Vissza a csúcsra

– Milyen gondolatok kavarogtak a fejében a decemberi eskütétel során?

– Sosem készültem politikusnak, meglepetésként ért az RMDSZ felkérése, ugyanakkor hatalmas megtiszteltetésnek éreztem és érzem. Arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy olyan területen dolgozhatok, és azt mozdíthatom előre, amiben a legotthonosabban mozgok, ami az életem egyik legfontosabb része. Ugyanakkor hatalmas felelősséggel jár ez a pozíció, ezért az is megfordult többször a fejemben, fogják-e támogatni a kezdeményezéseimet, amelyeket szeretnék beemelni a kormányprogramba.

– Sportolóként köztisztelet övezi egész Romániában. Nem tart attól, hogy politikusként csorbulhat a népszerűsége?

– A sport sok mindenre megtanított, leginkább arra, hogy dolgozni kell a sikerért. Nem vagyok naiv, tudom, hogy politikusként negatív visszajelzéseket is fogok kapni. De ez nem tart vissza attól, hogy tisztességgel és kitartással végezzem a munkám. Az én célom nem a népszerűségem növelése, hanem az, hogy valami hasznosat és maradandót tudjak teremteni, úgy, ahogyan tettem és teszem azt a Román Kerékpáros-szövetségben is. Miniszterként is ez a tervem: a jövőért dolgozni. Azt hiszem, épp a mentalitásom miatt neveztek ki, és mert letettem már valamit az asztalra. Sok ellenfelem volt akkor is, amikor a kerékpárszövetség elnökének választottak, de bebizonyítottam, hogy helyes az általam képviselt út, a legerősebb szakszövetség vagyunk a balkáni régióban.

– Sokaknak nem tetszik, amikor egy sportági szövetséget politikus vezet. Az ön esetében fordított a helyzet. Milyen előnyökkel járhat, ha egy sportolóból sportminiszter válik?

– Versenyzőként tudom, mit jelent a teljesítmény, tudom, milyen áldozatokkal jár a siker, és mennyit kell érte dolgozni, de tisztában vagyok azzal is, hogyan lehet elérni, milyen lépéseket kell tenni érte. Sportolói mivoltomból adódóan tudom azt is, hogy Románia milyen gondokkal küzd, melyek azok a területek, amelyeket erősíteni, fejleszteni kell, hol vannak a kitörési lehetőségek. Saját életemet tekintve azt is tapasztalom nap mint nap, hogy mennyire fontos a sport, a mozgás, az egészséges életmód, hogy milyen sokat változtat egy ember életén. Ezt a sport iránti szeretetet is tovább szeretném adni. Sokat számít, hogy az emberek már ismernek, látták az eredményeimet, velem együtt örültek a sikereimnek, hogy bíznak bennem, hogy miniszterként is képes vagyok hasonló eredményeket felmutatni. Ez erőt ad.

– A sport iránti szeretete lendítette túl a balesetét követő krízisen is. Miért éppen a kerékpárt választotta?

– Igen, a sport az életem, és nagyon sok helyzetben megmentett, sok mindenre megtanított. A kerékpározás iránti érdeklődés valahol mindig ott volt bennem. Akkor is, amikor gyorskorcsolyabajnok voltam, alternatív sportként űztem. Először mountain bike sportágban kezdtem el biciklizni, aztán amiatt, hogy a sérült lábamat is használnom kellett, inkább az országúti és velodromos kerékpározásra specializálódtam.

– Hogyan változott az élete a paralimpiai győzelem után?

– Nagyon sok örömöt hozott az életembe, ugyanakkor hatalmas felelősséget is, mert erős elkötelezettséget éreztem, hogy tegyek valamit a romániai sportért. Ez motivált abban is, hogy jelentkezzem a Román Kerékpáros-szövetség élére, hogy elindítsam a saját akadémiámat, hogy most igent mondjak a felkérésre, és átvegyem az ifjúsági és sportminisztérium vezetését.

– A román kerékpársportra és úgy általában a román parasportra milyen hatással volt a paralimpiai győzelme?

– Azt mondják, egy fecske nem csinál nyarat. De azt is tapasztaltam, hogy valami elindult. Igaz, nagyon kevés az előrelépés, de abban reménykedem, hogy sikerül a továbbiakban olyan infrastruktúrát kidolgozni, amelyben helye lesz a paralimpiai sportoknak is. A győzelmem által láthatóbbá vált a kerékpározás, a paralimpiai sportolók pedig bátrabbak lettek. Ez segített abban is, hogy partnereket és támogatókat is bevonzzunk a Román Kerékpáros-szövetségnek.

– Enyhít egy magyar sportsiker a román–magyar ellentéteken?

– A sport mindig közelebb hozza az embereket, etnikumtól függetlenül, leginkább azért, mert közös nyelve van: a teljesítmény. Szeretném azt hinni, hogy csupán egy sportolók közötti egészséges feszültségről beszélünk, mert ugye mindenki győzni szeretne.

– Arra sosem gondolt, hogy az anyaországban próbáljon szerencsét?

– Erdélyben születtem, itt érzem magam otthon, az itteni sportélet fejlesztésére köteleztem el magam. De nagyon jó az együttműködésünk a Magyar Kerékpáros Szövetséggel, részt vettem a Tour de Hongrie-n, mindkét lehetőségnek nagyon örültem, és remélem, a jövőben is sikerül sikeres partnerséget fenntartanunk Magyarországgal.

