A keletről érkezett magyarság olyan titok birtokában van, amely kiválasztottá teszi a népek-nemzetek sorában, de tudomása alig van erről. Valamilyen oknál fogva világi hatalmak igyekeztek a tudat mélyén tartani ennek a különleges népnek az eredetét, küldetését, olyannyira, hogy mára még említés szintjén sem oktatják fiataljainknak ősi hagyományaikat, megőrzött tudáskincsünket.

Érdekes a kötet címe – A Szent Grál üzenete –, mivel olyan megfoghatatlan, megfejthetetlen rejtély üzenetét szeretné átadni a mai és a jövendő generációknak, amelyről évszázadokon-évezredeken át csak annyi volt biztos, hogy egy ősi bölcsesség, egy titkos tanítás, amely valamilyen módon isteni eredetű. A Szent Grál lehet kehely, amiben felfogták a keresztre feszített Jézus vérét, lehet tál, lehet drágakő, titkos tanítás, rejtett vérvonal, és lehet mindez együtt. Hogy rendkívüli tudáskincset képvisel, bizonyítja az az igyekezet, amellyel sokan minden áron próbálták magukénak vallani, és időben behatárolni a Szent Grál bölcsességét és tudásanyagát.

A szerzők többsége a Grál mibenlétéről a XX. században született új elméletet viszi tovább, legföljebb bővítik lehetséges princípiumát, de semmiképpen nem tekintenek távolabb a Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln által jegyzett „A szent vér és a Szent Grál” című munkánál. Szerintük a Grál valamifajta titkos tudás, illetve Jézus vérvonala. A baj csak az, hogy Jézus leszármazási sorát Dávid királytól számítják, a titkos tudást pedig Salamonhoz, illetve az általa épített templomhoz kötik.

Bunyevácz Zsuzsa sajátos és természetes logikával vizsgálja, hogy a korábbi évezredekből vajon hiányzik-e az emberiség tudáskincse, és vannak-e isteni eredetű királyok? Néhány evidens példával igazolja, hogy a nyomok időben és térben messze Jeruzsálemen túl vezetnek.

Feltűnő, hogy a nyomozás során, itt is, ott is kapcsolatot talál a szerző a Szent Grál és a magyar vonatkozások között. Valamilyen közünk van az „isteni eredetű” királyokhoz és ahhoz a tudáskincshez, amit a Szent Grál képvisel. Ugyanakkor valakik tűzzel-vassal igyekeznek ezt elrejteni a magyarság elől, mert akié a tudás (a bölcsek köve), az olyan erővel rendelkezik, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. Felvilágosító missziót végez könyvével Bunyevácz Zsuzsa. Munkájában semmi mást nem tesz, mint azoknak az őstörténeti kutatóknak ösztönös vagy tudatos megállapításait fűzi föl a Szent Grál-legendára, amelyek valahol érintkeznek a titokkal.

A Szent Grál utáni nyomozást a szerző egészen Nimródig terjeszti ki, akinek neve a Bibliában is szerepel mint az első király. Már itt fölbukkan a magyarok és a hunok eredete, mint Noé és Nimród leszármazási vonala. A kötet öt fejezeten keresztül időrendben gyűjti össze a magyarságra vonatkozó utalásokat, hagyományokat, és a végén összeáll a kép, ahonnan csak egy-két darab hiányzik, de azt is meg lehet keresni. A végkövetkeztetés nem kevesebb, mint hogy a keresett vérvonal elején Nimród áll, és ebből sokszoros elágazás után ötvöződtek a hunok, a pártusok és szakrális királyaink.

A magyar néphagyomány tud Jézusról, akit Nimród leszármazottjának tart. Ezek után érthető, hogy az akkori Európa, különösen Róma nem örült a magyarok érkezésének. Irtottak mindent, ami a magyarok ősi tudására, hitére, vallására vonatkozott. Számos forrás említ egy szent kelyhet, amely a Turul-nemzetség uralkodására való jogát jelképezte, de lám, a székelyek birtokában is van egy titokzatos kehely, amelyet a legenda a szkíta Anakharszirig vezet vissza.

Nagyon érdekes, hogy a néphagyományban élő magyar mítosz az Árpádházzal belép a történelembe. Álmost Nimród egyenes ági leszármazottjának tartják, sőt ide tartozik Attila is. Az is elgondolkodtató, hogy mennyire kapósak voltak az Árpád-házi királylányok Európában. Ráadásul Róma is kivételezett a magyarokkal. Hartvik püspök legendájában szerepel, hogy a pápa keresztet küldött Szent Istvánnak, így szólván: „én apostoli vagyok, ő viszont méltán Krisztus apostola.” Akkor még tudták a Grál jelentését a világi és vallási vezetők?

Nem kerülhetjük meg a Grál-királyok egyedülálló koronáját. A magyar Szent Korona éppen úgy szent, mint a Grál. Jelképrendszere egyedülálló, ilyen szimbólumrendszer más koronán nincs a világon. Felül a Pantokrátor látható, a Világ Királya, amely a Szent Grál talán legfontosabb princípiuma is. A Szent Korona a Világ Királynőjének koronája is, mert eredetileg a Boldogasszony képe is szerepelt rajta. A Szent Koronában minden üzenet benne van, amit a titokzatos Grál közvetít. És a miénk. Véletlen lenne?

A Szent Grál üzenete című kötet olvasása után senkinek sem lesz kétsége afelől, hogy a magyarság története nem ér véget a világi eredetű hatalmak támadásaival. Mint mustármagból, kinőnek majd olyan történészek, akik az igazság útját járják. A kinyilatkoztatás a magyarság eredetéről és szerepéről meg fog történni, mert a Szent Grál legyőzhetetlen.

Hankó Ildikó