A szén-dioxid nem ellenség, hanem barát
A legutóbbi évtizedek során számos bizonyíték gyűlt össze arra vonatkozóan, hogy a növekvő CO2-szint ellentétben a ma sulykolt állításokkal, nemhogy nem ártalmas, hanem kifejezetten előnyös a növények (így a mezőgazdasági növények) számára, és hogy a CO2 által kiváltott felmelegedés az Egyesült Államok mezőgazdasága számára összességében előnyös. A légköri CO2-szint emelkedése az összes főbb amerikai növényfaj termését növelte. Joggal feltételezhető, hogy az éghajlatváltozás összességében semleges vagy előnyös, és az amerikai mezőgazdaság legnagyobb része számára továbbra is az marad – tartalmazza az a nemrég megjelent tanulmány, amit Christopher Wright amerikai energiaügyi miniszter felkérésére készített öt neves kutató. A tanulmány előzetes összefoglalóját Szarka László Csaba, a Professzorok Batthyány Köre energia-munkacsoport elnöke fordította magyarra. A közeljövőben olvasható lesz magyarul a tanulmány teljes szövege, de már ez az összefoglaló is rendkívül fontos megállapításokat tesz.
Az üvegházgáz-kibocsátás USA-ra vonatkozó éghajlati hatásainak kritikai felülvizsgálata
Az USA energiaügyi minisztere számára amerikai klímakutatók által a klímaváltozás „oktulajdonításáról” készített jelentés bevezető részeinek és fejezet-összefoglalóinak magyar fordítása
Bevezető a magyar változathoz
Az Amerikai Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma megbízására öt neves kutató újraértékelte az energetikai zöldátállás klímaváltozási megokolásának alapjait.
A mintegy 150 oldal terjedelmű, gyökeres szemléletváltozásról tanúskodó jelentés keletkezési dátuma 2025. július 23. (Link: https://www.energy.gov/sites/default/files/2025-07/DOE_Critical_Review_of_Impacts_of_GHG_Emissions_on_the_US_Climate_July_2025.pdf ).
E magyar fordítás az eredeti USA-dokumentum bevezető részeit (a miniszteri előszót, a vezetői összefoglalót, a szerzők (John Christy, Judith Curry, Steven Koonin, Ross McKitrick, Roy Spencer) által írt bevezetőt, valamint a dokumentum tizenkét fejezetének összefoglalóját tartalmazza. Többek részvételével folyik a teljes dokumentum magyar nyelvre történő fordítása. Célunk, hogy magyarul a teljes dokumentum lektorált változat is elérhető legyen.
A világban ma uralkodó nézet szerint a jelenlegi klímaváltozást – a felmelegedést és az időjárási szélsőségek fokozódását – az légköri üvegházgáz-koncentráció emelkedése okozza, aminek fő oka az emberi CO2-kibocsátás. A klímaegyezményeken keresztül az országok többsége elfogadta, hogy a CO2-kibocsátást a légköri üvegházgáz-koncentráció további növekedésének megállítása, majd későbbi csökkentése, ezáltal a klímaváltozás jövőbeli mérséklése érdekében korlátozni kell. A klímaegyezményben résztvevő országok arra is kötelezték magukat, hogy előkészítik az egyének, a közösségek, az élőhelyek, a létesítmények és összességében a társadalom alkalmazkodását, hogy a megváltozó klíma hatásai kevésbé legyenek negatívak. Ez az ENSZ, a Világgazdasági Fórum, az Európai Unió „hivatalos” világnézete.
A fenti gondolatmenet egyes lépéseivel és egészével kapcsolatban kezdettől fogva fogalmazódtak meg jogos tudományos kritikák, a gondolatmenetet mégis nagyon sokan elfogadják (nemzetközi szinten és Magyarországon egyaránt). Ma, a 2020-as évek közepén, a dekarbonizáció erőltetett fázisában újra elkezdett nőni azok száma, akik – észlelvén az energiaátállás költségeit és csapdáit – megkérdőjelezik az erőltetett zöldátállást, ugyanakkor elfogadják, hogy a földi léghajlatot az ember „tönkretette”. Végül vannak olyan következetes gondolkodók (például a holland Clintel, a német EIKE, a brit GWPF, Magyarországon többek között a Professzorok Batthyány Köre energia-munkacsoportjának természettudományi-műszaki tagjai vonzáskörében), akik képesek a vitatott kérdéseket rendszerbe foglalni, és megalapozott ellenvéleményüket hangoztatni, mindez azonban mindeddig Don Quijote-i küzdelemnek, falra hányt borsónak tűnt.
Örvendetes, sőt valóságos csodaszámba megy, hogy az USA energiaügyi minisztere számára készített amerikai tanulmány nem frázisokat puffogtat, hanem higgadtan érvel. A szerzőtársak óvatosan, körültekintően fogalmaznak (különösen a vezetői összefoglalóban), mégis ízekre szedik a dogmát.
A társszerzők közül Steven Koonin számos magyar fizikust ismer, többször járt Magyarországon, és bestseller könyve (a Tisztázatlan) magyarul is megjelent. További magyar vonatkozás, hogy a tanulmány hivatkozási listájában legalább két olyan szakirodalmi publikáció is szerepel, amelynek a társszerzői között magyar kutató is van (Connolly et al. 2021 és Soon et al. 2023).
Az amerikai tanulmány világszerte – így remélhetőleg Magyarországon, többek között a Magyar Tudományos Akadémián is – új lendületet adhat az energetikai zöldátállásról, a klíma-energia-környezet összetett kérdésköréről folyó, nagyon is szükséges tudományos vitáknak.
A címoldal magyar fordítása:
Az üvegházgáz-kibocsátás USA-ra vonatkozó hatásainak kritikai felülvizsgálata
Jelentés Christopher Wright amerikai energiaügyi miniszter számára
2025. július 23.
