A történelem során mindig másként ítélték meg a saját nemükhöz vonzódó embereket. Gyakran használják őket politikai célokra is. Foglaljuk össze röviden, hogy miként értékelhető biológiailag, történelmileg, társadalmilag, szociológiailag, vallásilag ez a létező, de a többség számára alig ismert jelenség. Egy biztos: sok tényező alakítja ki, melyek között van genetikus ok, de legalább annyit nyom a latba a környezet hatása is. A homoszexuálisok elnevezése is állandóan változott, sőt a viselkedés meghatározása sem egyértelmű.

A szóösszetétel – homoszexualitás – görög-latin eredetű, jelentése azonos neműek iránt érzett vonzódás. Vizsgálatok szerint a férfiak között mintegy kétszer annyi a meleg, mint a nők között; az utóbbiak esetében a leszbikus elnevezést alkalmazzák. A homoszexuális elnevezést az ilyen nemi irányultsággal rendelkező magyar író, műfordító Kertbeny Károly használta először nyomtatásban, 1869-ben megjelent, névtelenül kiadott pamfletjében. Kertbeny olyan műszót akart alkotni, amely tárgyszerűen utal a jelenségre, de nem minősít.

Emberekről szólva a meleg férfi és a leszbikus nő elnevezés a legáltalánosabban elfogadott. A „meleg” szónak ilyen értelme már a XX. század közepén létezett a magyar nyelvben, de sokáig bizalmas jellegűnek tartották. A 90-es évek közepére azonban a tudományos életben és a hivatalos nyelvben is polgárjogot nyert. (A bíróság először 1966-ban fogadta el a Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság kérelmére).

Szakemberek szerint a melegek és a leszbikusok aránya 2-10 százalék közé tehető egy-egy populációban. A valóságban lényegesen kevesebben vannak, mint amekkora vihart kavarnak, elsősorban a médiában. Többen úgy vélik, hogy napjainkban megszaporodott a számuk, pedig ez csak látszat. Ugyanis különböző szélsőliberális ideológiák nem titkolt céllal azokat az embereket is reflektorfénybe állítják, akik eddig csöndben élték magánéletüket.

Büszkék sem voltak másságukra, mint ahogy mondjuk a balkezesek vagy a kopaszok sem büszkék erre az egy tényre. A melegek többsége nem szereti a magamutogatást, hiszen a dolog természete olyan, hogy inkább az érzékeny, befelé forduló, önbizalomhiányos fiataloknál rögzül ez az irányultság, különösen, ha az azt kiemelő környezet is csatlakozik hozzá. A másokat megbotránkoztató „meleg büszkeség” felvonulásokon főleg azok vesznek részt, akik jó bulinak tartják a cirkuszt, sőt sokan köztük biológiai értelemben nem is melegek. A kitárulkozás az utóbbi években vált divattá (Gay Pride Day – Meleg Büszkeségnap). A legnagyobb felvonulás eddig 2008-ban Sao Paolóban volt, ahol 4-5 millió résztvevő szórakozott. A leghíresebb pedig a Mardi Grass (New Orleans), ahol karneválszerű ünnepséget tartanak.

Mivel a láthatatlan melegek aránya jóval több, mint a láthatóké, a nyíltan kiálló melegek önfelmutatása (coming out) jelentősen befolyásolhatja a társadalom megítélését. Ezért vállalkozott számos közéleti személyiség erre a lépésre, köztük sok politikus és ismert személyiség, Például Berlin vagy Párizs polgármestere, de nálunk is nyilvánosságra hozta néhány politikus és művész ebbéli vonzódását.

A természeti népek miként fogadják a homoszexualitást? Kulturális antropológusok kutatásai szerint Afrika, Ázsia, Amerika őslakói között gyakori, ezért elfogadják, de valami saját ideológiát fűznek hozzá; felkészülés a felnőtt életre, játék a fiatal fiúknak, gyakorlat a későbbi családi életre, esetleg az istenek különleges ajándéka. Az ókori Indiában, a görög kultúrában, a Római Birodalomban sem volt ismeretlen, sőt sokan párhuzamosan éltek hetero- és homoszexuális életet, ez a biszexualitás. Az ókori zsidó törvények tiltották az azonos neműek szexuális kapcsolatait. Az Ószövetségben súlyos bűnnek számított. A keresztény hagyomány a legrégibb idők óta állást foglal a homoszexualitás ellen (Barnabás levél 10. 6-8; 19. 4.), de napjainkban nem diszkriminálja őket, sőt segítséget kínál, ha kell.

