Világsztár Kispestről: Puskás Öcsi legendája a Lipták-grundon született
Örömteli, hogy november 25-én, a magyar labdarúgás napján megnyílt a nagy magyar futballzseni pályafutását, örökségét méltón bemutató Puskás Múzeum. Az utókor tartozott ennyivel a kispesti legendának, a legismertebb magyarnak, akinek életműve, méltán, az elsők között került be a legkiemelkedőbb magyar értékek tárába, a hungarikumok közé. Bántó figyelmetlenség ugyanakkor, hogy nevelőegyesülete és egyetlen hazai klubja, a Kispest képviselőit nem hívták meg a megnyitóra...
Puskás Ferenc sváb család sarjaként Purczeld néven látta meg a napvilágot 1927. április 1-jén. Édesapja, idősebb Puskás (Purczeld) Ferenc az 1909-ben alapított Kispesti Atlétikai Club (KAC) játékosa, később edzője volt. A Puskás névre 1937-ben magyarosító család a mai kispesti Bozsik stadion szomszédságában, az egykori Lipták-grund mellett élt, az idővel a világhírűvé vált Öcsi becenévvel illetett ifjú Puskás (akit Svábként, illetve – az 1949-ben a KAC beolvasztásával újonnan létrehozott Budapesti Honvéd játékosaként viselt rendfokozatára utalva – Száguldó Őrnagyként is emlegettek) naphosszat ott rúgta a bőrt a környékbeli fiúkkal, többek közt a szomszédban lakó sráccal, Bozsik Józseffel.
18 évesen a magyar válogatott címeres mezét is magára ölthette
Puskás Ferenc páratlan tehetségét és jó értelemben vett csibészségét bizonyítja, hogy az akkoriban engedélyezett korhatárnál fiatalabban, 11 évesen Kovács Miklós álnéven – a Kispesti AC igazolt játékosa lett, 1943. december 5-én pedig a következő tavasszal bajnoki aranyig menetelő Nagyvárad elleni idegenbeli, 3:0-ra elveszített találkozón a felnőtt csapatban is bemutatkozott, sőt, következő meccsén, 1943. december 8-án – bár a Kispest ismét vereséget szenvedett Diósgyőrben 3:2 arányban – első felnőtt bajnoki gólját is megszerezte a mérkőzés 49. percében. 18 évesen, 1945. augusztus 20-án a magyar válogatott címeres mezét is magára ölthette az Ausztria ellen 5:2-re megnyert találkozón, ahol a 12. percben betalált az osztrákok kapujába.
Puskás Ferenc 1943 és 1956 között összesen 350 mérkőzést játszott a Kispest, majd 1949-től a Budapesti Honvéd felnőtt csapatában, 358 gólt szerzett. Ezzel ő a XX. század harmadik legeredményesebb hazai gólvadásza, egyben négyszeres magyar gólkirály. Ötször nyert bajnokságot kispesti mezben, 1948-ban Európa legjobb góllövője volt. Ez volt a magyar foci fénykora, a kispesti játékosokra épülő válogatott, az Aranycsapat – melynek összeállítását ma is álmából felkeltve is fújja mindenki – Puskás vezérletével végigverte a világot.
A legtöbbet emlegetett meccs az 1953. november 25-én a londoni Wembley stadionban lejátszott híres 6:3, amikor a magyar nemzeti tizenegy idegenben aratott diadalt a hazai pályán akkor már évtizedek óta veretlen angol válogatott fölött. Az évszázad mérkőzésének is nevezett találkozón a csapatkapitány, Puskás kétszer talált be a vendéglátók kapujába. E meccs emlékére lett november 25. a magyar labdarúgás napja.
Puskás Ferenc 85 alkalommal futott ki a pályára a válogatott mezében, és 84 gólt lőtt. Ezzel mindmáig ő a magyar válogatott legeredményesebb játékosa. Emellett fényes sikerekkel büszkélkedhet, mint az 1952-es helsinki olimpiai győzelem, vagy az akkor egy egész nemzetet sokkoló, de mégiscsak a magyar labdarúgás második világbajnoki ezüstérme az 1954-es svájci világtornán. Hozzá kell tenni, hogy a berni döntőben a német (akkoriban nyugatnémet) válogatott játékosai, mint az 2010-ben feketén-fehéren bizonyítottá vált, doppinginjekciót kaptak (ez akkor még legális volt), vagyis sportszerűtlen, tisztességtelen módszerrel kerekedtek felül a mieinken, ráadásul az angol William Ling játékvezető Puskás második gólját (amellyel a 84. percben kiegyenlített a vezető ellenféllel szemben) téves ítéletével érvénytelenítette. Sajnos a külső körülményeket ezen a meccsen még az Aranycsapat sem tudta legyűrni…
Hatszor nyert spanyol bajnoki címet
Az 1956-os felkelés és szabadságharc Puskás Ferenc életében is drámai változást hozott, a leverettetés híre Bécsben érte. Spanyolországba emigrált, ahol 1956-tól 1967-ig a Real Madrid játékosa volt, a királyi gárda színeiben – itt kapta a Pancho becenevet – 180 meccsen 156 gólt ért el, és ezzel a spanyol góllövőlistán is négy alkalommal végzett az élen, miközben hatszor nyert spanyol bajnoki címet.
Emellé egy Spanyol Kupa-győzelmet és három Bajnokcsapatok Európa Kupája-diadalt is feljegyezhetett dicsőséglistájába, sőt, négyszer a spanyol válogatottban is pályára lépett, igaz, ezeken a találkozókon nem lőtt gólt. 1963-ban a világválogatottban, 1965-ben az Európa-válogatottban is szerepelt.