Klímaváltozási Munkacsoport:
- John Christy, PhD
- Judith Curry, PhD
- Steven Koonin, PhD
- Ross McKitrick, PhD
- Roy Spencer, PhD
Ezt a jelentést az Energiaügyi Minisztérium terjeszti. Mint ilyen, e dokumentum a 2001-es költségvetési évre vonatkozó kincstári és általános kormányzati előirányzatokról szóló törvény (106-554. számú közjog) 515. szakaszának és az Energiaügyi Minisztérium által kiadott információminőségi irányelveknek megfelelően készült.
Copyright © 2025 Egyesült Államok
Javasolt hivatkozás:
Klímaváltozási Munkacsoport (2025): Az üvegházgáz-kibocsátás USA-ra vonatkozó éghajlati hatásainak kritikai felülvizsgálata. Washington DC: Energiaügyi Minisztérium, 2025. július 23.
A Jelentés tartalomjegyzéke:
MINISZTERI ELŐSZÓ
VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
BEVEZETŐ
I. RÉSZ: KÖZVETLEN EMBERI HATÁS AZ ÖKOSZISZTÉMÁRA ÉS A KLÍMÁRA
1. A SZÉN-DIOXID, MINT SZENNYEZŐANYAG
2. A CO2 KÖZVETLEN HATÁSA A KÖRNYEZETRE
2.1 A CO2, MINT A GLOBÁLIS ZÖLDÜLÉSHEZ HOZZÁJÁRULÓ TÉNYEZŐ
2.1.1 A globális zöldülés mérése
2.1.2 Fotoszintézis és CO2-szint
2.1.3 Emelkedik a CO2 és a növényi vízfelhasználás hatékonysága
2.1.4 A CO2-trágyázás előnyei az IPCC-jelentésekben
2.2 A LÚGOS ÓCEÁNOK
2.2.1 A pH változása
2.2.2 A korallzátony-változások
3. AZ EMBER HATÁSA AZ ÉGHAJLATRA
3.1 A SUGÁRZÁSI KÉNYSZER ÖSSZETEVŐI ÉS TÖRTÉNETÜK
3.1.1 Történelmileg ismert sugárzási kényszer
3.1.2 A légköri CO2 változása 1958 óta
3.2 JÖVŐBENI KIBOCSÁTÁSI FORGATÓKÖNYVEK ÉS A SZÉNCIKLUS
3.2.1 Kibocsátási forgatókönyvek
3.2.2 A kibocsátásokhoz és koncentrációkhoz kapcsolódó szénciklus
3.3 AZ URBANIZÁCIÓ HATÁSA A HŐMÉRSÉKLETI TRENDRE
II. RÉSZ: AZ EGJLAT VÁLASZA A CO2-KIBOCSÁTÁSRA
4. A CO2-KÉNYSZER ÉGHAJLATI ÉRZÉKENYSÉGE
4.1 BEVEZETÉS
4.2 AZ ÉGHAJLATI ÉRZÉKENYSÉG MODELLALAPÚ BECSLÉSE
4.3 AZ ÉGHAJLATI ÉRZÉKENYSÉG ADATALAPÚ BECSLÉSE
4.4 TRANZIENS ÉGHAJLATI ÉRZÉKENYSÉG
5. ELTÉRÉSEK A MODELLEK ÉS A MŰSZERES MEGFIGYELÉSEK KÖZÖTT
5.1 BEVEZETÉS
5.2 FELSZÍNI MELEGEDÉS
5.3 TROPOSZFÉRIKUS MELEGEDÉS
5.4 ELTÉRÉSEK A FÜGGŐLEGES HŐMÉRSÉKLET-PROFIL MENTÉN
5.5 SZTRATOSZFÉRIKUS HŰLÉS
5.6 ELTÉRÉSEK A HÓTAKARÓBAN
5.7 A PLANETÁRIS ALBEDÓ FÉLGÖMBI SZIMMETRIÁJA
5.8 AZ USA KUKORICAÖVE
6. SZÉLSŐSÉGES IDŐJÁRÁS
6.1 BEVEZETÉS
6.2 HURRIKÁNOK ÉS TRÓPUSI CIKLONOK
6.3 HŐMÉRSÉKLETI SZÉLSŐSÉGEK
6.3.1 Az Egyesült Államokban a hőmérséklet egyre kevésbé szélsőséges
6.3.2 Hőküszöb-túllépések
6.3.3 Hőhullámok
6.4 SZÉLSŐSÉGES CSAPADÉK
6.5 TORNÁDÓK
6.6 ÁRVÍZEK
6.7 SZÁRAZSÁG
6.8 ERDŐTÜZEK
7. TENGERSZINTVÁLTOZÁSOK
7.1 GLOBÁLIS TENGERSZINT-EMELKEDÉS
7.2 AZ USA TENGERSZINT-EMELKEDÉSE
7.3 A VÁRHATÓ TENGERSZINT-EMELKEDÉS
8. BIZONYTALANSÁGOK A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁNAK MEGHATÁROZÁSÁBAN
8.1 BEVEZETÉS
8.2 OKTULAJDONÍTÁSI MÓDSZEREK
8.3 A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS OKTULAJDONÍTÁSA
8.3.1 Természetes éghajlati változékonyság
8.3.2 Optimális ujjlenyomatvétel
8.3.3 Idősoros módszerek
8.4 CSÖKKENŐ BOLYGÓALBEDO ÉS A LEGUTÓBBI REKORMELEGEDÉS
8.5 AZ ÉGHAJLATI HATÓTÉNYEZŐKRE VONATKOZÓ OKTULAJDONÍTÁS
8.6 SZÉLSŐSÉGES ESEMÉNYEKRE (EEA) VONATKOZÓ OKTULAJDONÍTÁS
8.6.1 Esettanulmány – a 2021-es északnyugat-amerikai hőhullám
III. RÉSZ: HATÁSOK AZ ÖKOSZISZTÉMÁKRA ÉS A TÁRSADALOMRA
9. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ÉS AZ USA MEZŐGAZDASÁGA
9.1 ÖKONOMETRIAI ELEMZÉSEK
9.2 A CO2-DÚSULÁS TEREPI ÉS LABORATÓRIUMI ELEMZÉSE
9.3 KUKORICAMODELLEZÉSI METAELEMZÉSEK
9.4 A CO2-TRÁGYÁZÁS ÉS A TÁPANYAGVESZTÉS
10. A SZÉLSŐSÉGES IDŐJÁRÁS KOCKÁZATKEZELÉSE
10.1 TÁRSADALMI-GAZDASÁGI HÁTTÉR
10.2 AZ ADATOK ÁLTAL JELENTETT KIHÍVÁSOK
10.3 HALÁLOZÁS A HŐMÉRSÉKLETI SZÉLSŐSÉGEK MIATT
10.3.1 Hőség- és hidegkockázatok
10.3.2 Halálozási kockázatok és energiaköltségek
11. KLÍMAVÁLTOZÁS, A GAZDASÁG, VALAMINT A SZÉN TÁRSADALMI KÖLTSÉGE
11.1 KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS
11.1.1 Áttekintés
