Vámos Márton: Álmok születtek és törtek össze

Lehajtott fejek, kézbe temetett arcok, elrejtett tekintetek. Csalódottság, kiábrándultság, egy elvesztett lehetőség. Nehezen megfogalmazott mondatok, kritikus értékelések. Az egyik legnagyobb csatát megnyerték férfi vízilabdázóink, az olaszok ellen heroikus, drámai meccsen győztek. Örülni csak rövid ideig lehetett, mert az ellenfél megóvta a negyeddöntőt, az olaszok nem törődtek bele az ellenünk elveszített ötméteres párbajba és a brutalitás miatti négyperces kiállításba, megpróbálták a medencén kívül megnyerni a meccset, de nem sikerült.

Ezután a helyosztón hátat fordítottak a himnusz alatt a bíróknak, majd úgy döntöttek, az első négy percet „emberhátrányban” játsszák le, utalva az őket ért sérelmekre. A reakciót mindenki ítélje meg saját belátása szerint, de azt megjegyezzük, a magyar női válogatott az Egyesült Államoktól elszenvedett vereség után (amikor az öt találatból kettőt vitatható kettős emberelőnyben szereztek ellenük) a játékosok hiába törtek össze, beleálltak a mérkőzésbe. Az olaszok más utat választottak.

Ezek az előzmények és a kimerítő negyeddöntő azért hatással volt fizikailag és mentálisan is a férfi csapatra. Bár a horvátok ellen jól kezdték az elődöntőt, a világbajnokok az első negyedben kiegyenlítettek, a másodikban fordítottak, és bár a negyedikben nem kaptunk gól, a végén 9-8-ra a horvátok nyertek. A magyar válogatott Tokió után ismét a bronzért játszhat. A játékosok és a szövetségi kapitány is csalódottan, de önkritikus értékelt, nem keresve kifogást. Manhercz Krisztián szerint túl sokat hibázott a csapat, ami megbosszulta magát.

– Olyan egygólos vereség lett belőle, amelynek során rengeteg esélyünk volt, hogy legalább egy döntetlent kihozzunk a mérkőzésből. Tényleg rengeteg. Megvolt az esélyünk a győzelemre is. Ebben a szakaszában az olimpiának azon múlik, ki hibázik többet, és mi most túl sokat hibáztunk.

A horvátok elleni mérkőzés ritmusa és hangulata más volt, mint az olaszok ellenié. A horvátokkal szemben lassult a játék a mérkőzés alatt. Az euforikus és végletekig kiélezett negyeddöntő sokat kivett mindenkiből, de nem ezért nem sikerült megnyerni a döntőbe jutásért vívott harcot. Varga Zsolt szövetségi kapitány úgy látta, a taktikai váltás nem hozta meg a változást.

– Természetesen nagyon sokat kivett a játékosokból a negyeddöntő, mert egy végletekig kiélezett meccs volt és még utána is folytatódott következmény szinten. Nem tudott kitisztulni a fejekből. Ugyanakkor az elődöntő kifejezetten jó lendülettel indult, ám utána lassabb ritmusa lett az egésznek. Taktikát, stratégiát váltottunk, amit elterveztük, nagyjából végrehajtottuk, de vannak olyan kihagyott helyzetek, amelyek egy ilyen mérkőzésen nem férnek bele. Azt éreztem, a végén már nem támadnak, hanem próbáltak visszafelé forogni. Jókor váltottunk, benne volt a meccsben, ha le tudunk fordulni, tudunk lőni gólt. De nagyon sok a „ha” a mondatban. Nagyon sajnálom a srácokat, rengeteget dolgoztak magukon, a vízben és a szárazföldön.

A fontos pillanatokból nem a magyar csapat jött ki jobban.

– Azzal a céllal jöttünk ide, hogy a negyeddöntőt és az elődöntőt, akármelyik mérkőzést, amit játszunk az egyenes kieséses szakaszban, döntőként éljük meg. Az olaszt és ezt is így éltük meg, nem járt más mérkőzés a fejünkben, mert nem tartottunk ott. De egy olimpiai elődöntőben ennyit nem szabad hibázni. Ha belőjük, ott a helyünk, ha nem lőjük be, nincs ott a helyünk. Ma fontos pillanatokban ők pontosabbak voltak – válaszolta csalódottan az olaszok ellni meccsen öt gólt szerző Manhercz.

Vámos Márton a találkozó után nem tudott arra a kérdésre válaszolni, mi vezetett ahhoz, hogy a horvátok fordítottak, és elnézést kért, amiért „le van fagyva”.

– Nehéz mit mondani. Álmok születtek és álmok törtek össze. Többet hibáztunk, kihagytunk három ötöst. Az ellenfél egyik legjobb játékosa – akiről megbeszéltük, hogy ne lőjön – lőtt ötöt nekünk. Többet hibáztunk, ami nem fér bele egy horvát csapat ellen sosem.

A bronzmérkőzésen a Szerbiától vereséget szenvedő Egyesült Államok lesz az ellenfél. Innentől a hátralévő egy meccsre egyetlen célja maradt a csapatnak.

– Nem tudom, mennyi kétszeres olimpiai bronzérmes magyar vízilabdás van, de a mostani csapatból páran azok szeretnék lenni – mondta szomorúan Vámos, utalva arra, hogy Tokióban páran már nyertek a mostani csapatból.

– Az olimpiai érem hatalmas dolog. Biztos vagyok benne, hogy fel lesz tüzelve a csapat, lesz bennünk egy kis dac is, azért, mert abban is biztos vagyok, hogy mindannyian haragszunk saját magunkra, senkire nem mutogathatunk az elődöntő után, csak magunkra – fejezte be kritikusan Manhercz.

A szövetségi kapitány úgy látja, a bronzmérkőzés mindkét csapatnak kiemelten fontos lesz. A taktikáról annyit jegyzett meg: ki kell venni az amerikaiak játékából azokat az erősségeket, amiket ismernek, jó esélyt lát ellenük. Varga Zsolt első érmét nyerhetné kapitányként – játékosként Sydneyben lett olimpiai bajnok –, de nem csak ezért fontos számára a bronz. Régi emlékeket idéz.

– Engem nagyon motivál a bronzérem megszerzése! Minden olimpiai érem különleges történet, különleges hely az ember szívében. Talán még Atlantában tanultam meg játékosként, hogy egy bronz az teljesen más (1996-ban, második olimpiáján az olaszok ellen elveszítették a harmadik helyért zajló küzdelmet és negyedikek lettek – a szerk). Van csalódottság most az emberben, a tradícióból fakadóan is, mert a magyar vízilabdától mindenki azt várja, hogy nyerjen – mi is azt várjuk magunktól. De nagyon fontos, hogy megtanuljuk megbecsülni: egy olimpiai érem az rendkívül jó teljesítmény.

Az olimpia zárónapján, 10.35-től száll vízbe a magyar válogatott az USA-val szemben a bronzéremért. A döntőben a címvédő szerbek a horvátokkal találkoznak. Amennyiben a szerbek nyernek, megismétlik a Kemény Dénes irányította válogatott teljesítményét, zsinórban három olimpián lehetnek aranyérmesek, de ehhez az idei világbajnokságon győztes horvátoknak is lesz egy-két szavuk.