Paradicsomi állapotok a thaiföldi dzsungelben

Az emberek és az állatok közötti viszonyt nagymértékben befolyásolja az ember viselkedése, amennyiben értelmes lényként tudja, hogy az ösztönök elsősorban az állatok életét irányítják, az ember képes elnyomni a természet szavát. Gondoljunk az életösztönre vagy az éhségre, szomjúságra. Az állatok viselkedését hosszú idők óta tanulmányozzák, részben kíváncsiságból, részben védelem céljából, részben az állatok hasznosítása szempontjából. Érdekes, hogy ennek ellenére az etológia (viselkedéstan) elég későn vált önálló tudo-mányággá, főleg az 1910-es évektől, majd Konrad Lorenz munkássága nyomán. Írásunkban egy világszenzációt mutatunk be, egy kolostort a dzsungelben, ahol a szerzetesek tigrisekkel élnek együtt. Két magyar utazó, dr. Cey-Bert Gyula professzor és felesége, dr. Német Éva neurológus járt a kolostorban, és osztja meg tapasztalatait.

Megsimogattam a mellettem lépdelő tigris hátát, amikor hátrafordult és rám nézett, szinte érezni lehetett jóindulatát: szemeiben a békés, nyugodt, kedves barátság tükröződött. Mintha azt mondta volna: Jó így együtt sétálni az őserdőben, a Wat Pa Luangta Bua dzsungelkolostor közelében. A tigris mellett a másik oldalon Pra Acham Phusit, a kolostor főapátja haladt narancssárga buddhista szerzetesi öltözetében. Ő alapította a „tigriskolostort”, ahol az álla-tok együtt élnek a szerzetesekkel. „A lelki béke keresése és megvalósítása nemcsak az emberek, de az állatok számára is fontos. Az emberhez hasonlóan, ha az állat megtalálja belső békéjét és harmóniáját, akkor békében és harmóniában él a környezetével is, mind az emberekkel, mind az állatokkal” – mutatott a főapát a békésen legelésző szarvasokra. Thaiföldön, a burmai határ közelében lévő őserdei „tigriskolostor” egyedülálló világszenzáció, ahol valóra vált a bibliai paradicsom teremtés utáni csodavilága, amikor ember, állat, a természet minden élőlénye békében és harmóniában él egymással. Úgy érzem, mintha Kipling Dzsungel könyvének csodálatos mesevilága elevenedett volna meg, azzal a különbséggel, hogy a kolostor körzetében minden állat a jó szándékú Bagira, a fekete párduc szerepét alkotta, negatív, rosszindulatú szereplő egyáltalán nem volt.

Leültünk a főapáttal egy kidőlt fatörzsre és a kedvesen hozzám dörgölődző gyönyörű tigris azonnal mellénk telepedett. Hamarosan követték a társai, és kényelmesen elnyújtóztak közöttünk a magasra növő őserdei fák árnyékában.

– Buddha tanítása szerint minden baj gyökere a figyelmetlenség, a megértés hiánya és a tudatlanság – kezdte a magyarázatot a főapát. – Ezért nagyon fontos odafigyelni környezetünkre, és meg kell érteni harmóniát hozó üzeneteit. A teljes megértés három feltétele a következő: az üzenetek meghallgatása befogadásra kész tudattal, elgondolkodás az üzenetek jelentése felett, majd az üzenetek jelentésének beépítése a tudatba, azonosulás az üzenetek jelentésével, amelyek tanítása a cselekvés vezérlő motívumává válik. Ha jól oda- figyelünk a környezetünkre, akkor előbb-utóbb észrevesszük, hogy többfajta üzenetet kapunk: mind pozitívokat, mind negatívokat. A pozitív üzenetek közül a legfontosabbak azok, amelyek a szeretet erőt adó energiáját sugározzák felénk. Ha ezt az energiát visszasugározzuk a környezetünkre, akkor egy pozitív interakciós folyamatot indítunk el, amely végül is kedvező változásokhoz vezet. Például a kegyetlennek és félelmetesnek tartott tigris megszelídül, és jól érzi magát az ember társaságában – mutatott a főapát a közvetlen melletünk fekvő Mek névre hallgató hatalmas, okos szemű tigrisre.