11.1.2 Az éghajlatváltozás és a gazdasági növekedés adatalapú elemzése
11.2 MODELLEK A SZÉN-KIBOCSÁTÁS TÁRSADALMI KÖLTSÉGÉRE (SCC)
11.2.1 Az SCC becslése
11.2.2 Az SCC változásai
11.2.3 Alacsony SCC-re vonatkozó bizonyítékok
11.2.4 Billenőpontok
11.2.5 Vannak-e alternatívák?
12. AZ USA KIBOCSÁTÁSI POLITIKÁINAK GLOBÁLIS ÉGHAJLATI HATÁSAI
12.1 A LÉPTÉKPROBLÉMA
12.2 ESETTANULMÁNY: AZ USA GÉPJÁRMŰVEK KIBOCSÁTÁSA
12.3 ZÁRÓGONDOLATOK
SZÓJEGYZÉK
ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK METAADATAI
A SZERZŐKRŐL
MINISZTERI ELŐSZÓ
Az energia, az integritás és az emberi potenciál ereje
Egész életem során kiváltságos helyzetben volt részem: számos területen dolgozhattam energiaipari vállalkozóként (atomenergia, geotermikus energia, földgáz és egyebek), jelenleg pedig Donald Trump elnök alatt szolgálok energiaügyi miniszterként. De mindenekelőtt fizikus kutató vagyok, aki a modern energiát csodás kincsnek tekinti. Ez hajtja a modern élet minden területét, mozgatja az összes iparágat, Amerikát olyan energianagyhatalommá téve, amely képes a globális fejlődés hajtóerejévé válni.
Az emberiség felvirágzása az elmúlt két évszázadban egy ünneplésre méltó történet. Mégis azt hajtogatják nekünk –megállás nélkül –, hogy azok az energiarendszerek, amelyek lehetővé tették ezt a fejlődést, immár létünket fenyegetik. Érvelésük szerint a szénhidrogén alapú üzemanyagokról gyorsan le kell mondani, különben a bolygó pusztulását kockáztatjuk.
E nézet beható vizsgálatot követel. Ebből a célból rendeltem meg a jelentést. Az éghajlatváltozásról és az energiáról jobban átgondolt és tudományosan megalapozott párbeszédet kívánok ösztönözni. Szakmai hátterem birtokában áttekintettem az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentéseit, az Egyesült Államok kormányainak értékeléseit, valamint a tudományos szakirodalmat. Számos klímakutatóval is kapcsolatba léptem, többek között e jelentés szerzőivel is.
Azt tapasztaltam, hogy a média gyakran eltorzítja a tudományt. A klímaváltozásról sokakban egy eltúlzott, illetve hiányos kép alakítanak ki. Az érthetőség és az egyensúly megteremtése érdekében felkértem egy független szakértőkből álló, sokféle szempontot figyelembe vevő csapatot, hogy kritikusan tekintsék át a klímatudomány jelenlegi helyzetét, különös tekintettel az Egyesült Államokbeli viszonyokra.
Nem azért választottam ezeket a szerzőket, mert mindig egyetértünk – egyáltalán nem. Sőt, lehet, hogy ők sem mindig értenek egyet egymással. Hanem a szigorúságuk, a becsületességük és a vitaszínvonal emelése érdekében választottam őket. Nem gyakoroltam befolyást a következtetéseikre. Amit olvasni fognak, az az ő művük, ami az elérhető legjobb adatokon és tudományos értékeléseken alapul.
A jelentést alaposan átnéztem, és úgy vélem, hogy hűen tükrözi a klímatudomány jelenlegi helyzetét. Ennek ellenére számos olvasó meglepődhet a következtetésein – amelyek lényegi módon eltérnek attól, amit a fősodor (a mainstream narratíva) állít. Ez annak a jele, hogy a nyilvánosság előtti párbeszéd a tudománytól nagyon távolra került.
A helyes irány eléréséhez nyílt, tiszteletteljes és tájékozott vitákra van szükség. Ezért erről a jelentésről nyilvános véleményeket kérek. Politikai döntéshozatalunk középpontjában a becsületes vizsgálódásnak és a tudományos átláthatóságnak kell állnia.
Az éghajlatváltozás valós, és figyelmet érdemlő kérdés. De nem ez az emberiség előtt álló legnagyobb fenyegetés. Inkább a globális energiaszegénység érdemelne megkülönböztetett figyelmet. Adatok értékelésével foglalkozom, tudom tehát, hogy az emberi életkörülmények javítása a megbízható, megfizethető energiához való hozzáférés bővítésétől függ. Az éghajlatváltozás ugyan kihívást jelent, de nem katasztrófa! Ami ténylegesen veszélyeztetheti az emberi jólétet, az a tényeket mellőző, félelemre építő, félrevezető szakpolitika.
