Ha titkosügynökről beszélünk, sokan a galambokra gondolnak, amelyek régen megbízható hírvivőként szolgáltak. Mások a papagájokra tippelnének, hiszen képesek visszamondani, amit hallanak. A kutyák intelligenciájuk és hűségük miatt tűnnek jó választásnak, a patkányok pedig bárhol észrevétlenül elvegyülnek.

Hirdetés

A legfrissebb kutatás azonban olyan szereplőt hozott be a mezőnybe, akire senki sem számított: a poszméhet.

Fotó: ShutterStock / Zety Akhzar

Meg tudnak különböztetni ritmusokat? A válasz: igen

A kutatók arra keresték a választ, hogy a méhek felismerik-e a gyors és lassú fényvillanások közti különbséget. A feladat látszólag egyszerű, valójában azonban komoly időérzékelést igényel.
Az eredmény mindenkit meglepett: a méhek gond nélkül megtanulták a villogások ritmusát, és magabiztosan döntöttek a kétféle jel között.

Hogyan tanítanak meg egy méhet jeleket felismerni?

A módszer egyszerű volt:
a helyes válaszhoz édes oldat, a hibához keserű íz társult.
A méhek egy kis kamrába kerültek, ahol két fénykör villogott:

  • az egyik gyors ütemben,
  • a másik lassabban.

A méheknek rá kellett jönniük, melyik fény jelenti a jutalmat. Amikor már magabiztosan választottak, a kutatók elvették az édes és a keserű oldatot is.

Vajon működik a felismerés jutalom nélkül is?

A nagy kérdés az volt:
emlékeznek-e a méhek a ritmusokra akkor is, ha már nincs mit nyerniük?

Meglepő módon a válasz: igen.
A rovarok több mint nyolcvan százaléka továbbra is a megfelelő villogásra repült. Ez azt bizonyítja, hogy tartósan megtanulták a különbséget, nem a jutalom vezérelte őket.

Érthetetlen teljesítmény egy ekkora agytól

A méh agya kisebb, mint egy mag: kevesebb mint egymillió idegsejt dolgozik benne, szemben az ember több tízmilliárdnyi neuronjával. Ennek ellenére olyan feladatot oldottak meg, amelyet addig csak fejlett idegrendszerű fajok esetében tartottak lehetségesnek.

A kutatók szerint ez arra utal, hogy a ritmusok felismerése, az időérzékelés és a jelek feldolgozása az idegrendszer alapvető működéséhez tartozhat – nem igényel hatalmas agyat, csak hatékony szerveződést.

Miért van szükségük erre a képességre a természetben?

A szakértők szerint a méhek életében sok minden múlik a precíz időzítésen:

  • a repülés finom ritmusán,
  • a tájékozódáson,
  • a fajtársaknak adott „táncos” jelzéseken.

A fényvillanások felismerése valószínűleg ennek a természetes időérzékelő képességnek egy mellékhatása. A méhek egyszerű, de rendkívül hatékony idegrendszere könnyedén alakítja át ezeket a tapasztalatokat felismerhető mintázatokká.

Mit jelent ez a tudomány számára?

A felfedezés két okból is jelentős:

  1. Átírja azt, amit az állati intelligenciáról gondoltunk.
    A rovarok jóval összetettebbek lehetnek, mint korábban hittük.
  2. Új irányt adhat a mesterséges intelligencia fejlesztésének.
    A méhek azt mutatják meg, hogy nagyon kevés erőforrással is lehet bonyolult feladatokat megoldani – csak hatékony szerkezet kell hozzá.

A méhek példátlan teljesítményt nyújtottak:
megtanultak különbséget tenni ritmusok között, és ezt jutalom nélkül is képesek voltak felidézni.

Ez nemcsak biológiai kuriózum, hanem új gondolkodásra ösztönzi a kutatókat. Lehet, hogy nem a galambok, nem a kutyák és nem is a papagájok a természet legjobb titkosügynökei.

Lehet, hogy épp a kaptár zümmögő lakói rejtik a legnagyobb titkokat.