A finnek annyira féltek a szovjet atomtechnikától, hogy határőrségüket fölszerelték dózismérővel. Egyébként a katasztrófát 18 (!) nappal az esemény után jelentették be a világnak. A rádióamatőr üzenetében a „segítsetek” fölszólítás háromszor hangzott el, adását azzal fejezte be: „ilyet még nem láttatok”… Szerencsére. De a hatását sajnos megszenvedte az emberiség tetemes része.

Romhányi György professzor kedvenc mondása szerint: háromféle hazugság van: kicsi, nagy és statisztika. Semmivel sem élnek úgy vissza az emberiség jóhiszeműsége mellett, mint a statisztikával.

Az első igazán globális katasztrófa huszonöt éve, 1986. április 26-án szombaton, hajnali 1 óra 23 perc 58 másodperckor következett be az ukrajnai Csernobilban, amikor az atomerőmű 4-es reaktora fölrobbant, kigyulladt, majd robbanások sorozata után nukleáris olvadás (fűtőelemek) következett be.

Az a generáció, amelyik ma a legszebb korban van, szerencsére már csak elbeszélésekből ismerheti a rettegés óráit, napjait, hónapjait. Édesanyjukat megkérdezhetik, hogy mit élt át egy gyermekét váró anya a sugárzás hatásának ismeretében. Lelkiismeretlen vezetők – beleszámítva a kormányt, minisztereket, néhány kutatót, a megalkuvó médiát – tudtak a bekövetkezett borzalomról, de a közelgő május 1-jei fölvonulás „nyugalma” érdekében nem tették meg a kellő óvintézkedést.

Öt nappal a katasztrófa után mosolygó, jókedvű, lufikat, táblákat vivő emberek mit sem tudva vonultak a kormánytribün előtt, integetve, gyerekeket hordva a nyakukban. Sétáltak a gyönyörű időben, mit sem sejtve az addig még nem tapasztalt, elszabadult halálsugarakról. És senki nem figyelmeztette őket.

Mi történt az erőműben és miért? Az RBMK–1000 típusú atomerőmű Pripjaty és Csernobil városok mellett épült. Ezt a típust védőépület nem vette körül, így a robbanás után minden kijutott a szabadba. A volt Szovjetuniónak tizenöt ilyen típusú polgári reaktora volt. Ezeket a reaktorokat azért kedvelték, mert egy adott határig tetszés szerint növelhették a teljesítményüket, az elhasznált üzemanyag-rudakat működés közben cserélhették, és kivonhatták belőlük a katonaságnak a plutóniumot.

Az RBMK-reaktor órákon belül üzemi csúcsteljesítményre futtatható. A reaktor teljesítménye 3000 megawatt, elektromos teljesítménye 1000 megawatt, 1500 tonna grafit volt benne és egy 7×11,8 méteres keresztmetszetű, hasáb alakú reaktortérfogatban 1689 darab, 1,8 százalékos dúsítású, urántartalmú rúd. Ez meg is szabta a Csernobil-szindróma reaktorfizikai sajátságait.

Az egész reaktor egy könnyűszerkezetes épületben volt, aminek a tetejét kátránypapír fedte, a külvilág felé nyitott volt. Szakemberek szerint a katasztrófa – sok minden mellett – egy félkatonai kísérlet következménye lett. Arra voltak kíváncsiak, hogyha valamilyen támadás éri az atomerőművet és kikapcsolódik a reaktor négy biztonsági elektromos hálózata, illetve biztonsági rendszere, akkor a hűtőreaktorok maradék gőze tud-e annyi energiát termelni a forgó turbinákon, amennyi más biztonsági rendszerek elektromosenergia-igényét kielégíti. Erre utalt az öngyilkosságba hajszolt Legaszov akadémikus megrázó írása.

A baleset legalább négy robbanást követően teljesedett ki: a reaktor teljesítménye a kísérlet elkezdése után tízszeresére ugrott, de a szabályozó grafitrudakat csak egyharmadig tudták visszaereszteni, mert elakadtak. Az üzemanyag-rudak olvadni kezdtek és bekövetkezett az első robbanás. Ez egy nukleáris robbanás volt, amit többen tagadtak, pedig számításokkal igazolták, hogy „megszaladt” a láncreakció. Ezután a reaktor vize hirtelen fölforrt és a gőz okozta robbanás volt a második.

A harmadik egy katalizált vízbontás után keletkezett durranógáz (hidrogén és oxigén) robbanása volt, amit az üzemanyag-rudak cirkónium-vanádium és részben titán tartalma katalizált. A negyedik robbanás a kigyulladó 1500 tonna grafitból keletkezett, ugyanis a forró vízgőzt a grafit is bontja; szénmonoxid (CO) és hidrogén keletkezése közben. Az előbbi jól ég, az utóbbi robban.

A robbanás fölemelt egy, a tetőn lévő darut, ami egy 1500 tonnás betondarabot is a levegőbe emelt. Az egész visszaesve átütötte a reaktortetőt, így 10-12 tonna radioaktív anyag jutott a levegőbe, ami Dél-Amerikát kivéve elszennyezte az egész Földet.