Az energiairányítás új korszakának küszöbén állunk. Ha az innovációt inkább támogatjuk, mint korlátozzuk, Amerika világvezető szerepet tölthet be a tisztább, bőségesebb energia biztosításában – milliárdokat felemelve a mélyszegénységből, erősítve gazdaságunkat és javítva környezetünket.
VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
E jelentés áttekinti mindazokat a tudományos bizonyosságokat és bizonytalanságokat, amelyek arról szólnak, hogy az antropogén szén-dioxid (CO2) és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátása miként befolyásolta, vagy fogja befolyásolni az ország (az USA) éghajlatát, a szélsőséges időjárási eseményeket, valamint a társadalmi jólét egyes mutatóit. E kibocsátás egy összetett és változékony széncikluson keresztül megemeli a légköri CO2-koncentrációt, és a többlet CO2 egy része évszázadokig fennmarad a légkörben.
A megemelkedett CO2-koncentráció közvetlenül elősegíti a növények növekedését, globálisan hozzájárulva a bolygó „zöldüléséhez” és a mezőgazdasági termésnöveléshez [2.1. szakasz, 9. fejezet]. Emellett csökkenti az óceánok lúgosságát (a pH értékét). Lehetséges, hogy káros a korallzátonyokra, bár a Nagy-korallzátony közelmúltbeli feléledése nem erre utal [2.2. szakasz].
A szén-dioxid egyben üvegházhatású gáz is, melegítő hatást gyakorolva az éghajlatra és az időjárásra [3.1. szakasz]. Az éghajlatváltozással kapcsolatos előrejelzésekhez a jövőbeli kibocsátásról forgatókönyvek szükségeltetnek.
Bizonyítékok léteznek arra, hogy a klímahatásokkal foglalkozó szakirodalomban széles körben használt forgatókönyvek a megfigyelt és valószínűs íthető jövőbeli kibocsátási trendeket eltúlozzák
[3.1. szakasz].
A világban létező több tucatnyi globális klímamodell édeskevés útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy az éghajlat milyen mértékben reagál a megemelkedett CO2-szintre: ezek szerint a CO2-koncentráció megduplázódása esetén a földfelszínen az átlagos felmelegedés mértéke 1,8°C és 5,7°C között mozog [4.2. szakasz]. Az adatalapú módszerek alacsonyabb és szűkebb tartományt jeleznek [4.3. szakasz]. A globális klímamodellek az elmúlt évtizedek éghajlatát általában „forró” módon írják le – a valóságot eltúlzó felszíni felmelegedést mutatnak, valamint túl nagy felmelegedés-felerősödést az alsó és a középső troposzférában [5.2-5.4. szakaszok]. A túlságosan érzékeny modellek és a jövőbeli kibocsátásokra vonatkozó valószínűtlen, szélsőséges forgatókönyvek kombinációja a jövőben vélt felmelegedési előrejelzésekben nagy túlzásokra vezet.
Az Egyesült Államokban a legtöbb szélsőséges időjárási esemény alakulásában nem mutatkozik hosszú távú tendencia. Az USA történelmi adatai nem támasztják alá a hurrikánok, tornádók, árvizek és aszályok gyakoriság- vagy intenzitás-növekedésére vonatkozó állításokat [6.1-6.7. szakaszok]. Ezenkívül az tűzvész-aktivitás változásainak értékelésekor az erdőgazdálkodási gyakorlatot rendszerint figyelmen kívül hagyják [6.8. szakasz]. A globális tengerszint 1900 óta körülbelül 20 centiméterrel emelkedett, de ebben jelentős regionális eltérések vannak, amiket elsősorban helyi szárazföld-süllyedés okoznak; az amerikai tengerszint-mérők (mareográfok) mérésösszesítései nem mutatják, hogy a tengerszint-emelkedés egyértelműen nagyobb ütemű lenne, mint amekkora a történelmi átlag [7. fejezet].
Az éghajlatváltozás vagy a szélsőséges időjárási események emberi CO2-kibocsátásnak való tulajdonítást (az ún. oktulajdonítást) a természetes éghajlati változékonyság, az adatok elérhetősége és a modellek eredendő hiányosságai miatt megkérdőjelezhető [8. fejezet]. Ezenkívül az is lehetséges, hogy a naptevékenység 20. század végi felmelegedéshez való hozzájárulása alá lett becsülve [8.3.1. szakasz].
Mind a modellek, mind a tapasztalatok arra utalnak, hogy a CO2 által kiváltott felmelegedés gazdaságilag minden bizonnyal kevésbé káros, mint azt általában hiszik, és a túlzottan agresszív mérséklési politikák inkább bizonyulhatnak károsnak, mint előnyösnek
[9., 10. fejezet, 11.1. szakasz].
A szén-dioxid-kibocsátás társadalmi költségeit számszerűsíteni próbáló gazdasági kárbecslések rendkívül érzékenyek a kiindulási feltételezésekre, ezért információtartalmuk igen korlátozott [11.2. szakasz].
Az USA politikai intézkedései várhatóan kimutathatatlanul kis közvetlen hatással vannak a globális éghajlatra, és bármilyen hatás csak hosszú időkéséssel jelentkezik
[12. fejezet]
BEVEZETŐ
E dokumentum keletkezése 2025. március végére vezethető vissza, amikor Wright miniszter összeállított egy független csoportot, hogy jelentés készüljön az energiapolitika-alkotás szempontjából releváns klímatudományi kérdésekről, többek között a közvélekedést megkérdőjelező bizonyítékokról és nézőpontokról. A munka elvégzésébe azzal a feltétellel egyeztünk bele, hogy sem a miniszter, sem az Energiaügyi Minisztérium, sem más kormányzati alkalmazott nem gyakorol szerkesztői felügyeletet. Ezt a feltételt a folyamat során végig betartottuk, és az csoport teljesen függetlenül dolgozott.