Az őserdei tigriskolostort 1996-ban hozta létre a főpap egy meditációs révülés hatására. Álomszerű látomáson keresztül azt az üzenetet kapta, hogy alapítson egy olyan vallási központot, ahol a harmónia és a szeretet törvényei határozzák meg az emberek, állatok és a természet kapcsolatát. Adományokból sikerült összegyűjteni annyi pénzt, hogy felépülhessen a Kanchanaburi környéki őserdőben a tigriskolostor, amelyet végül is 1999-ben szenteltek fel. A nyitás után gyorsan terjedt a hír, hogy a szerzetesek harmonikus életkörülményeket próbálnak létrehozni az emberek és az őserdő állatai között.

Az első két tigriskölyköt 1999 júliusában hozták a kolostorba. A környező erdőkben találtak rájuk, az anyatigrist az orvvadászok megölték. A legyengült kistigriseket szeretetteljes gondozással sikerült felerősíteni. Gyorsan fejlődtek, együtt aludtak a szerzetesekkel, a kolostor kedvenc állataivá váltak. A rákövetkező hónapokban még több elárvult tigriskölyköt hoztak, amelyek szintén gyorsan hozzászoktak a dzsungelkolostor melegszívű légköréhez. A tigriseken kívül több állatfaj is a kolostor lakója lett: szarvasok, vaddisznók, gibbon majmok, vízi bivalyok, mongúzok, vadpávák, orrszarvú madarak, sasok és lassanként kialakultak azok az ideális állapotok, amelyet a Biblia az Isten édenkertjének nevez. Természetesen a tigrisek maradtak a kolostor sztárjai. Annyira sikeresen átvették a kolostor hangulatát, hogy nemcsak részt vesznek a szerzetesekkel a szertartásokon, de még a sikeres transzcendens meditáció megvalósításában is jó társnak bizonyultak.

– Szeretek meditálni Mek társaságában. Rendkívül érzékeny tigris, néha az az érzésem, hogy együtt meditál velem. Annyira nyugodt, komoly és réveteg marad, mindenképpen megkönnyíti a meditációimat. Úgy érzem, ha velem van, jelképekben gazdagabb meditációs élményekben van részem. Mintha a Mek kisugárzásában lévő, tisztán megmaradt őserő engem is megerősítene, és fogékonyabbá tenne a világmindenség transzcendens értékeinek és üzeneteinek befogadására – mondta meggyőződéssel a kolostor főapátja.

A legelésző szarvasok nem messze haladtak el tőlünk. Látták a körülöttünk fekvő tigriseket, de nem volt bennük semmi félelem. Megszokták, és mindennap tapasztalták, hogy a tigrisek a kolostor békés, konfliktusmentes lakói közé tartoznak.

– Ez, amit most látsz, a legszebb megnyilvánulása a kolostor életharmóniát megvalósító szellemiségének. Ez a szellemiség Buddha tanításának egyik legfontosabb tételére épül, amely a természet tiszteletére, az ember és a természet közti harmónia megvalósítására helyezi a fő hangsúlyt. Ez a harmónia csak a szeretet által valósulhat meg. A szeretet olyan pozitív energiákat mozgósíthat meg az emberben, amelyek csodákra képesek: az ember, a tigris, a szarvas barátokká válnak és harmóniában élnek egymással – fejezte be magyarázatát a főapát, és kedvesen megsimogatta a mellettünk fekvő Mek fejét.