A középkorban a homoszexualitást büntetendőnek tartották. A polgárosodással nőtt az elfogadottság, de még mindig botránynak tartották. Orvosok az 1800-as évek végétől az 1900-as évek elejéig alkati okból kialakulónak tartották, és olyan betegségnek tekintették, ami nem gyógyítható, ezért nem felelős érte a beteg ember. Később a hitleri és sztálini idők alatt szigorítottak a megítélésen, olyannyira, hogy táborokba vitték őket. Ruhájukon rózsaszín háromszöget kellett hordani.

Létezik-e valamilyen konkrét ok, ami kiváltja az azonos neműek iránti érdeklődést? Létezik-e valamilyen genetikai meghatározottság ezen a téren, amin valóban nem lehet változtatni? Az első vizsgálatokat az Egyesült Államokban végezték egypetéjű és kétpetéjű ikrek között. Közismert, hogy az egypetéjűeknél a genetikai azonosság 100 százalékos, a kétpetéjűeknél 50 százalékos. A kutatásokból kiderült, hogy bár azonos környezeti hatások érték az ikreket, ha az egypetéjűek közül az egyik nemi orientációs (a homoszexualitás orvosi neve) eltérésű, akkor körülbelül 50 százalékos a valószínűsége, hogy a másik is az. Ez az érték jelentősnek tűnik. Kétpetéjűek esetében ha az egyik homoszexuális, a másik mintegy 16-20 százalékban lehet az.

Czeizel Endre genetikus szerint „ma már biztosak vagyunk benne, hogy több génről van szó, mert ha egy gén határozná meg, akkor 100 százalékosan genetikailag meghatározottnak kellene lenni. Ezzel szemben biztosan tudjuk, hogy itt körülbelül 50 százalékos részesedésről van szó, ami a hajlamot jelenti.” A professzorhoz évente 3-5 gyereket visznek szülők, hogy segítsen rajtuk. A professzor egy pszichológus ismerőse célzott terápiával, pszichoanalízissel, elektrosokkal igyekszik az orientációt megszüntetni.

Magnus Hirchfeld német orvos 1920-ban fölvetette, hogy a férfi és női hormonok arányának fölbomlása okozhatja a homoszexualitás kialakulását. Férfiak esetében alacsony tesztoszteronszintre gyanakodtak, a kezelést is kipróbálták vele, ami sikertelen volt: a páciens nemi vágya fokozódott ugyan, de annak tárgya változatlanul az azonos neműek maradtak.

További kísérletekkel sikerült meghatározni, hogy a hímek heteroszexuális viselkedéséért a hipotalamusz egy jól körülhatárolt területe felel. A benne lévő egyik mag a 3. életévtől 2-3-szor nagyobb férfiakban, mint nőkben és meleg férfiakban, valamint rengeteg tesztoszteron-receptort tartalmaz. Az agyi struktúrák eltéréseit a magzati hormonszint különbözőségei okozzák, ugyanis fiúknál az eredendően női jellegű agyat (az anya hormonai okán) a magzati időszakban a tesztoszteron teszi „férfiassá”. Az utóbbi folyamat a melegekben zavart szenved.

A szexuális orientáció a terhesség 2-5 hónapja alatt alakul ki. Günther Dörner német kutató szerint, ha az anya nagyon stresszes, akkor a gyerek nagyobb valószínűséggel lesz homoszexuális. Ezt a későbbiekben igazolták is: a meleg személyek anyáinak 75 százaléka élt át valamilyen stresszt a terhesség alatt, míg ez az arány a heteroszexuálisok anyáinál csak 10 százalék volt.