A csapat április elején kezdte meg a munkát, május 28-i határidővel, hogy a tervezetet be lehessen nyújtani egy energiaügyi minisztériumi belső felülvizsgálatra. A rövid határidő és az anyag technikai jellege miatt nem tudtunk teljesen átfogó áttekintést adni. Ezért inkább olyan témákra összpontosítottunk, amelyeket a komoly, elismert tudományos szakirodalom is tárgyal; amelyek a feladatunk szempontjából időszerűek; amelyeket a legújabb értékelő jelentések alábecsülnek vagy hiányoznak belőlük; és amelyek a mi kompetenciánkba tartoznak.
Bár a jelentés célja, hogy a nem szakértők számára is érthető legyen, kihagytunk néhány bevezető vagy magyarázó anyagot, ezek másutt könnyen elérhetők. Nem törekedtünk arra sem, hogy áttekintsük a tárgyalt témákhoz tartozó teljes szakirodalmat. Amennyire csak lehetséges volt, a 2020 óta megjelent szakirodalomra összpontosítottunk, és hivatkoztunk az előző IPCC és NCA (nemzeti klímaértékelési) értékelő jelentésekre. Ahol lehetséges volt, 2024-ig terjedő adatokat is felhasználtunk.
Az szerzői team hálás Wright miniszternek a jelentés elkészítésének lehetőségéért, valamint a független tudományos értékelés és a nyílt tudományos vita támogatásáért. Hálásak vagyunk az Energiaügyi Minisztérium (DOE) és a nemzeti laboratóriumi bírálók anonim csapatának is, mert hozzájárultak ahhoz, hogy a végleges jelentés még jobb legyen.
- John Christy, Ph.D.
- Judith Curry, Ph.D.
- Steven Koonin, Ph.D.
- Ross McKitrick, Ph.D.
- Roy Spencer, Ph.D.
A Jelentés főbb megállapításai (fejezet-összefoglalói):
1. A SZÉN-DIOXID, MINT SZENNYEZŐ ANYAG
A szén-dioxid (CO2) sok tekintetben különbözik az úgynevezett szabványos légszennyező anyagoktól (a CAP-októl). Nem befolyásolja a helyi levegőminőséget, és környezeti szinten nincsenek humántoxikológiai következményei. A globális éghajlatra gyakorolt hatása miatt veszik számba lehetséges tényezőként.
2. A CO2 KÖZVETLEN HATÁSA A KÖRNYEZETRE
A CO2 fokozza a fotoszintézist és javítja a növények vízfelhasználási hatékonyságát, ezáltal elősegíti a növények növekedését. A globális zöldülés, amely részben a légkörben megnövekedett CO2-szintnek köszönhető, mindegyik kontinensen jól kimutatható.
Ha a CO2 a tengervízben elnyelődik, az óceánok lúgossága csökken. A pH-érték jelenkori csökkenése nem lépi túl az évezredes időléptékben megfigyelhető természetes változékonysági tartományt. Az óceáni élővilág nagy része akkor fejlődött ki, amikor az óceánok enyhén savasak voltak. A pH-csökkenés hátrányosan befolyásolhatja a korallokat, ugyanakkor az ausztrál Nagy-korallzátony az elmúlt években jelentős növekedést mutat.
3. EMBERI ÉGHAJLATI HATÁSOK
A globális éghajlat minden időléptékben természet változások függvénye. Az antropogén CO2-kibocsátás azáltal járul hozzá ehhez a változékonysághoz, hogy megváltoztatja a légkör teljes sugárzási energiaegyensúlyát.
Az IPCC lekicsinyli a Nap szerepét az éghajlatváltozásban, de léteznek olyan kézenfekvő napsugárzási rekonstrukciók, amelyek szerint a Nap hozzájárulhatott a jelenkori felmelegedéshez.
Az éghajlati előrejelzés („projekció”) az IPCC kibocsátási forgatókönyvein alapul, de ezek trendjei rendre meghaladják a megfigyeléseket. Az elmúlt évek legtöbb éghajlattudományi hatástanulmánya a szélsőséges RCP 8.5 forgatókönyvön alapul. Ezt ma már valószínűtlennek tartják; szokásos üzletmeneti forgatókönyvként való alkalmazása: félrevezető.
A szénciklus-modellek az éves kibocsátást összekapcsolják a légköri CO2-készlet növekedésével. A modellek ugyan ellentmondásosak a szárazföldi és óceáni CO2-megkötés mértékével kapcsolatban, de abban mind egyetértenek, hogy a CO2-megkötés 1959 óta növekedésben van.
Bizonyítékok léteznek arra, hogy a szárazföldi felmelegedési adatokban megmutatkozó városi torzítást az éghajlati adatsorokból nem távolították el teljes mértékben.
4. A CO2-KÉNYSZERRE VON ATKOZÓ KLÍMAÉRZÉKENYSÉG
Egyre erősödik az a felismerés, miszerint a klímamodellek alkalmatlanok az emelkedő CO2-koncentráció hatására fellépő ún. egyensúlyi klímaérzékenység (ECS) meghatározására. Az IPCC adatalapú megközelítések felé fordult, beleértve a történelmi adatokat és a paleoéghajlati rekonstrukciókat, de ezek megbízhatóságát adatokhiányok korlátozzák.
Az adatalapú klímaérzékenység (ECS) értékek általában alacsonyabbak, mint a klímamodellekből származók. Az IPCC AR6 az ECS valószínű tartományára vonatkozóan felső határként 4,0°C-ot ad meg, ami alacsonyabb, mint az AR5 4,5°C-os értéke. Úgy tűnik, hogy a felső határ csökkentését a paleoéghajlati adatok kellően alátámasztják. Az AR6 alsó határa az ECS valószínű tartományára vonatkozóan 2,5°C, ami lényegesen magasabb, mint az AR5 1,5°C-os értéke. Az alsó határ emelése kevésbé indokolt; az AR6 óta előkerült bizonyítékok szerint a valószínű tartomány alsó határa 1,8°C körüli értékre tehető.