Osztrák fizikusok számításai szerint Csernobilban ezerszeresét produkálták a radioaktív csapadéknak, mint a hirosimai atombomba robbanásakor. A kijutott izotópok közül a jódizotóp (131) 8,3 nap alatt, a plutónium (24) 400 év alatt, a cézium (137) 30,2 év alatt, a stroncium (90) 50,5 nap alatt feleződik meg.

A katasztrófa elhárítását hozzá nem értő módon kezdték el. Alig volt dózismérőjük, a mért értékeket nem hitték el (egyes helyeken 20 ezer röntgen fölötti volt). A halálos dózis 500 röntgen körül van, öt óra alatt. Megpróbáltak vizet szivattyúzni a reaktorba hűtési céllal. Védőöltözetük a likvidátoroknak nem volt, így három héten belül elhunytak heveny sugárbetegségben. A tetőn lévő robotok tönkrementek a sugárzástól, a „biorobotoknak” nevezett katonák életüket kockáztatva dolgoztak. A mentésben és a kitelepítésben három–tizenöt kilométeren belül 25 ezer embert mozgattak; ápolókat, orvosokat, nővéreket, orvostanhallgatókat, katonákat. A halálesetek számát ma sem tudják pontosan.

Az első jelentések 31 emberéletről szóltak, de az már akkor sem volt igaz. Az első 3 hétben mintegy 360 embert vesztettek; az összes helikopterpilótát, akiket odavezényeltek, az operatőrt, aki filmet készített, a likvidátorokat az egész ország területéről. Mintegy tízezer haláleset történt, mert a hazatérő likvidátorok későbbi életének követése nem történt meg, így nem is tudtak elhalálozásukról.

Dr. Mózsa Szabolcs radiobiológus, kutatóorvos, aki sokat kutatott már 1956 óta a radiohaematológia területén, járt a Szovjetunióban az Összövetségi Radiológiai Intézetben. Megtudta: a vérbetegségek száma 2-3 százalékkal több lett, a gyermekleukémiás betegség 5-6 szorosra nőtt, a pajzsmirigyrák 2-3-szorosra, gyakori az impotencia, az emésztőrendszeri megbetegedés. Nemcsak a sugárterhelés okozott betegségeket.

A különböző kémiai elemek mérgező hatása sem elhanyagolható. Például a californium és a plutónium egyes vegyületei a ciánnal egyenértékű mérgek. Mivel a hatóságok eltitkolták a katasztrófát, a parasztok kint kapáltak a répaföldeken, ahol a répa nagy levelei megkötötték a kihulló radioaktív port, ami súlyos sugárfekélyeket okozott. Azon a vidéken sok láb nélküli, csonkított ember él.

Érdekes dolog, hogy több szemtanú a robbanás után azonosíthatatlan repülő objektumot látott Csernobil fölött. Egy repülő diszkoszt, ami megközelítette az égő reaktort. Ezt követően még évekig jöttek jelentések Csernobil környékéről a visszalátogató tárgyakról. Lehet, hogy a hatalmas fényt idegen civilizációk is észlelték?

A Nemzetközi Rákkutató Újság 2006-os tanulmánya szerint a csernobili katasztrófa körülbelül ezer pajzsmirigyrákot és 4000 egyéb rákos esetet okozott Európában. A tragédia 2065-ig érezteti még hatását, a felezési idő függvényében.

A négyes blokkot jelenleg betonszarkofág borítja, már a második. Az idő és a csendben folyó radioaktív folyamatok rontják az állagát, repedezik. Jelenleg egyeztetnek egy új szarkofág építéséről, nemzetközi segítséggel. A térséget a katasztrófa 25. évfordulójára 2011-ben megnyitják az idegenforgalomnak, hogy növeljék az azt igénylő turisták az adrenalinszintjüket.

Időközben valószínűleg új szarkofág épül Japánban, ahol a csernobilival azonos méretű, 7-es fokozatú atomkatasztrófa történt. Ma nem az embert kell félteni a technikától, hanem a technikát az embertől.

Hankó Ildikó

A KGB jelentése az erőmű építése közben történt szabálysértésekről

„A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága részére Jelentés a Csernobili Atomerőmű építésénél tapasztalt szabálysértésekről.

TITKOS!

A beérkezett operatív adatok szerint a csernobili atomerőmű építkezésének egyes részlegeinél előfordulnak a tervektől való eltérések, amelyek üzemzavarhoz és szerencsétlenséghez vezethetnek… A különlegesen nehéz beton öntése közben a munkát több alkalommal megszakították, a betonozás minősége alacsony. A munkálatok során hőszigetelésre nem került sor, ez a talajvíznek az épületbe való behatolásához, környezetszennyezéshez vezethet…”

Kijev, 1979. január 17.

Aláírás:

a KGB eseti vizsgálóbizottságának elnöke, Jurij Andropov

(Forrás: az Ukrán Biztonsági Szolgálat Állami Archívuma. 16. tárló, 42. ügyirat 247–248. ív.)