Világsztár Kispestről

A legismertebb magyar, az Aranycsapat és a Kispest legnagyobb legendája vitathatatlanul Puskás Ferenc, akinek ebbéli státusához vagány karaktere is hozzájárult. Nem kisebb legenda azonban a pályán szintén vagány, azon kívül viszont csendes, visszafogott Bozsik József sem, akivel gyerekkorában egymás mellett laktak a kispesti pálya szomszédságában álló úgynevezett városi házakban, és együtt nőttek fel elválaszthatatlan jóbarátokként, tanulták meg a foci minden csínját-bínját részben a Kispest akkori edzőjétől, idősebb Puskás Ferenctől, részben saját ösztönös tehetségüktől vezetve a házak melletti Lipták-grundon.

Posztjának legjobbja

Bozsik József 1925. november 28-án született Kispesten, nagymamája nevezte el Cucunak, ez a becenév élete végéig rajta maradt, ahogy Puskáson az Öcsi.

Kiugró tehetségére jellemző, hogy már 1936-ban a Kispesti AC igazolt játékosa lett. Az első osztályban 1943. október 17-én mutatkozott be, azt a mérkőzést egyébként 5:2-re elveszítették a Vasas ellen. A csapat kapusa bátyja, Bozsik István volt, ő 29 évesen, 1953-ban tbc-ben elhunyt.

A Kispesti AC-t 1949-ben beolvasztották az újonnan létrehozott Budapesti Honvédba, és bár 1956-ban más klubokhoz hasonlóan az egyesület közgyűlése az eredeti név és identitás visszavételéről döntött, a szabadságharc vérbe fojtása után ezt a Kispestnek nem engedélyezték.

A klub adta az Aranycsapat gerincét, Bozsik is meghatározó, pótolhatatlan tagja volt a nemzeti tizenegynek. A válogatottban 1947. augusztus 17-én mutatkozott be jobbfedezetként, ez ma nagyjából a jobb oldali középpályásnak felel meg. Posztján évekig a világ legjobbjának tartották, a szakírók kiemelik helyezkedési képességét, mozgékonyságát, szemfülességét. Részese volt a londoni 6:3-as diadalnak 1953. november 25-én, amikor a magyar csapat a Wembley-stadionban az első európai válogatottként győzte le hazai pályán az angolokat. Bozsik a meccs 50. percében gólt is szerzett. 1954. május 23-án az Aranycsapat által 7:1-re megnyert visszavágón is oroszlánrészt vállalt a győzelemből.

A kommunista rendszer természetesen igyekezett kihasználni a világhírű sportolók népszerűségét, 1950-ben századosi rendfokozatot adtak neki, és országgyűlési mandátumot kapott, bár idegenkedett a politika világától. Minden oka megvolt rá, hiszen amikor 1951-ben Puskás Ferenccel és az újpesti klublegendával, Szusza Ferenccel együtt megpróbált közbenjárni Farkas Mihály honvédelmi miniszternél az ÁVH-s provokációval disszidálási kísérletbe csalt 19-szeres válogatott újpesti futballista, Szűcs Sándor érdekében, nem jártak sikerrel: Szűcsöt koncepciós perben nem létező jogszabály alapján halálra ítélték és felakasztották, ezzel igyekezve elrettenteni az élsportolókat az ország elhagyására irányuló kísérletektől.

Talán ezért is jött haza, ellentétben Puskással, Cziborral és Kocsissal, akik a Honvéd 1956–1957 fordulóján lebonyolított, a Magyar Labdarúgó Szövetség által megtiltott dél-amerikai „fekete túrája” után külföldön maradtak: valószínűleg féltette a családját a kommunisták bosszújától. Bozsikot így is utolérte egyfajta megtorlás: megfosztották katonai rendfokozatától és képviselői mandátumától, ugyanakkor játékjogát nem vonták meg.

Klubhűség és diadalút

Pályafutása alatt kizárólag a Kispestben futballozott, ő a klubhűség mintaképe. 447 mérkőzésen 43 gólt lőtt, ötszörös magyar bajnok (1950, 1950 ősz – ekkor egy átszervezés miatt csak egy fél bajnokságot rendeztek –, 1952, 1954, 1955), Szent László-kupa-győztes (1944), háromszoros Húsvéti Torna-győztes (1947, 1953, 1956) Közép-európai Kupa-győztes (1959), ötszörös Néphadseregek Tornája-győztes (1950, 1951, 1951, 1954, 1962), Európa-kupa-győztes (1953). A válogatottban 101 mérkőzésen lépett pályára, ő volt az első magyar futballista, aki elérte a 100-szoros válogatottságot. Címeres mezben 11 gólt lőtt, az Aranycsapattal megnyerte az 1952-es helsinki olimpiát, 1954-ben pedig Svájcban ama máig sajgóan fájdalmas világbajnoki döntőben ezüstérmet szerzett.

