Az összesereglett nép legnagyobb döbbenetére, mindegyikük a saját nyelvén hallotta az apostolokat. Péter beszélni kezdett a tömeghez, és így szólt: amit látnak, hallanak, az a próféciák beteljesedése. „Tudja meg, hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!” A beszéd hatott a tömegre, sokan aznap megtértek és mintegy háromezren megkeresztelkedtek (2, 36-41.)

Merre indultak téríteni a küldetéssel fölruházott apostolok? Péter, az apostolfejedelem, aki Róma első püspöke lett, egyes források szerint Jézus mennybemenetele után a mai Szíria határán lévő Antiochiába ment és püspökséget alapított, más kútfok szerint Korinthoszban is járt.

Térítő munkáját Rómában koronázta meg, ahol megalapította a pápaság intézményét. Néro császár uralkodása alatt végezték ki tanai miatt. Keresztre feszítették, kérésére fejjel lefelé, mert nem érezte méltányosnak, hogy úgy haljon meg, mint Jézus. Úgy hiszik, hogy a mai Szent Péter-bazilika helyén, kivégzése helyszínén helyezték örök nyugalomra. Sírja fölé építették a mai bazilikát.

Az ásatások során egy láb nélküli csontvázra találtak; a régészek szerint ez lehetett Péteré, mert a keresztről úgy választották le a tetemeket a római korban, hogy a lábakat levágták.

Simon és Júdás Tádé apostolokról az Újszövetségben nem sok szó esik, így meglehetősen keveset tudnak róluk. Simon neve szerepel az apostolok névsorában, de Márk és Máté „Kananeus Simon” néven említik, Lukács „Zelóta Simon”-ként.

A hagyomány szerint Júdás Tádé a mai Szíria határán lévő Edesszában élt (ahol kezdetben sokáig orizték az úgynevezett torinói leplet is), amely a feltételezések szerint Jézus testének lenyomatát tartalmazza, majd még keletebbre, Mezopotámiába ment. Simon Egyiptomban hirdette az evangéliumot, végül mindketten Perzsiában. Együtt lettek vértanúk, kettéfűrészelték őket.

Máté apostol Jézus legszűkebb köréhez tartozott, neve a Mattai görögösített formája; annyit jelent, mint „A hűséges” vagy „Jahve ajándéka”. Vámos volt, Kafarnaumban dolgozott. A zsidók szemében mint vámos nyilvános bűnös volt.

Jézus felszólítására – „Kövess engem!” – azonnal fölállt a vámasztal mellől és követte Jézust. A hagyomány szerint Etiópiában és Perzsiában térített, előtte Palesztinában hirdette az evangéliumot. Haláláról sem pontos a tudás: vagy leszúrták imádkozás közben, vagy máglyán halt meg. Ünnepe szeptember 21.

Tamás apostol az egyike azoknak a tizenkettő közül, akik bár kételkedtek, hűségesen kitartottak Jézus mellett. János evangéliuma említi a legtöbbször Tamás tetteit. Az apokrif Tamás-akták arról tudósítanak, hogy csodálatos eredményeket ért el az evangélium hirdetésében. Tamásnak Cézáreában látomása volt, amely szerint Indiába kell mennie, ahol egy pártus király palotáját kell fölépítenie. Eközben prédikált.

Halála nem tisztázott. Egyesek szerint a pártus király főpapja leszúrta, és indiai nyughelye egy hegyen lévő templom oltárán van, egy szekrényben. Mások szerint tetemét Kr. u. 230-ban a legendás, a tanítványok küldetését és Jézus emlékét illetően kulcsfontosságú Edesszába vitték és ott temették el. Legismertebb emlékhelye a ceyloni Sri Pada-csúcs.

András apostol Simon Péter testvére volt, annak a két első tanítványnak egyike, akik először követték Jézust. A meghívás a Galileai-tó partján történt. Az „András cselekedetei” című apokrif könyv árul el sokat életéről. Krisztus örömhírét Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein és a Fekete-tenger partján hirdette, de a szkíták földjén is föltűnik. Végigjárta Thrákiát és Görögországot, végül Achaiában a prokonzul elé állítják, akinek elmondta a kereszt által történt megváltást. Ezért megkínozták, majd keresztre feszítették Kr. u. 60-ban Petrában.

A kereszt alakja nem olyan volt, mint Jézusé, a szárak átlósan kapcsolódtak; ezt nevezik András-keresztnek. Ereklyéit a IV. századtól Konstantinápolyban őrizték; 1208-ban erőszakkal Amalfiba (Itália) vitték, 1462-ben a fejét Rómában őrizték, de 1964-ben a kiengesztelődés jeléül Petrába szállították. Ünnepe november 30.

Jakab Péter mellett az ősegyház támasza volt. Eleinte Jézus „testvérének” hitték, de kiderült, hogy valójában Zebedeus és Salóme fia, János evangélista testvére. Jakab volt az egyetlen Péter után, akinek Jézus személy szerint is megjelent a feltámadást követően. Jézus rokonai közé tartozott, de nehéz megkülönböztetni „Jakab, József, Júdás és Simon” személyét, akiket Márk (6,3) fölsorol; gyakran keresik az utóbbi személyek testvérét, az ősegyházban arám nyelven így az unokatestvéreket nevezték.