Antropológiában a nemi meghatározás – ásatag csontok esetében – morfológiai úton mintegy 98 százalékos biztonságú. Ezért kerestek egy olyan összetevőt a csontban, amely szignifi kánsan különbözik a nemeknél. Ilyen alkotórész a trikálcium-dicitrát, röviden „citrát”, ami a citromsav kálciumsója. A citrátnak a nemi hormonokkal való összefüggését először Taussky (1942) és munkatársai mutatták ki, majd Lengyel Imre átdolgozta a módszert történelmi csontokra. A szervezet összcitrát-tartalmának mintegy 70 százaléka a csontban raktározódik, és kapcsolatban van a nemi hormonokkal.

A női szervezet ösztrogéntermelése hullámzásának (a havi ciklus például) pótlására több citrát van a csontban „hormondepóként”, mint férfiaknál. Ezért a férfiak csontjában alacsonyabb a citrátszint, mint a nőkében. Fontos: nem az abszolút érték a mérvadó, hanem az azonos körülmények között földben fekvő csontok citráttartalmának különbsége. Az „interszexeknél” ez a citrátszint közbülső (intermedier). A fentiekből kitűnik, hogy a nemi orientáció igen sok tényező függvénye, és még nem is taglaltuk a környezet, a család, a nevelés és más külső hatások szerepét.

Számos kutató fontosnak tartja elválasztani a következő három dolgot: 1. a homoszexuális irányultságot, 2. a homoszexuális viselkedést és gyakorlatát, 3. a homoszexuális identitást. Nyugati társadalmakban ezek különféle variációi figyelhetők meg. Például lehet valaki meleg, de nem biztos, hogy az identitása is az.

Néhány szó az elnevezésekről, amelyek között vannak régiek, újak, elfogadottak, becsmérlők. A magyar meleg és leszbikus elnevezésről már szóltunk. Angolban a „gay” és „queer” közül a gay elfogadott, a queer (furcsa, különös) is, de nem annyira közismert.

Gyökössy Endre protestáns lelkipásztor a „homofil” kifejezést ajánlja, de eddig nem nagyon terjedt el. Becsmérlő kifejezésnek tartják a „buzi” szót, ami a buzeránsból rövidült, ilyen a német „schwell”, a „homokos”, a súlyosan sértő „köcsög”, valamint a „gyökér”. Az utóbbi években terjedt el a „homár” és a „búza” elnevezés. Ma már alig használatosak az ítéletet is kifejező „fajtalan”, „pederaszta” (felnőtt férfi és serdülő fiú kapcsolata), valamint a bibliai eredetű „szodomita”. A népi szóhasználatban még néha fölbukkan a régi „csíra” elnevezés is.

Hogy állunk ma ezzel a létező kérdéssel? Sajnos sokan nem megfelelő módon nyúlnak a témához, politikai célokra, provokációra használják. Pedig a keresztény felfogás nagyon pontosan és szépen kezeli ezeknek az embereknek a problémáit, annak ellenére, hogy 1980 óta az ENSZ Egészségügyi Világszervezete törölte a betegségek listájáról.

A Biblia sem mond semmit a jelenségről, csak annyit, amennyi egy-egy helyzetben megjelenik. A zsidó Dávidnak Saul király fiával, Jonathánnal volt ilyen kapcsolata, bár később hírhedt nőügyei is lettek. A történelmi egyházak egyetértenek abban, hogy a meleg hajlam erkölcsileg nem értékelendő jelenség, ugyanakkor az ebbéli testi kapcsolatot bűnnek tekintik. Az egyház és a lelkipásztori munka tisztelettel közeledik a homoszexuális hajlamot hordozókhoz, mert sokuk számára a homoszexualitás megpróbáltatást jelent, amelyből szeretnének kijutni.