5. ELTÉRÉS A MODELLEK ÉS A MŰSZERES MEGFIGYELÉSEK KÖZÖTT
A klímamodellek elmúlt évtizedekre visszamenő alkalmazása számos vonatkozásban felmelegedési torzítást mutat. A kényszertényezők becsült változásaira túl nagy földfelszíni felmelegedés adódik (a legalacsonyabb ECS klímaértékű modellek kivételével), a modellben túl nagy a felmelegedés az alsó és a középső troposzférában, valamint felfelé túl nagy az erősítés.
A klímamodellek az amerikai kukoricaövben túl nagy közelmúltbeli sztratoszférikus lehűlést, érvénytelen félgömbi albedó értékeket, túl nagy hóveszteséget és túl nagy felmelegedést is mutatnak. Az IPCC elismerte ezen problémák némelyikét, de nem mindegyiket.
6. SZÉLSŐSÉGES IDŐJÁRÁS
A rendelkezésre álló történelmi adatokhoz képest a szélsőséges időjárási legtöbb megnyilvánulása nem mutat statisztikailag szignifikáns, hosszú távú tendenciát. Bár az 1950-es évek óta az Egyesült Államokban több lett a forró napok száma (amint azt az AR6 hangsúlyozza), e szám az 1920-as és 1930-as évekre jellemzőkhöz képest még mindig alacsony. A konvektív (függőleges légáramlással járó) szélsőséges viharok, hurrikánok, tornádók, árvizek és aszályok jelentős természetes változékonyságot mutatnak, de hosszú távú növekedés az észlelések szerint nincsen. Egyes régiókban rövid időközönként kimutatható a szélsőséges csapadékesemények számának növekedése, de tartós és regionális trend nem alakul ki. A tűzvészek nem gyakoribbak az Egyesült Államokban, mint az 1980-as években voltak. A leégett terület nagysága az 1960-as évektől a 2000-es évek elejéig nőtt, azonban a becsült természetes alapszinthez képest még mindig kicsiny. Az Egyesült Államokbeli tűzvész-tevékenység erősen függ az erdőgazdálkodás gyakorlatától.
7. TENGERSZINTVÁLTOZÁSOK
1900 óta az átlagos tengerszint globálisan körülbelül 8 hüvelykkel (kb. 20 cm-rel) emelkedett. Az Egyesült Államok partjai mentén a tengerszintváltozás rendkívül változó: összefüggésben áll a süllyedésre vezető folyamatok helyi változásaival, valamint az óceáni áramlási mintázatokkal. Az Egyesült Államok partjainál a legnagyobb mértékű tengerszint-emelkedés Galveston, New Orleans és a Chesapeake-öböl régióiban figyelhető meg – e helyek mindegyikén jelentős helyi szárazföldi süllyedés (süppedés) tapasztalható, ami az éghajlatváltozással nincs összefüggésben.
A globális tengerszint-emelkedés szélsőséges előrejelzései egy valószínűtlen, szélsőséges kibocsátási forgatókönyvből, valamint egy jégtakaró-instabilitást feltételező folyamat félreértéséből erednek. Az AR6 2050-re vonatkozó előrejelzéseinek értékelése idején (az 1995-2014 közötti időszakra vonatkoztatva) 2025-re az időszak közel fele eltelt, a tengerszint pedig az előre jelzettnél lassabb ütemben emelkedik. Az Egyesült Államok mareográfjainak (partmenti tengerszint-mérőinek) mérési adatai nem mutatnak a tengerszint-emelkedés történelmi üteménél nagyobb gyorsulást.
8. BIZONYTALANSÁGOK A KLÍMAVÁLTOZÁS HIRDETÉSÉBEN
Az attribúció (egy ok hozzárendelése valamely jelenséghez, „oktulajdonítás”) az éghajlatváltozás valamely megnyilvánulása okának, mindenekelőtt az antropogén tevékenységnek a beazonosítására utal. Az attribúciós módszerekről folyamatos tudományos vita zajlik, különösen a szélsőséges időjárási események vonatkozásában. Az okok beazonosítását megnehezíti a nagy természetes változékonyság, a várható antropogén jel viszonylag kis értéke, a jó minőségű adatok hiánya és a hiányos éghajlati modellekre való támaszkodás. Az IPCC régóta figyelmeztet arra, hogy az éghajlattudományban az oksági összefüggések megállapítására szolgáló módszerek eredendően bizonytalanok, és az oktulajdonítás végső soron a szakértői megítéléstől függ.
Az IPCC a CO2 közelmúltbeli felmelegedésben betöltött szerepéről szóló főbb értékeléseinek lényegi kritikája a természetes éghajlati változékonyság nem megfelelő értékelését, a napenergia-változékonyság és az aeroszolkényszer mérési bizonytalanságait, valamint az attribúcióhoz használt statisztikai módszerek problémáit teszi szóvá.
A szélsőséges eseményekhez kapcsolódó legtöbb éghajlati hatást kiváltó tényezőkkel kapcsolatosan az IPCC nem tesz attribúciós (oktulajdonítási) állításokat A globális szélsőségek statisztikáival kapcsolatos állítások (pl. események valószínűsége vagy visszatérési ideje, nagysága és gyakorisága) az adatok korlátozott volta miatt általában nem tekinthetők pontosnak, és ezeket gyenge megbízhatósággal szerepeltetik. Az egyes szélsőséges időjárási események attribúciója (oktulajdonítása) az esemény ritkasága miatt ébreszt kételyt. A 2021-es északnyugat-amerikai hőhullám okaival kapcsolatos ellentmondásos állítások jól mutatják az egyes szélsőséges eseményekkel kapcsolatos elhamarkodott oktulajdonítási állítások buktatóit.
9. KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS AZ USA MEZŐGAZDASÁGA
A legutóbbi évtizedek során számos bizonyíték gyűlt össze arra vonatkozóan, hogy a növekvő CO2-szint előnyös a növények (így a mezőgazdasági növények) számára, és hogy a CO2 által kiváltott felmelegedés az Egyesült Államok mezőgazdasága számára összességében előnyös. A légköri CO2-szint emelkedése az összes főbb amerikai növényfaj termését növelte. Joggal feltételezhető, hogy az éghajlatváltozás összességében semleges vagy előnyös, és az amerikai mezőgazdaság legnagyobb része számára továbbra is az marad.
10. A SZÉLSŐSÉGES IDŐJÁRÁS KOCKÁZATÁNAK KEZELÉSE
A szélsőséges időjárási és éghajlati események okozta veszteségek trendjeit mindenekelőtt a népességnövekedés és a gazdasági növekedés határozza meg. A technológiai fejlődés, mint például a jobb időjárás-előrejelzés és a korai figyelmeztető rendszerek jelentősen csökkentették a szélsőséges időjárási események okozta veszteségeket. A jobb építési előírások, az árvízvédelem és a katasztrófaelhárítási mechanizmusok csökkentették a GDP-hez viszonyított gazdasági veszteségeket. Az Egyesült Államok gazdaságának bővülése enyhítette a katasztrófaköltségek relatív hatását, amint azt a történelmi és a modern GDP-százalékok összehasonlítása is mutatja. A hőséggel kapcsolatos elhalálozási kockázat az alkalmazkodási (adaptációs) intézkedéseknek (így a légkondicionálás bevezetésének) a következményeként jelentősen csökkent. Mindezek a megfizethető energia elérhetőségétől függenek. Az Egyesült Államokban az elhalálozási kockázat várhatóan még szélsőséges felmelegedési forgatókönyvek esetén sem emelkedik, amennyiben az emberek képesek a változásokhoz alkalmazkodni.
11. KLÍMAVÁLTOZÁS, GAZDASÁG ÉS A SZÉN-KIBOCSÁTÁS TÁRSADALMI KÖLTSÉGE
A közgazdászok a gazdasági növekedés szempontjából az éghajlatot már régóta viszonylag jelentéktelen tényezőnek tartják, e nézetet maga az IPCC is megerősíti az AR5-ben. A űfősodratú klímagazdaságtan felismerte, hogy a CO2 miatti felmelegedésnek ugyan lehetnek negatív gazdasági hatásai, de ezek túl kicsik az agresszív csökkentési szakpolitika indoklásához, és hogy a globális felmelegedés „megállítására” vagy korlátozására tett kísérlet még a párizsi célkitűzést jóval meghaladó szint esetén is nagyobb kárt okozna, mintha nem tennénk semmit sem. Egy 2012-es nagy visszhangot kiváltó tanulmány megállapítása szerint a globális felmelegedés káros hatással lenne a szegény országok növekedésére, de e megállapítás később nem bizonyult megalapozottnak. A modellezési bizonytalanságokat teljes mértékben figyelembe vevő tanulmányok vagy nem találnak bizonyítékot a CO2-kibocsátás globális növekedésre gyakorolt negatív hatására vonatkozólag, vagy arra a következtetésre jutnak, hogy a szegény országokra ugyanúgy a javukra szolgál, mint a gazdagoknak.
A szén-dioxid (a „karbon”) társadalmi költségére (SCC) vonatkozó becslés a jövőbeli gazdasági növekedés, a társadalmi-gazdasági folyamatok, a kamatlábak, az éghajlati károk és a rendszerreakciók ismeretlen tényezői miatt rendkívül bizonytalan. Az SCC nem mond semmiféle érdemi információt a klímaváltozás gazdasági vagy társadalmi hatásairól. Egy olyan indexet szolgáltat, amely az éghajlattal és a gazdasággal kapcsolatos feltételezések nagy hálózatait dollárértékekkel köti össze. Egyes feltételezésekből magas SCC-re következtetnek, míg másokból alacsony vagy negatív SCC adódik (azaz a kibocsátás társadalmilag hasznos). A kiindulási feltételezések melletti vagy elleni bizonyítékokat függetlenül kell megállapítani; az így kapott SCC semmiféle további információt nem ad e feltételezések érvényességéről. Billenőpontok lehetőségének figyelembevétele nem indokolja az SCC-becslések jelentős módosítását.
12. AZ USA KIBOCSÁTÁSI POLITIKÁINAK GLOBÁLIS ÉGHAJLATI HATÁSAI
Az USA politikai intézkedéseinek várhatóan észrevehetetlenül kicsiny közvetlen hatása lesz a globális éghajlat alakulására, és minden egyes hatás csak nagyon hosszú idő elteltével jelentkezik.
A SZERZŐKRŐL
John Christy PhD a Huntsville-i Alabamai Egyetem Légkör- és Földtudományok Tanszékének kitüntetett professzora, valamint Alabama állam klimatológusa. Matematika szakon szerzett BA diplomát a Fresnó-i California State University-n, MSc-t és PhD-t a champaigni Illinois-i Egyetemen. Az Amerikai Meteorológiai Társaság tagja, és a NASA Kivételes Tudományos Teljesítményért járó Érem kitüntetésének birtokosa, ugyanis Dr. Roy Spencerrel együtt poláris pályán keringő műholdakról ők állították elő az első globális légköri hőmérsékleti adatsort. Ő volt a 3. IPCC Értékelő Jelentés (AR3, 2001) vezető szerzője: Társszerzője volt az amerikai NAS (Nemzeti Tudományos Akadémia) felszínhőmérséklet-rekonstrukciókról szóló szakértői jelentésének (2006), és tagja volt a NOAA Klímaváltozás Tudományos Programjának, a NASA Földtudományi Albizottságának, az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács Űrkutatási Testületének és az USA Környezetvédelmi Hatóság (EPA) Tudományos Tanácsadó Testületének. Mindemellett Dr. Christy 20 kongresszusi meghallgatáson tett tanúvallomást.
