Tíz forradalmi történet, amit a történelemkönyvek elhallgatnak

1. Csaknem „Rajta magyar” lett

A magyar történelem egyik legismertebb verssora eredetileg máshogyan hangzott. Petőfi Sándor először „Rajta, magyar!” kezdetű változatban olvasta fel barátainak a Nemzeti dalt. Szikra Ferenc, egy fiatal forradalmár azonban közbeszólt: „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, és azután rajta!” Petőfi megfogadta a tanácsot – így született meg a legendás „Talpra magyar!” kezdősor.

2. Egy elhajított tőr jelezte, hogy itt az idő

Március 15-e hajnalán a Pilvax kávéházban a forradalmárok épp a nap teendőit beszélték át, amikor Vasvári Pál Petőfi sétapálcájával gesztikulálva magyarázott. Nem tudta, hogy a botba egy tőr van rejtve. A nagy lendülettel kivágódó penge a falba fúródott. A döbbent társaság jó ómenként tekintett az esetre: a „fegyver” megjelent, ideje volt cselekedni.

3. A Pilvax nem is Pilvax volt

A márciusi ifjak legendás törzshelye a Pilvax kávéház – vagy legalábbis így maradt fenn az emlékezetben. Csakhogy 1848-ban az aktuális bérlő után a hely hivatalosan Fillinger kávéház néven működött. Maga Petőfi is csak „az ifjak kávéházaként” említi naplójában. Az eredeti Pilvax nevet később, emlékhellyé válva kapta vissza.

4. A forradalom egyetlen pofonja

Pesten vértelen forradalom zajlott le, egyetlen ütés kivételével. Egy orvosprofesszor megpróbálta megakadályozni a diákokat, hogy csatlakozzanak a megmozduláshoz – mire egyikük egy pofonnal fejezte ki nemtetszését. Ezt leszámítva a tüntetés békésen, fegyverek nélkül zajlott le.

5. Petőfi nem szavalta el a Nemzeti dalt a múzeumnál

A köztudatban élő kép szerint Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavalta el a Nemzeti dalt – csakhogy ez nem történt meg. A költő feljegyzései szerint a verset öt különböző helyszínen mondta el aznap, de a múzeumnál nem. A téves emlékkép később alakult ki, és 1900-ban emléktáblát is kapott a múzeum lépcsőjén.

6. A nemzetiségek is lelkesedtek

Kezdetben a Magyarországon élő nemzetiségek is osztoztak a forradalom lelkesedésében. A Nemzeti dalt rövid időn belül több nyelvre is lefordították. Érdekesség, hogy született olyan szlovák átirat, amelyben a magyar szót egyszerűen szlovákra cserélték, és így szólt: Hor’ sa, Slovák, čuj otčinu!/Tu čas pravý — maj sa k činu!

7. Landerer a forradalom „csendes segítője”

A 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatása cenzori engedély nélkül kockázatos volt, a forradalmárok először meg is riadtak. Ekkor Landerer Lajos, a nyomdatulajdonos egy ravasz húzással segítette őket: odasúgta Irinyi Józsefnek, hogy foglalják le a nyomdát, így ő „kénytelen” lesz kinyomtatni a dokumentumokat. Így egyszerre szolgálta a forradalmat és biztosította saját mentőövét.

8. Táncsics Mihály – a forradalom aluszékony hőse

Március 15-én este a forradalmárok diadalittasan szabadították ki Táncsics Mihályt börtönéből – ami azért ment könnyen, mert ablakát csak bedeszkázták, nem rácsozták. Pestre hintón vitték, de a nép úgy ünnepelte, hogy kifogta a lovakat és saját kezével húzta a kocsit. Táncsics azonban az egész ünneplést átaludta. Olyannyira kimerült volt, hogy még a Nemzeti Színházban rendezett esti díszelőadásra sem tudták felébreszteni.

9. Egy kokárda hozta össze Jókai Mórt és Laborfalvi Rózát

A Nemzeti Színház ünnepi előadásán történt egy másik emlékezetes esemény: Jókai Mór ekkor pillantotta meg Laborfalvi Rózát, aki a Himnusz közben a színpadon odalépett hozzá, és átnyújtott neki egy kokárdát. Ez volt szerelmük kezdete – amely komoly botrányt kavart. A korabeli erkölcs szerint egy „komédiásnő” rangon aluli volt egy úriember számára, és Petőfi is ellenezte a házasságot. Jókai azonban a szerelem mellett döntött.

10. Egy forradalmi gyermek született?

Úgy tartják, hogy Petőfi és felesége, Szendrey Júlia nemcsak a hazáért lelkesedett március 15-én, hanem aznap éjjel a hálószobában is megpecsételték a nap eseményeit. Ennek bizonyítéka, hogy egyetlen fiuk, Petőfi Zoltán pontosan kilenc hónappal később, 1848. december 15-én született meg.