Újabban népszerű az a megközelítés is, amelyik egész egyszerűen a természet hibájának tekinti a homoszexualitást, mely ellen a természet úgy védekezik, hogy az azonos neműek nem képesek utódot nemzeni. E nézet hívei közömbösek a kérdést illetően, s a nemi eltévelyedést egy olyan szűk, sötét és kényelmetlen zsákutcának tekintik, amelybe az egészséges többség azért nem megy be, mert a főutcán haladni jobb. Azért ellenzik az azonos neműek házasságát, mert céltalan, hiszen a házasság célja az utódok nemzése és fölnevelése. Elutasítják az ilyen párok gyermekek örökbefogadására irányuló törekvéseit is, mivel azt a természet törvényei kijátszásának tekintik.

Hankó Ildikó

Jön a melegolimpia!

Azért vonulnak a főváros utcáira minden évben, hogy elfogadtassák magukat a társadalom nagyobbik részével. Ilyen módon tüntetnek a diszkrimináció és kirekesztés ellen. Pedig épp a magamutogatással, esetenként a meghökkentő, ízléstelen megjelenéssel szigetelik el saját magukat a többségtől. 2012-ben pedig olimpiát rendeznek. Melegolimpiát. Budapesten.

Az EuroGames sokak számára ismeretlen fogalom. Ez Európa leszbikusoknak, melegeknek, biszexuálisoknak és transzneműeknek szóló legnagyobb sportrendezvénye. 1992 óta minden évben megtartják. Először Hága, majd Frankfurt, Berlin, Párizs, Zürich, Hannover, Koppenhága, München, Utrecht, Antwerpen és Barcelona adott otthont az eseménynek. Van egy kisebb, szerényebb költségvetésű, kevesebb sportágat felvonultató változata is, hogy az apróbb kluboknak is lehetőségük nyíljon a rendezésre.

A Friss Gondolat Egyesület és az Atlasz Sportegyesület – amik szintén a homo-, bi- és transzszexuálisok esélyegyenlőségét hivatottak szolgálni – 2007-ben elhatározták, hogy Rotterdammal összefogva megpályázzák a 2011-es nagy, és a 2012-es kis EuroGames rendezési jogát.

A pályázatra a magyarok egy nemzeti jelképeinkben bővelkedő reklámfilmet készítettek, amelyben homoszexuálisokról érdekes módon egy szó sem esik, meleg párokat pedig még egy képkockán sem lehet látni. A pályázat bírálóinak is feltűnt ez, s ezért negatív kritikával illették a kisfilmet. Ám valószínűleg az EuroGames tervezett kabalafigurája – egy szivárványszínű szarvakkal rendelkező szürkemarha – olyannyira elbűvölte őket, hogy azonnal döntöttek. 2011-ben Hollandiában, 2012-ben pedig Közép-Európában elsőként hazánkban kerül sor a sokakban felháborodást kiváltó esemény megtartására.

A magyar szervezők azzal érveltek a sportesemény megszervezése mellett, hogy az először is lehetőséget ad mindenkinek az amatőr sportban való részvételre és egészséges életmódra sarkall, másrészt hatalmas bevételt, számítások szerint hárommilliárd forintot hozna az ország és a főváros számára. Ezt a pénzösszeget elsősorban a vendéglátó helyiségek termelnék, mert a forgalmuk erőteljesen megnőne az esemény időtartama alatt.

Az EuroGames megrendezése az előzetes számítások alapján százhatvanmillió forintba kerül, amely összeghez a nemzetközi szövetség is hozzájárul majd. Ez a keret ugyanakkor csak a szervezők saját költségét takarja. Az EuroGames tájékoztatójában meg sem említik azt, mennyibe kerül ez a rendezvény a fővárosnak, illetve a magyar államnak. Pedig ha csak a hatalmas rendőri biztosításra gondolunk, az is több millió forint lesz.

A rendezők közel háromezer külföldi, nyolcszáz magyar versenyzőt és több ezer érdeklődőt várnak az eseményre. Úgy gondolják, az EuroGames arra ösztönözné a hazánkba látogató turistákat, hogy a jövőben is visszatérjenek Magyarországra. A szervezés mesterfokú. A Rotterdammal való összefogás eredménye, hogy a holland város Pink Orient Expressz néven különvonatot indít annak érdekében, hogy Európa-szerte fölvegye az EuroGames-en megjelenni kívánó látogatókat. Így nemcsak Magyarországon, illetve Budapesten kell több száz rendőrt kivezényelni az esemény időtartama alatt, hanem a Rotterdamtól Budapestig tartó útvonalon is.