Judith Curry PhD a Georgia Institute of Technology nyugalmazott professzora, ahol 13 évig a Föld- és Légkörtudományi Tanszék vezetője volt. A Climate Forecast Applications Network (CFAN) elnöke és társalapítója. Geofizikából doktorált a Chicagói Egyetemen. 192 lektorált publikáció szerzője vagy társszerzője a légkör- és éghajlattudományok területén. Két tankönyv, valamint legutóbb a Climate Uncertainty and Risk című könyv szerzője. Curry tagja az Amerikai Meteorológiai Társaságnak, az Amerikai Tudományfejlesztési Társaságnak, az Amerikai Geofizikai Uniónak, valamint az Amerikai Tudományos és Irodalmi Akadémiának. Tagja volt a Globális Éghajlatkutatási Program számos tudományos irányító bizottságában, valamint az Energiaügyi Minisztérium Biológiai és Környezeti Kutatási Tanácsadó Bizottságában, a NASA Tanácsadó Testületének Földtudományi Albizottságában, valamint az NRC Űrkutatási Tanácsában és az Éghajlatkutatási Bizottságban. Dr. Curry 13 kongresszusi meghallgatáson tett tanúvallomást.
Honored (Nagytiszteletű) Steven E. Koonin PhD a Stanford Hoover Intézetében a „Teller Ede vezető munkatárs” cím birtokosa. Tudományügyi helyettes államtitkár volt az Energiaügyi Minisztériumban (2009-2011), vezető kutató a British Petroleumnál (2004-2009), valamint professzor a Caltech-en (1975-2004, ebből az elmúlt kilenc évben alelnök és igazgató). Koonin tagja a Nemzeti Tudományos Akadémiának és a JASON kormányzati tanácsadó csoportnak. A Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium kormányzója, hasonló tisztségeket töltött be a Los Alamos, a Sandia, a Brookhaven és az Argonne nemzeti laboratóriumokban. Korábban egyetemi professzorként dolgozott a New York-i Egyetemen, nem rezidens vezető munkatársként az American Enterprise Institute-ban, valamint a Védelmi Elemzések Intézetének kuratóriumi tagjaként. Koonin fizika szakon szerzett BSc diplomát a Caltech-en, elméleti fizikából pedig PhD fokozatot a Massachusetts Institute of Technology-n. Ő a 2021-es bestseller, az Unsettled: What Climate Science Tells Us, What It Doesn’t, and Why It Matters, az 1985-ös Computational Physics című tankönyv, valamint a fizika, az asztrofizika, a tudományos számítás, az energiatechnológia és -politika, valamint a klímatudomány területén mintegy 200 lektorált cikk szerzője. (Az Unsettled-et Tisztázatlan: Amit az éghajlattudomány mond, amit nem mond, és mindez miért fontos címmel 2023-ban magyarul is megjelent.)
Ross McKitrick PhD a kanadai Ontario állambeli Guelph Egyetem környezetgazdaságtan professzora. Közgazdaságtanból BA diplomát a Queen’s Egyetemen, MA és PhD fokozatot pedig a British Columbia Egyetemen szerzett. Éghajlatváltozással, szennyezéssel és közpolitikával kapcsolatos témákban széleskörű publikációs tevékenységet fejtett ki mind közgazdaságtudományi, mind fizikai folyóiratokban. Könyvét, a Economic Analysis of Environmental Policy-t, a University of Toronto Press adta ki 2010-ben. Az alkalmazott statisztikában szerzett ismeretei arra késztették, hogy lektorált cikkek szerzője, illetve társszerzője legyen a fizikai tudományok széles skáláján, beleértve a paleoéghajlat rekonstrukcióját, a malária terjedését, a felszínhőmérséklet mérését, az éghajlati attribúció (oktulajdonítás) módszertanát és az éghajlati modell értékelését. McKitrick professzor világszerte számos meghívásos tudományos előadást tartott. Meghívott közreműködő volt a Nemzeti Tudományos Akadémia 2006-os felszínhőmérséklet-rekonstrukcióról szóló jelentésében, szaklektorként szolgált a három legutóbbi IPCC értékelő jelentésben (I. és II. munkacsoport), és tanúvallomásokat tett az Egyesült Államok Kongresszusa, valamint a kanadai alsóház és szenátus bizottságai előtt.
Roy W. Spencer PhD vezető kutató az Alabamai Egyetemen, Huntsville-ben. Légkör- és Óceántudományi BSc diplomát a Michigani Egyetemen szerzett, MSc és PhD fokozatát meteorológiából a Wisconsin-Madison Egyetemen kapta. Spencer tudományos publikációi az időjárási folyamatok és az éghajlatváltozás Föld körül keringő műholdakról történő megfigyelésére, valamint az éghajlati érzékenység és az éghajlati visszacsatolások diagnosztizálására szolgáló egyszerű fizikai modellek használatára összpontosítottak. A NASA klímakutatásokért felelős vezető kuitatójaként az Aqua műhold ún. Fejlett Mikrohullámú Pásztázó Radiométer (AMSR-E) amerikai tudományos csoport vezetőjeként szolgált. Ez a tengerfelszín-hőmérsékletről, a tengeri jégről és az éghajlati rendszer számos egyéb jellemzőjéről a lehető legpontosabb globális mérési eredményeket szolgáltatta. Dr. John Christyvel együtt Spencer fejlesztette ki az első műholdas technikát a globális hőmérséklet-megfigyelésre, amiért megkapták a NASA Kivételes Tudományos Teljesítmény Érmét és az Amerikai Meteorológiai Társaság különdíját.
Fordítás:
Szarka László Csaba, a Professzorok Batthyány Köre energia-munkacsoport elnöke
2025. augusztus 6.
Lektorálás: folyamatban
Megjegyzés:
A Jelentés néhány részfejezetének magyar fordítása megtalálható itt:
