A péceli szabadcsapat
„Micsoda ember ez a lány!”Úgy 2010 körül lehetett, hogy felhívott egy Orosz Zsófi nevű lány telefonon.
„A péceli lovasoktól hívlak, és érdeklődni szeretnék, elmehetnénk-e néhányan a Tavaszi Emlékhadjáratra” – kérdezte. Mivel még nem éreztem ez idő tájt, hogy öregednék, dacára annak, hogy ekkoriban kezdett bácsizni egy „mindjárt agyoncsaplak” fiatal bajtársam, a férfi válaszolt belőlem: „Hogyne, természetesen!” – mert hát ki tud nemet mondani egy kedves, fiatal női hangnak? De mivel tisztában voltam vele, hogy már nem vagyok mai gyerek, a hadjárat rendezőjeként csak akadékoskodtam egy darabig, aztán végül persze megadtam magam… Örülök neki, hogy így alakult, jó kis csapat ez a péceli!
A fenti képen balról: Marton Márk, Orosz Zsófi, Dóka Szabolcs, Pergel Dóra és Orosz Sára
Orosz Zsófiról időközben megtudtam, hogy már kisgyerek korában ott szurkolt a „magyaroknak” az isaszegi csatabemutatókon, és mindig tágra nyílt szemekkel csodálta, mit is művelnek a katonai hagyományőrzők. Különösen a lovasok kötötték le figyelmét, és bizonyára ő is fölsóhajtott, ahogy derék Toldi Miklósunk: „Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék, / Szép magyar vitézek, aranyos leventék!” Teltek-múltak az évek, Zsófi nagylány lett, valahogy a lovakkal is barátságot kötött, és egyszer csak eljött a nagy pillanat – de ezt már fentebb megírtam: bejelentkezett csapatával a hadjáratra. (Igaz, a péceliek már akkoriban néhány éve, egy másik összeállításban részt vettek a nagy menetben.)
Ennek már több éve. Vidám, életerős, örömtől kicsattanó, mosolygós arcát már megszokta az újkori hadjáratos nemzedék, és nem szívesen nélkülözné az elkövetkező hadjáratok évtizedeiben sem.
Orosz Zsófi árkon-bokron, hegyen-völgyön, tűzön-vízen át jókedvvel lovagol. Ám történt egyszer, hogy a Tápió szélén nagyot bukott nyergestől, kantárostól, kengyelestől, vagyis hát lovastól. Nem omlott ám össze lelkileg, felpattant a lovára, mintha mi sem történt volna, és folytatta. Ekkor valaki bekiáltott neki: „Micsoda ember ez a lány!”
Windisch-Grätz csapataival Isaszegről Pest alá húzódott. Így a gödöllői haditanács nem Buda, hanem Komárom felmentése mellett döntött. Ezért Görgei ereje zömével a Duna bal partján vonult észak felé, ám a főváros előterében maradt Aulich tábornok II. hadteste – balszárnyán megerősítve Asbóth Lajos alezredes 12. tartalék hadosztályával, jobbszárnyán pedig Kmety György ezredes seregrészével.
Feladatuk volt elhitetni a Pestre szorult császári főerőkkel, hogy velük szemben a magyar zöm áll. A császáriak erről, köszönhetően a Pest alatt vívott kisebb-nagyobb ütközeteknek, tíz napon keresztül szentül meg is voltak győződve. Ilyen volt a kőbányai összecsapás is, mikor április 12-én Asbóth honvédjeit többórás harcban szorította vissza a túlerejű ellenség Pécel felé. Különös szerencséje volt a debreceni 63. honvédzászlóalj 5. századának is, amelyet a pesti téglaégetőnél kerítettek be, ám katonái sikerrel vágták ki magukat, ugyancsak Pécel irányába.
Marton Márk igen fiatal, de mégsem a legfiatalabb korosztályt képviseli a péceli csapatban.
Róla jut eszembe, hogy ha már egy darabig nem készíttet huszárruhát magának egy eredetileg szabadcsapat, akkor érdemes császári uniformisba befektetnie.
Abból ugyanis nagy a hiány, és a költségei is mindössze tizedét teszik ki egy huszárruháénak.
Lehet, hogy nyitott ajtókat döngetek, mert Márkon a császári ruha már saját tulajdonú, de ha mégsem az, akkor marad, amit írtam.
Annak a lónak a farkára, amelyik rúg, piros szalagot szoktak kötni, hogy ezzel figyelmeztessék a mit sem sejtőket a veszélyre. A képen azonban nem a ló farkán látható a piros szalag, hanem egy kedves lány, egy fiatal csapattag, Pergel Dóra varkocsba font hajában. Ő természetesen egészen más okból viseli a piros szalagot, mint a rúgós lovak, hiszen a nők, így Dóra is, szívesen ékítik magukat mindenfélével, nyakláncokkal, fülbevalókkal, hajdíszekkel – vagy éppen színes szalagokkal.
Csak azt tudom ehhez hozzátenni: nagyon helyes! A férfi legyen férfias, a nő pedig nőies! Írom ezt annak ellenére, hogy nemi szerepeket tudatosan összekeverő bolygónkon lassan bátorság kell ennek kimondásához.