A liberális ideológia foglya az energiapolitika
Csak néhány hete ért véget a glasgow-i klímacsúcs, máris több ország jelezte, hogy nem kívánja betartani az ott elfogadott, a széntechnológia kivezetéséről szóló megállapodást. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy az energiapolitika is a zöldideológia, a geopolitikai játszmák és üzleti érdekek foglyává vált, ami tovább mélyíti a nyugati világot sújtó energiaválságot, és akadályozza a fenntartható fejlődést szolgáló fordulatot. Litkei Mátét, a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének vezetőjét kérdeztük a kialakult helyzetről.
– A politikusok egy része ünnepli a kétszáz ország részvételével lezajlott glasgow-i csúcson született egyezményeket, mások szkeptikusan ítélik meg őket. Eközben kemény csaták dúlnak az atomenergia körül, és komoly küzdelmek zajlanak az európai gázellátási anomáliák miatt. Voltaképpen mi folyik a világban?
– A glasgow-i konferencia a 26. volt a hasonló rendezvények sorában. Most a résztvevők három területen igyekeztek közös álláspontra jutni. Az erdővédelem, a metánkibocsátás és a széntüzelés leállítása területén akartak áttörést elérni. Az optimisták szerint ezúttal először sikerült olyan egyezményeket megkötni, amelyek konkrétumokat is tartalmaznak. A szkeptikusok azonban úgy ítélik meg, hogy a mostanihoz hasonló megállapodások kötőerő nélküliek, az államok a korábbi ígéreteiket sem tartották be, és ez várható a jövőben is. Sajnos a borúlátóak álláspontját igazolják az utóbbi hetekben történt események.
– Kína hátrált ki?
– A megállapodás eredeti tervezete azt tartalmazta, hogy a világ országai belátható időn belül elhagyják a széntechnológiát, hiszen ez felel az üvegházhatású gázkibocsátás tekintélyes részéért. Kína a tárgyalások során elérte, hogy a megállapodás szövege úgy módosuljon, hogy csökkenteni kell a széntechnológia alkalmazását. Ezzel csak az a probléma, hogy senki nem tudja, mit jelent pontosan. Ráadásul két nappal a csúcs befejezése után Ausztrália is jelezte, hogy neki még évtizedekig szüksége lesz szénre gazdasága fenntartásához. A kínai külügy is kiadott egy közleményt, amely szerint lassítani kell a szénfelhasználás csökkentését.
– A németek is sorra nyitják meg a szénbányáikat. Ők nem szólaltak meg az ügyben?
– Németországot kétarcúság jellemzi. Szeretne olyan képet kialakítani magáról, hogy ő a zöldfordulat élharcosa, egyfajta jégtörő hajóként megy a többi ország előtt. Annyira ambiciózus, hogy egyszerre vezeti ki az atomenergiát és a fosszilis energiahordozókat a saját energiamixéből, és tér át a megújulók használatára. Ezzel az a probléma, hogy sem Németországnak, sem másnak nincs birtokában olyan technológia, amely képes lenne stabilan biztosítani az ellátást a karbonsemleges megújuló energiaforrásból. Így Németországnak azzal kell szembenézni, hogy évek óta romlanak a légszennyezési adatai, idén pedig kifejezetten rekordszintre emelkedik az üvegházhatású gázok és légszennyező anyagok kibocsátása. Pedig sokat tennénk a klímavédelemért azzal is, ha az országok szén helyett földgáz használatára térnének át. Pusztán ezzel körülbelül felére esne vissza az üvegházhatású gázok kibocsátása.
– A földgáz azonban mára lassan megfizethetetlen hiánycikk lett Európában. Német nyelvterületen már többhetes áramszünetre készítik fel a hatóságok az embereket. Hogyan jutottak idáig?
– Néhány évvel ezelőtt valóban elképzelhetetlen volt, hogy ilyesmi megtörténhet békeidőben úgy, hogy még el sem kezdődött a tél. Az energiaválság mögött azonban sokféle okot találunk. Az egyik ezek közül, hogy az uniós tagországok egy része fölmondta hosszú távú gázszerződéseit, mert egy ideje a földgázárak tőzsdei spekulációk eredményeképpen alacsonyabbak voltak a szerződésekben rögzítetteknél. Ráadásul 2020-ban a pandémia miatt extrém módon csökkent a felhasználás, így tovább zuhantak az árak. A döntéshozók figyelmen kívül hagyták azokat az előrejelzéseket, amelyek szerint a járvány enyhülése után újraindul a gazdaság, ami elképesztő keresletet fog támasztani, és ez áremelkedéssel jár majd. A problémát tetézte, hogy még a gáztárolókat sem töltötték fel időben. Oroszország leszállította ugyan az új szerződésekkel lekötött gázmennyiséget, de ez nem elegendő a biztonságos ellátáshoz. Azért sem, mert Európa részben a korábbi alacsony árak miatt leépítette saját földgázkitermelését, ami most fokozza a hiányt. A helyzetet nehezíti, hogy az ázsiai országok gazdasága hamarabb indult el, ami ott óriási energiaéhséget von magával. Kína például minden pénzt megad a földgázért, a szénért, de még az amerikai cseppfolyós gázért is. Így az amerikai szállítmányok is Kínában landolnak, tovább fokozva a hiányt Európában.
– Eközben startra vár az Északi Áramlat-2 gázvezeték, de engedély hiányában nem kezdődhet meg a gázszállítás. Sőt, az USA nyomást gyakorol az EU-ra, tovább akadályozva a szállítások megindulását. A geopolitikai célok valóban felülírják az uniós tagországok érdekeit?
– Az Északi Áramlat-2 gázvezeték valóban geopolitikai csatározások tárgya. De a helyzet rávilágít arra is, hogy Európában az ideológia vezérli az energiapolitikát, és hiánycikk az átgondolt energiastratégia. A döntéshozók nem látják be, hogy pusztán megújuló energiaforrásokból nem lehet fenntartani a rendszereket. Ki kell mondani, még ha rosszul is hangzik, hogy fosszilis energiaforrások nélkül egyelőre nem lehetséges zökkenőmentes ellátás.
– Ugyanakkor a nyugati világban valóságos klímahisztéria kapott lábra az utóbbi években. Ez már ott tart, hogy klímagyilkosnak nevezik azokat, akik gyermeket szülnek, mert mint mondják, a megszülető emberpalántáknak túlságosan nagy lesz az ökológiai lábnyomuk.
– Valóban érzékelhető a politika és a média által táplált mesterséges klímahisztéria. Ennek szítását, életben tartását segíti, hogy a klímaváltozás problémája valóban létezik, szinte naponta szembesülhetünk a környezetpusztítás jeleivel. Ám azt is ki kell mondani: a klímahisztéria tömegessé válásában az is szerepet játszik, hogy ez egyfajta valláspótlék lett a nyugati világban. Sikerült ugyan szekularizálni az államokat, ám az emberek nem lettek szekularizáltak. A keresztény egyházak befolyásának csökkenése miatt új vallást találtak maguknak. Nincsenek tisztában a különböző energiaforrások felhasználásának paramétereivel, elfogadják, hogy megújuló energia jó, minden más energiaforrás pedig rossz. Pedig ma már köztudott, hogy a szél- vagy a napenergia erősen időjárásfüggő, éppen azokban a napszakokban, évszakokban nem áll rendelkezésre elegendő, amikor a legnagyobb szükség volna rá. Arról is keveset hallani például, hogy ma már komoly gondokat okoz, mit lehet kezdeni az elhasználódott napelemekkel vagy a szélkerekek leszerelt lapátjaival. Ennek ellenére a nagy német és osztrák gyártók részéről komoly nyomás nehezedik például Magyarországra a szélerőmű-hálózat kiépítése érdekében. Fontos üzleti érdekük, hogy terjeszkedjenek Közép-Európában gyártókapacitásaik kihasználására.
– A laikusnak úgy tűnik, hasonló üzleti érdekek munkálnak a dízelautó betiltása körül is. Kell a tér az elektromos autóknak, hiszen már itt dörömböl az ajtókon az új, klímabarát energiacellás hidrogéntechnológia. Nem kell attól tartanunk, hogy a monopolhelyzetet élvező világvállalatok megfojtják az új technológiákat?
– Én úgy látom, hogy az ökológiai problémákra egyetlen választ lehet adni, a technológiafejlesztést. Nagyon ígéretes kutatások folynak a világ több pontján például a tisztaszén-technológiával kapcsolatosan. Vannak kutatások arra vonatkozóan, miként lehet leválasztani az erőművek kéményeiről az üvegházhatású gázokat, és visszasajtolni őket a mélyrétegekbe. Izlandon most indítottak be egy kísérleti telepet, amely közvetlenül a légkörből vonja ki a szén-dioxidot, és nyomja bele a mélyrétegi kőzetekbe. Ezek és más hasonló fejlesztések vélhetően arra is lehetőséget adnak, hogy Európa saját fosszilis készleteinek felhasználásával megőrizze energiaszuverenitását.
– Lehet, hogy egyszer az atomenergiának is megbocsátanak majd a liberális ideológusok?
– Az atomenergia ellen komoly politikai harcot folytatott Németország és az Európai Bizottság. Noha év elején a bizottság saját kutatóintézete letett egy jelentést az asztalra, amely azt javasolta, hogy az atomenergiát minősítsék át fenntartható energiaforrásnak. Válaszul az akkori német környezetvédelmi miniszter nyílt levelében elfogultsággal vádolta meg az intézetet. Ursula von der Leyen bizottsági elnök erre válaszul elnapolta a döntést a német választások utánra. Az atomenergia átminősítésének azért van jelentősége, mert a nemrégiben megszületett uniós taxonómiarendelet értelmében csak a fenntartható energiaforrások támogathatóak az uniós büdzséből. Egyelőre úgy tűnik, az új német kormány megalakulása nem könnyíti meg, hogy zöld utat és így támogatást kapjon az atomenergia-felhasználás. A kibontakozó energiaválság azonban józanságra kényszeríti a döntéshozókat. Annál is inkább, mert tíz uniós tagállam, közöttük Magyarország, kiállt a nukleáris technológia mellett. Franciaország pedig – bár Emmanuel Macronra óriási nyomás nehezedik a komoly támogatást élvező francia zöldek részéről – bejelentette, hogy országa új atomerőmű építésébe kezd.
– Vagyis van remény, hogy az ideológiát legyőzze a józan ész, és végre olyan energiastratégia szülessen meg Európában, amely figyelembe veszi a klímacélokat és más környezetvédelmi szempontokat is?
– A döntéshozóknak valóban be kell látniuk, hogy Európa csak így tud kilábalni az energiaválságból és elkerülni egy következőt. Emellett szembe kell nézniük azzal is, hogy bár a világ országai megfogalmazhatják ugyan közösen a kívánatos klímacélokat, ám cselekedni kizárólag a nemzetállamok képesek e célok megvalósításáért.
