokozatba kapcsolni.

– Tavaly az Európa-bajnokságon képes volt egyedül diktálni magának végig a tempót, ahogy ő fogalmazott, ez az egyik „szuperképessége”. A taktika az volt, hogy 25 kilométerig csak nyugodtan halad, most is úgy működött, mint egy metronóm, saját magának adta a ritmust. Kicsit vissza kellett fogni, mint a versenylovakat, amik már nagyon mennének. A végén annyi erő volt benne, hogy befogott több versenyzőt. Bíztunk benne, hogy beválik a tervünk.

A terv működött, nagyjából 25 kilométertől Madarász Viktória beleerősített, fokozatosan zárkózott fel, végül a 16. helyen ért célba. Az első 20 kilométeren könnyebben kezdett, élvezte a hangulatot, integetett a közönségnek és az ismerősöknek, és tartalékolta az erejét, hogy a hőség ne üsse ki idő előtt.

– Meglepődtem, hogy sikerült ritmust váltanom, mert ez valahogy edzéseken sem megy. Egy tempóra állok be és megyek, mint a gép. Tartalékoltam az utolsó egy, másfél órára, hogy ne legyen zuhanás és beérjem azokat a versenyzőket, akik gyorsabban kezdtek, vagy a meleg megfogta őket. A közönség adott annyi erőt, hogy ezt végigcsináljam. Nem gondoltam, hogy ennyien lesznek, sokan munka előtt még idejöttek és szurkoltak nekünk. Úgy gondolom izgalmas versenyt hoztak össze a gyaloglók – mert nem kell elfelejteni a stadionon kívüli számokat sem.

Madarász Viktória idén először csak a világbajnokságon indult 35 kilométeren, a hosszú kényszerszünet alatt nem mindig hitt abban, hogy rajthoz állhat Budapesten.

– Orvosi utasításra pihenőt tartottam, ezért hosszabb idő kimaradt a felkészülésből. A nehézségek miatt már ott tartottam, hogy kihagyom az egész budapesti vb-t, mert azt éreztem, nem vagyok olyan formában, amit Európa-bajnoki bronzérmesként elvárnak tőlem, a magyar közönségnek nem akartam csalódást okozni. Mivel tavaly 35 kilométeren a világbajnoki indulást megszereztem, azt eldöntöttem, hogy idén ezen a távon a vb előtt nem indulok. A betegségem és a kihagyás miatt viszont úgy éreztem, nincs elég kilométer a lábamban ahhoz, hogy rajthoz álljak. Júliusban döntöttünk úgy az edzőmmel, ha világranglistán bekerülök a 20 kilométeres gyaloglók világbajnoki mezőnyébe, akkor rajthoz állok. Feldolgoztam az elmúlt időszak nehézségét, bekerültem rövidebb távon, erre készültem, amikor az edzőm kitalálta, induljak el 35 kilométeren is. Úgy voltam vele, vagyok olyan vagány, hogy vállalom! Elengedtem teljesen a teljesítménykényszert. Örülök, hogy rajthoz álltam, nem bántam meg és nagyon elégedett vagyok.

Az embert próbáló verseny után mosolyogva értékelt Récsei Rita, aki elégedett az időeredményével és a helyezésével is, három óra alatt teljesítette a távot és huszonkettedikként ért célba.

– Izgatottam vártam a hazai világbajnokságot, és azt mondhatom, nagyon jó élmény volt. Óvatosan kezdtem a hőség miatt, mert számoltunk azzal, hogy egyre melegebb lesz, és vigyázni kellett, nehogy a végére „behaljak”. Nagyon meglepődtem, hogy így bírtam és végig tartottam a tempót. Az eredménynek hihetetlenül örülök, nem is gondoltam, hogy ebben a mezőnyben harmincon belülre tudok kerülni. Ilyen melegben három órán belül gyalogoltam és 22. lettem, tényleg el sem hiszem! Plusz erőt adott, hogy láttam a többi magyar versenyző, Bence és Viki is jól megy. Meglepett, hogy mennyien szurkoltak a helyszínen, mert nem gondoltam, hogy hétköznap reggel hétkor sokan kilátogatnak a gyaloglásra. A biztatás sok erőt adott és ez vitt be az utolsó tíz kilométeren.

A férfiak 47 fős mezőnyében harmincadik helyen célba érkező Venyercsán Bence a beérkezést követően rosszul is érezte magát, elmondása szerint rengeteget kivett belőle a verseny. A mélypontokon a hazai közönség segítette át.

– Bármennyire hangulatos is a belvárosban gyalogolni, sajnos az árnyék hamar elillan, ami meglátszott az időeredményemen. Folyamatos frissítés mellett is rendesen elfáradtam. Belülről észrevétlen fáradtság ez, mert az ember próbálja tartani a tempót és meglepődik, ha az óra mást mutat. Azt terveztem, hogy lassabban kezdek és a végén fogok gyorsítani, ebből az lett, hogy örültem, ha tartom a közepes tempót. Volt pár kemény köröm 25 és 32 kilométer között, az utolsó kettőn magamra találtam. Az sem segített, hogy sokat mentem egyedül, nálunk számít, ha legalább ketten, hárman diktálják körülöttünk a tempót. Rengeteget számított, hogy végig hallottam a biztatást: „Hajrá, Bence!, Hajrá, magyarok!” Gyalogló versenyhez képest nagyon sok szurkoló kijött, magyar és külföldi egyaránt, ez mindenképp pozitív, ebből merítettem erőt, de többet nem tudtam kihozni magamból.

A spanyolok lettek a gyaloglás királyai, a nőknél Maria Perez, a férfiaknál Álvaro Martín duplázott, és a 20 után a 35 kilométert is megnyerték. A versenyszám nem szerepel az olimpia programjában.