A hétköznapokban csak melegolimpiaként emlegetett rendezvényen meglepő módon heteroszexuálisok is elindulhatnak, a nevezésnél nem kritérium a másság. Az indulóknak azonban nemi identitástól függetlenül közel hetven eurót kell fizetniük, hogy versenyezhessenek. Az egyik szervező szerint azzal, hogy az EuroGames-en heteroszexuális sportolók is részt vehetnek, az emberek kifejezhetik rokonszenvüket a homoszexuálisok iránt. Az már nem tisztázott kérdés, hogy akkor miért kell elkülönülni a rendes olimpiától, illetve az azon indulóktól. 1896 óta ugyanis egyszer sem lehetett hallani, hogy valakit azért rekesztettek ki a heteroszexuális sportolók közül, mert meleg.

A budapesti EuroGames-en a versenyzők kilenc helyszínen, tizenkét sportágban mérhetik össze tudásukat. A sportágak között szerepel a tollaslabda, a futás, az úszás, a röplabda, a labdarúgás, a kosárlabda, a kézilabda, a kerékpár, a gyalogtúra, a sakk, és – bár elég bizarrul hangzik – a birkózás, valamint a tánc. Ezeknek a versenyszámoknak a Papp László Budapest Sportaréna, a SYMA-csarnok, valamint a Margitszigeti Atlétikai Centrum adna otthont, s ezeket a létesítményeket jutányos áron, szinte fillérekért bérelhetik ki a melegolimpia idejére. Korábban volt olyan ország, illetve rendező város, ahol a kormányzat ingyen bocsátotta a sportlétesítményeket a melegek számára, Barcelonában pedig külön erre az alkalomra készített, kedvezményes bérlettel lehetett utazni a tömegközlekedési eszközökön.

A hazai szervezők külön gondoskodnak arról is, hogy a homoszexuálisokat fogadó szálloda dolgozói föl legyenek készítve a vendégek fogadására, vagyis „toleranciatréningen” kell részt venniük. Erre azért van szükség, mert korábbi EuroGames-eken többen is azt tapasztalták, hogy a vendéglátó egységek alkalmazottai nem kifejezetten örültek a különleges látogatóknak, vagy nem tudták őket megfelelően kezelni.

Az esemény tájékoztatóján ugyanakkor felhívták a figyelmet arra is, hogy várják azon emberek jelentkezését, akik szívesen fogadnák otthonukba az eseményre érkező sportolókat és vendégeket. Így a versenyzők és látogatók sokkal családiasabb hangulatban tölthetnék el azt a pár napot.

Az EuroGames résztvevőinek és szimpatizánsainak szórakoztatásáról nemcsak az őket vendégül látók, hanem a programok is gondoskodni fognak. Lesz welcome party, termálfürdős éjszakai big dance party, borkóstoló és cigányzenés mulatós este hajózással a Dunán.

Ha a korábbi EuroGames-ek reklámozását vesszük alapul, akkor biztos, hogy senkinek nem fogja elkerülni a figyelmét ez a rendkívüli esemény. Münchenben például annak idején minden forgalmas csomópontot plakátokkal és zászlókkal vérteztek föl, a tömegközlekedési eszközökön pedig szintén eurogames-es zászlók lobogtak. A rendezvény tájékoztatója szerint az ultrechti melegolimpián az egyik utca EuroGames faluvá alakult, a városháza tetején pedig mindvégig egy szivárványszínű lobogó lengett.

Három év múlva forró nyárnak nézünk elébe. A magamutogatás felkorbácsolhatja az indulatokat Budapest és talán egész Magyarország lakosságában. Nem marad hát más hátra, mint kíváncsian várni, hogy remélhetőleg az akkor már két éve kormányzó jobboldal és az új főpolgármester mit kezd ezzel a színes problémával.

Szencz Dóra