– Van alapvető különbség a román és a magyar sportolók, versenyzők között?

– Alapvető különbségek és hasonlóságok vannak sportoló és sportoló között, úgy általában. Szerintem nem a nemzetiség számít, hanem az, hogy milyen komolysággal készülnek, edzenek. Mindig felnéztem arra, ahogy a magyarországi sportot szervezik, és tervezek is inspirálódni a magyar sportstratégiából is, hiszen vannak elemek, amik nálunk is nagyon szépen működnének.

– Mit szeretne mindenképp átemelni a magyar sportpolitikából?

– Magyarország felismerte, hogy miben a legjobb. Tetszik, hogy a magyar sportminiszter azokra a sportágakra össz­pontosít, amelyek gyors és biztos eredményeket képesek hozni. Nem lehetünk mindenben jók, de ha abba fektetünk pénzt és energiát, amiben eredményesek vagyunk, akkor közelebb leszünk a sikerhez. Igyekszünk mindenkit támogatni, de például Románia nagyon erős evezésben, ezért ők különös figyelmet kapnak, folyamatosan fogjuk ellenőrizni, hogy valóban optimális feltételek között készülhetnek-e.

– Románia sportteljesítménye 2000 óta erős visszaesést mutat. Sydney-ben még tizenegy aranyérmet nyertek a sportolók, négy évvel később Athénban nyolcat, Pekingben négyet, Londonban már csak két arany volt a termés. Mi az oka ennek?

– A teljesítményhez pénz kell. Ezért céljaim közé tartozik minden lehetséges módon támogatni, hogy sportolóink megfelelő körülmények között tudjanak felkészülni, eredményeket elérni. Ahhoz, hogy minél több érmet nyerjünk, jól kidolgozott stratégiára van szükség, de ennek kimunkálásához és életbe léptetéséhez idő kell. Legalább nyolc-tíz évről beszélünk. Emellett szeretném, hogy az oktatási miniszterrel együttműködve változtassuk a romániaiak mentalitásán, ami a sportot, a mozgást illeti. Az a cél, hogy a román sport ismét a legjobb 15 között legyen az olimpiai éremtáblázaton. Ebből már lehet számolgatni, hány éremre van szükség, ezeket mely sportágakban tudják megszerezni, a szövetségeknek mennyi pénzre van szükségük a sportolók felkészítéséhez, hány központot kell működtetni az utánpótláshoz, ezekben hány gyereket kell felkészíteni. Sok munka áll előttünk, de azt hiszem, megéri energiát belefektetni.

– Mik a közeljövő legfontosabb feladatai?

– Elsősorban szeretném nagyon pontosan feltérképezni, hogy hol állunk, és hova akarunk eljutni. Ha erre meglesz a válaszom, akkor már tudunk majd tervezni. Addig is a legfontosabb feladatom az, hogy szakemberek bevonásával az év végéig kidolgozzuk Románia sportstratégiáját. Szeretném megérteni, hogyan működik a minisztérium, véglegesíteni a csapatom összetételét, feltérképezni a minisztérium vagyonát. Minden érintett szervezettel egyeztetni akarok az év első felében, és minden feltételt megteremteni az olimpiára kvalifikált sportolóknak.

Minél hamarabb megnyitni a tornatermeket, sporttermeket, a tanügy-minisztériummal pedig tárgyalni arról, hogy bevezessük a napi mozgást az iskolákban.

– Mivel tudja előrébb lendíteni a román sportot magyarként, a romániai magyar sportolókat a román kormány tagjaként?

– Az, hogy magyarként a román sport élére kerültem, elejét veheti sok ellenségeskedésnek, diszkriminációnak, ami mindkét félnek javára válik. Szerintem nagyon sokat tanulhatunk egymástól, ezért is szeretem a sportot, mert nagyon sok határt old fel, és összehozza az embereket. Miniszterként mindent megteszek azért, hogy az ország összes lakosát segítsem. A lényeg, hogy mindenki beépítse az életébe a mozgást. Tehát azt látom, hogy fel kell ismernünk a közösségek gyengeségeit, és azokat próbálni pótolni, az erősségeiből pedig építeni, tanulni.

– Mi a helyzet a meglehetősen alulreprezentált erdélyi sípályákkal?

– Tudtom szerint az eddigi befektetések nagy részét magáncégek végezték. Szeretnék felmérést készíteni a jelenlegi helyzetről, utána pedig az önkormányzatokkal egyeztetni arról, hogyan tudnánk őket ezen a területen támogatni, hogy hasznosítani lehessen a pályáinkat, és fel tudjuk venni a versenyt a külföldiekkel.

– Európa legtöbb nagyvárosában már megoldották a mozgásukban korlátozottak közlekedését. Bukarestben és az ország más vidékein mennyire jellemző ez?

– Van még fejlesztenivaló. De tettünk is már lépést: létrehoztunk egy programot, hogy megkönnyítsük a sport- és edzőtermekhez való hozzáférését a mozgásukban korlátozott embereknek, sportolóknak. Továbbra is kampányolni fogok ezért az ügyért.

– Összefér-e az élsport és a politikai karrier?

– Ha elszánod magad a sikerre, és a munkádat céltudatosan és kitartóan végzed, akkor azt hiszem, nemcsak a sportban, hanem a politikában is sikeres lehetsz. Ebben hasonlít a kettő. Szeretnék legalább egy érmet hozni a tokiói olimpiáról, és szeretnék nyerni a minisztériumban is.