Az Apostolok cselekedetei szerint Heródes Agrippa karddal végeztette ki. Hogyan került Jakab holtteste Hispániába? Miután tetemét a vértanúhalál után nem volt szabad eltemetni, tanítványai ellopták, az ereklyét egy márványszarkofágba tették, és egy hajón rejtették el. A kikötött hajó elszabadult és a nyílt vízre sodródott, így került partra Spanyolországba (Iria Flavia). Itt temették el. Feledésbe is merült volna, ha a IX. században egy csillag nem jelezte volna nyughelyét. Meglelték és Santiago de Compostelában temették el. Szent Jakab neve spanyolul Sant Iago, így kapta a város Jakabtól a nevét. Ő a védőszentje a híres El Caminónak, amely zarándoklat célja Jakab sírja. Emléknapja július 25., az ortodoxoknál április 30., a koptoknál április 12., az etiópoknál december 28.

János apostol állandó jelzője volt: „akit Jézus szeretett”. Ő volt a legfiatalabb tanítvány és az egyetlen, aki nem halt vértanúhalált. Később a negyedik evangélium, három apostoli levél és a Jelenések könyvének szerzője. A galileai Betániából származott, testvérével, Andrással együtt csatlakozott Jézushoz. Az Üdvözítő maga nyilatkoztatta ki, hogy János a bátyjával együtt a „Mennydörgés fiai”, vagyis kemény, tettre kész emberek. Jézus a kereszten függve Jánosra bízta édesanyját, Máriát. Szűz Mária elszenderüléséig Jeruzsálemben maradt, és a környéken térített. Majd Efezusba (Szíria) ment munkálkodni, de Domitianus császár Patmosz szigetére száműzte. Az itt kapott látomások alapján írta meg a Jelenések könyvét. Majd visszatért Efezusba, és körülbelül százéves korában természetes halállal halt meg. A hagyomány szerint sírját az oltár mellett maga ásatta meg még életében, és úgy érte a halál, hogy előtte leszállt a sírgödörbe.

Fülöp – hasonlóan Andráshoz és Péterhez – a Galileai-tó mellől, Betszaidából (arámul halászóhely) csatlakozott Jézushoz. Vidám tanítvány volt, állandóan fütyürészett. (A neve – Philippus – annyit jelent, mint a „kezek szája” vagy a „lámpás szája”). Társa, Jakab is a tavon halászott, de ő inkább befelé forduló ember volt. Nem tudták azonosítani az „ifjabb Jakabbal”, akinek anyját Márk evangélista megnevezi.

Fülöp nekünk, magyaroknak különösen kedves apostol, mivel húsz éven át Szkítiában hirdette az evangéliumot, de elfogták és arra kényszerítették, hogy áldozatot mutasson be Mars isten szobrának. Erre egy sárkány bújt elő a szoborból, ami megölte a főpapot és másokat. Fülöp utasította a fenevadat, hogy távozzon a pusztába és ne ártson senkinek; ezután a halottakat föltámasztotta. Ezt követően egy évig itt térített, majd másutt is Ázsiában, később a mai Törökországban található Hieropoliszban tanított. Nyolcvanhét esztendős korában a hitetlenek elfogták és keresztre feszítették. Ereklyéi később Rómába kerültek és ott a Tizenkét Apostol-templomban helyezték nyugalomra. Oda vitték társa, Jakab ereklyéit is, Kr. u. 570-ben május 1-jén a templom fölszenteléséhez. Ünnepük eleinte május elsején volt, 1969 óta május 3-án.

A hagyomány ördögűzőként tartja számon Bertalan apostolt, akinek neve arámi nyelven azt jelenti, Talmai fia. Az Újszövetség alig említi; ő volt az úgymond igaz izraelita, akit Jézus a fügefa alatt látott meg. Az apostolok szétoszlása után előbb Itáliában, majd szintén Kelet felé fordulva, Örményországban teljesítette küldetését. Itt is halt vértanúhalált úgy, hogy megnyúzták. Halála után testét koporsóba zárták, majd a tengerre tették másik négy vértanú koporsójával együtt. A borzalmas flottilla a Lipari-szigeteken ért partot. III. Ottó császár vitte Rómába az akkor már Beneventóban lévő ereklyét. A Tiberis szigetén templomot építtetett az apostol tiszteletére. Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója. Koponyáját 1238 óta a frankfurti dómban őrzik.

A tanítványok küldetésüket teljesítették. Egy kivételével mindegyikük vértanú lett. Kérdezhetjük, hogy miért kerülték Európát, különösen annak északi és nyugati részét, miért mentek inkább keletre és délre, Szkítiába, Örményországba, Indiába, Egyiptomba, Mezopotámiába… Talán majd egyszer megkapjuk erre is a választ.

Hankó Ildikó