Edzőként is páratlan sikereket ért el
Edzőként is páratlan sikereket ért el: a Panathinaikoszt irányítva kétszer nyert görög bajnokságot, egyszer Szuper Kupát; 1971-ben a BEK-döntőbe vezette a csapatot. Az athéni gárda mindmáig Puskás Ferenc vezetésével produkálta legeredményesebb nemzetközi szereplését. Példátlan zsenialitása évtizedek alatt sem kopott meg, 1990-ben Ausztrál Kupát nyert a South Melbourne Hellas csapatával, egy évvel később pedig aranyérmet nyertek az ausztrál futball-bajnokságban.
Emellett edzőként megfordult a spanyol Hercules Alicanténál, az Alavésnél és a Murciánál, a San Francisco-i Golden Gate Galesnél, a kanadai Vancouver Royals csapatánál, a chilei Colo-Colonál, de irányította a görög AEK Athént, az egyiptomi Al Maszrit, a paraguayi Sol de Americát és a Cerro Portenót is. 1993-ban négy meccsen, áprilistól júliusig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt. Sajnos az az időszak és az a közeg már a magyar futball lezüllésének korszaka volt, nem rajta múlt, hogy épp e poszton nem tudott maradandót alkotni.
Minden magyaron segített
Az emigrációba kényszerült Puskás Ferenc soha, egyetlen másodpercig sem felejtette el, hogy honnan jött, hová tartozik. Az őt ismerőktől tudja az utókor, hogy minden magyaron segített, volt, akinek a jézusi példázatot talán nem is tudatosan követve a kabátját adta oda. Madridi étterme gyorsan tönkrement, miután barátaitól, ismerőseitől jellemzően nem fogadott el pénzt, így a szó legszorosabb értelmében vendégül látta őket.
Vagánysággal párosuló hűséges elkötelezettségének ragyogó példája az az eset, amikor 1963 decemberében a háromszoros olimpiai bajnok Papp László ökölvívó legenda Madridban lépett ringbe a középsúlyú Európa-bajnoki címért a spanyol Luis Folledo ellen. A csarnokban telt ház volt, minden arra mutatott, hogy a meccsen a hazai diadalt kívánó szurkolók hangja győzelemhez segíti a spanyol bokszolót. Ám a magyar küldöttség meglepetésére a lelátóról lelkes magyar biztatás is zúgott, szünet nélkül, egészen a mérkőzés végéig. Ez olyan többletet adott Papp Lászlónak, hogy a várakozások ellenére megnyerte a meccset és a címet.
A találkozó után aztán kiderült, hogy Puskás – a Barcelona korábbi, akkor már az Espanolban játszó világsztárjával, a szintén magyar Kubala Lászlóval együtt – kasztíliai munkanélkülieket fogadott fel órabérben és tanított be magyarul szurkolni azért, hogy Papp Lacinak is legyen Madridban drukkerhada.
A rendszerváltozás időszakában végleg visszatelepedett szülőföldjére
Puskás Ferenc közel negyedszáz év után, 1981 májusában lépett ismét magyar földre, és pályára is, a Magyarország-Anglia vb-selejtező előtti öregfiúk meccsen ismét a magyar válogatott meggypiros mezében futott ki a gyepre. A mindig vagány Puskás Öcsi tartott kissé ettől a mérkőzéstől, nem tudta, milyen fogadtatás vár rá. Aztán a csapat bemutatása során, neve említésekor hangrobbanás történt a Népstadionban (mely 2002 óta már az ő nevét viseli.) Kiderült, hogy a Száguldó Őrnagy kultusza mit sem kopott, a magyar közönség feltétel nélkül rajong érte.
Egyre többet járt haza, végül a rendszerváltozás időszakában végleg visszatelepedett a szülőföldjére, Magyarországra, Kispestre, ahol pályafutása legnagyobb részében játszott. Rendszeresen kilátogatott nevelőegyesülete és egyetlen hazai klubja, a Kispest mérkőzéseire a gyerekkori barátja, az 1978-ban elhunyt Bozsik József nevét viselő stadionba, ahol a kispesti legenda mindig otthon érezte magát.
Puskás Ferenc páratlan pályafutását számos elismerés kísérte. 1992-ben alezredesi, 1995-ben ezredesi rendfokozatot kapott a Magyar Honvédségben. 1997-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az Olimpiai Érdemrend Ezüst Fokozatával tüntette ki, ugyanebben az esztendőben a legnagyobb játékklasszisnak választották bajnoki meccseken szerzett góljaiért. Ugyancsak 1997-ben Köztársasági Elnöki Arany Emlékérmet kapott. 1998-ban a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (Fédération Internationale de Football Association, FIFA) Hírességek Csarnokába is beiktatták. 1999-ben a magyar sport tiszteletbeli nagykövete lett, 2001-ben az évszázad férfi sportolója címet nyerte el, ugyanebben az évben Budapest díszpolgárává, 2004-ben pedig a Nemzet Sportolójává választották. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést.
Sajnos azonban egészsége az ezredfordulón hanyatlani kezdett, Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála. 2006. november 17-én a budapesti Kútvölgyi úti kórházban elhunyt.
Öröksége, teljesítménye vitathatatlanul az egész egyetemes magyarságé, mégis, azon belül főképp Kispesté, ahol élete és pályafutása legnagyobb részét töltötte, és ahol igazi világsztár lett.