Sokáig tűnődtem a főapát szavain. A tigriskolostor a legjobb bizonyíték arra, hogy mire képes az ember, ha megértéssel és szeretettel közeledik a természet élővilága felé. Ilyenkor olyan rendkívüli és csodás harmónia alakulhat ki, amelyben az ember, az állatok és a növények megtalálják ideális életkörülményeiket. Az ember nem teszi tönkre a természetet, nem vágja ki az erdőket, nem gyilkolja halomra az állatokat, nem szennyezi a vizeket, a földet, a levegőt, hanem egyszerűen, ember módra él. Emberséggel, tisztelettel viselkedik környezetével szemben. Ami a tigrisekkel könnyen elérhető, már sokkal nehezebben valósul meg az emberek között. A történelem tanúsága szerint az embert gyakran nárcisztikus egójának érdekei, negatív érzelmei, agresszív indulatai vezetik. Buddha mellett Jézus Krisztus is a szeretet gyakorlásának lélekmegváltó, kapcsolatteremtő és életharmóniát létrehozó következményeit állította tanítása középpontjába. A húsvéti feltámadás és újjászületés üzenete erről szól, a szeretet csodatevő erejéről. A nárcisztikus egó negatív értékeinek ördögi köréből csak a szeretet pozitív energiájával törhetünk ki.

A tigriskolostor szellemiségének üzenetét érdemes megszívlelni, érdemes magunkba építeni. A kolostor Bangkoktól 180 kilométerre fekszik és az autópályán viszonylag könnyen megközelíthető. Az autópályát Kanchanaburi városáig építették ki, ahonnan az őserdei kolostor már csak 35-40 kilométerre van. A tömegturizmus még nem fedezte fel, látogatása talán azért is csodálatos, lélekemelő élményt jelent mindazok számára, akik érzik az Isten, ember és a természet közti harmónia fontosságát.

Etológia

Görög kifejezés, olyan tudományágat jelöl, amely biológiai módszerekkel kutatja a szokásokat, a viselkedést, főleg állatoknál. Természetes, vagy azt megközelítő környezeti feltételek mellett igyekszik föltárni a viselkedésben részt vevő és az azt előidéző tényezőket. Legnevezetesebb képviselője a nemrég elhunyt osztrák Konrad Lorenz, aki híres lúdkísérleteivel lendítette föl az etológia tudományát. A vizsgálat a kérdéses állatokra jellemző magatartásgyűjtemény, az etogram összeállításával kezdődik. Az etológia fontos témája az állatok szociális viselkedésének, kommunikációjának kutatása, eddig főleg méhek és hangyák tanulmányozásában értek el eredményeket.

A tigriskolostorban élő állatok (latin néven Panthera tigris) a szabad természetben csak Ázsiában fordulnak elő. Egykor éltek a Kaszpi-tó és az Aral-tó déli-délkeleti partjainál, valamint Észak-Iránban. Természetes életterük erősen lecsökkent, és a kereslet is nagyon megnőtt irántuk, ezért a kipusztulás fenyegeti ezt a királyi állatot.A tigrisek a ragadozók rendjén belül a macskafélék családjába tartoznak. Előfordulási helyeik szerint különböző alapszínezetű és rajzolatú alfajokba sorolhatók. A szunda-tigris a legsötétebb és csíkjai a legszélesebbek. Kedvelt élőhelyük a trópusi áthatolhatatlan dzsungel. Kiváló úszók és bukók. Étlapjukon a csordáktól elkóborolt gyengébb tulkoktól az egér nagyságú rágcsálókig minden szerepel. Sokszor háziállatokra specializálják magukat, egyikük-másikuk emberevővé válik. Rossz hírük sok területen a kíméletlen pusztításukig vezetett. Nem támadó állatok, inkább behúzódnak zsákmányukkal a fák közé. Kivétel, ha megsebzik, vagy hajszolják őket, vadászatok alkalmával. Etológusok véleménye szerint a befogott ragadozók – de más vadállatok is – életük során legalább egyszer kitörnek, vagyis levetik tanult szokásaikat. Ezért nem bízhatnak ártalmatlanságukban, például cirkuszban vagy állatkertekben dolgozó idomárok és ápolók.

Ennek a megfigyelésnek mondanak ellent a tigriskolostorban tapasztaltak, ahol a szerzetesek elmondása szerint még sohasem fordult elő baleset, pedig több tigrissel élnek, velük alszanak és más állatok – köztük zsákmányállatok – is élnek a környezetükben.

(hankó)