1962-ben visszavonult az aktív játéktól, de szakvezetőként a foci világában maradt. „A labdarúgás és a Kispest nélkül én egyszerűen nem tudnék élni!” – vallotta.

1966–1967-ben szeretett klubja, az akkor Budapesti Honvédnak hívott Kispest edzője volt, 1974-ben egyetlen mérkőzésen vezette a magyar válogatottat szövetségi kapitányként, ekkor Bécsben 1:0-ra kikaptunk Ausztriától. 1978. május 31-én hunyt el szívrohamban fájóan fiatalon, 53. életévében. 1986-ban róla nevezték el a felújított kispesti stadiont, az október 1-jei avató mérkőzésen a Honvéd a dán Brøndbyvel játszott a Bajnokcsapatok Európa Kupája első fordulójának visszavágóján 2:2-es döntetlent. Ez volt hazánk első stadionja, amit az adott klub legendájáról neveztek el, a példát később – helyesen – más egyesületek is átvették.

Kivételes kiállítás

Bozsik Józsefet 2013-ban posztumusz Budapest díszpolgárává avatták – az erről szóló, Tarlós István által aláírt díszoklevél is látható a Kispesti Futball Ház múlt csütörtökön megnyílt, jövő májusig megtekinthető időszaki kiállításán.

A 2014 nyarán megnyílt intézmény önmagában is egyedülálló Magyarországon, nincs még egy ilyen ereklyegyűjtemény hazánkban. Az egykori kúriaépületben valaha a kerület helytörténeti gyűjteménye kapott helyet, tulajdonképpen jelenlegi küldetése is hasonló, csak a kispesti futballtörténelem áll a középpontban. Az épületet a kerület önkormányzata adta pártokon, világnézeteken átívelő egyhangú szavazással az üzemeltető szurkolói szerveződés, a cserébe a házat kívül-belül társadalmi munkában felújító Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület kezelésébe. A 2005-ben az akkori tulajdonos, a húsiparban érdekelt Piero Pini felelőtlen húzásai miatt a megszűnés közelébe kerülő nagy múltú klub sikeres megmentésére szövetkezett szurkolói társulás mára értékmentő, hagyományőrző, közösségépítő, rendezvényszervező, a szurkolók és a klubvezetés közötti kapcsolattartó csapatként is tevékenykedik. Kiemelt vállalkozásuk a Kispesti Futball Ház működtetése, amely nemcsak múzeum, hanem közösségi tér is.

Most, Bozsik József születésének századik évfordulója alkalmából a múzeumi profil a legfontosabb. Az 1909. augusztus 3-án megalakult Kispesti Atlétikai Club korai emlékei, az 1950-es és 1980-as évek nagy Honvédjának, a 2017-ben a klub történetének tizennegyedik bajnoki címét nyerő csapat relikviái, a hazánkban magukat elsőként Kispesten ultraként azonosító szervezett szurkolók klubhovatartozást kifejező ereklyéi mellett májusig egy egész termet szentel a Kispesti Futball Ház az egyesület legendájának. Látható például Bozsik József stoplis cipője, számos, eddig alig ismert családi emlék (fényképek, levelek), de a Kispesti Atlétikai Club egyik 1947-es mezének hiteles másolata is a tárlat anyagának része – pontosan ilyenben játszott Bozsik is abban az évben. Megtekinthetjük az egykori úgynevezett városi házak – ilyenekben nőtt fel Bozsik és Puskás – egyikének szoborként megformált kicsinyített mását, és látható az 1952-es helsinki olimpia aranyérme is, amit az Aranycsapat diadala után Bozsik József nyakába akasztottak.

– Mérföldkő ez a kiállítás a Kispesti Futball Ház történetében, régóta álmodtunk egy ilyen tematikus tárlatról – mondta Koncsik Tibor, a Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület elnöke a megnyitón, amelyen megjelent Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke és Bozsik Péter, Bozsik József fia, aki számos családi emlékkel járult hozzá a kiállításhoz. Kaszás Kálmán, a Kispest történetét évtizedek óta kutató krónikás azt emelte ki, hogy a világon egyedülálló, hogy két, néhány négyzetméteren felnövő szomszéd srác egyaránt világklasszissá váljék.

A Bozsik-centenáriumra egyébként a Magyar Posta különleges emlékbélyeget bocsátott ki, a legendás labdarúgó nevét viselő kispesti stadionnál pedig szobrot avattak tiszteletére.