Válogatott: sok hiba, kevés helyzet, értékes döntetlen

Marco Rossi szövetségi kapitány csapata idén továbbra sem kapott gólt, és a pontosztozkodással – jobb gólkülönbségének köszönhetően – megőrizte második helyét a csoportban Montenegró előtt, amely ráadásul eggyel több mérkőzést játszott eddig.

A nemzeti együttes négy találkozó után is nyeretlen Montenegróval szemben, viszont idegenben a harmadik meccsen először nem kapott ki.

A magyarok kedden a két mérkőzés után egyetlen ponttal negyedik helyen álló litván csapatot fogadják.

Eb-selejtező, G csoport, 3. forduló:
Montenegró-Magyarország 0-0
Podgorica, Városi Stadion, 8000 néző, v.: Jesús Gil Manzano (spanyol)

Montenegró: Mijatovic – Vujacic, Savic, Tomasevic – Vesovic (M. Vukcevic, 72.), Scekic (Raickovic, 60.), Savicevic (Loncar, 82.), Jankovic, A. Vukcevic – Krstovic (Osmajic, 72.), Jovetic (Haksabanovic, 82.)
Magyarország: Dibusz – Lang, Orbán, Szalai – Bolla (Botka, 88.), Nagy Á., Styles (Kalmár, 72.), Kerkez – Sallai (Csoboth, 59.), Szoboszlai – Ádám (Varga B., 59.)

A hazai szurkolók élőképpel és „a hegyeink nem tűrik a szabályokat” felirattal fogadták a kedvenceiket, míg a semleges szektorokba jegyet vásárló magyar drukkereket kisebb csoportokban felkísérték az eredetileg 500 fős vendégszektorba, amelyben így csaknem dupla annyian foglaltak helyet.

A meccs elején a mieink nem „nem voltak ott teljesen fejben”, amit a sok eladott labda jelzett, éppen egy ilyen után Jankovic jobbról veszélyesen ívelt középre, a felszabadítani akaró, 70. válogatottságát és 28. születésnapját ünneplő Nagy Ádám pedig majdnem saját kapujába fejelte a labdát, amely a keresztlécre pattant. Bár 12 perc után Szalai fejesével Marco Rossi szövetségi kapitány együttese is veszélyeztetett, de a hazai csapat továbbra is gyorsabbnak és harcosabbnak tűnt: Savicevic távoli bombájánál Dibusz nagy bravúrral tolta szögletre a jobb felső sarokba tartó labdát.

Később stabilizálta játékát a magyar csapat. Megbecsülték a labdát a mieink, törekedtek a biztos passzokra, amiből bár helyzet nem lett, de legalább Dibusz kapuja sem forgott veszélyben egy kivételtől eltekintve, amikor Jovetic centikkel tévesztette el a bal sarkot. A szünet előtti percekben ismét Jovetic okozott izgalmas pillanatokat, de megpattanó szabadrúgását Dibusz biztosan védte.

A térfélcserét követően is többet volt a labda a magyaroknál, de hiába sikerült szűk területen jól passzolni, a támadó harmadban a kulcsfontosságú átadások már nem voltak pontosak és az utolsó cselek sem jöttek össze, így az állandósuló mezőnyfölény meddőnek bizonyult.

A játékrész közepén többnyire mezőnyjátékkal teltek a percek, a hazaiak ebben a periódusban a biztonságot tartották szem előtt, a mieink játékából pedig a kreativitás hiányzott elöl, amin a cserék sem segítettek.

A hajrában sem változott a játék képe, próbálkoztak a csapatok, de átjátszani egyiknek sem sikerült az ellenfél védelmét, így a második 45 percben jószerivel nem volt dolga a két kapusnak.

A magyar csapat bár sokkal többet birtokolta a labdát és jóval pontosabban passzolt, nagy helyzetet nem tudott kialakítani, ami ezúttal csak egy – egyébként értékes – döntetlenre volt elég.