Ősi civilizációk emlékei a Közel-Keleten

Évszázadok, évezredek emlékeit az idő tette láthatatlanná az egymást követő generációk előtt. Hatalmas városokat, művészi munkákat, mindennapok tárgyait, sőt készítőiket és használóikat tüntette el a rárakódó föld. Régészek ásói nyomán derül fény arra, hogy a régi korok embere ámulatba ejtő alkotásokat hozott létre. Feltárásukkal megismerkedhetünk az előttünk élők kultúrájával, tudásával, napi életével.

Nem múlik el úgy hónap, hogy a fáraók földje ne szolgálna valami meglepetéssel. Nemrég német és egyiptomi régészek az egyik kairói piac alatt II. Ramszesz idejéből származó naptemplomot találtak. A még csak részben feltárt épület a legnagyobb naptemplom, amelyet a napkultusz egykori központjában, Héliopoliszban találtak. A templom talaját zöld palalemezek borítják. Előkerültek II. Ramszesz vonásait viselő, rózsaszín gránitból készült, öttonnás szobor fejtöredékei, egy másik szobortöredék ülő helyzetben örökítette meg a nagy fáraót, aki Kr. e. 1270 és 1213 között uralkodott. Kairó Aim Shams negyede az antik Héliopoliszra épült, amely Alsó-Egyiptom fővárosa és Ré isten napkultuszának központja volt. A piacot a feltárások idejére el kell majd költöztetni.

A Közel-Kelet ugyancsak mesés kincseket rejt, mivel területén számos ókori civilizáció virágzott. Néhány hete kétezer éves alagútrendszert találtak Izraelben. A zsidók Róma elleni felkelésének idején, Kr. u. 66-70 között épültek a földalatti kamrák és alagutak, amelyeket a Názárettől északra fekvő Kfar Kana arab falucska közelében találtak. A lelet azért is érdekes, mivel a Róma elleni felkelés idején épített rejtekhelyeket általában sziklába vájták a lázadók. A kamrákba közvetlenül a házakból lehetett lejutni, s bejáratukat igen jól álcázták. A helyiségeket rövid alagutak kötötték össze, az egyikben 11, élelmiszer tárolására szolgáló korsót halmoztak fel. A kamrák alul szélesek, míg feljebb egyre szűkebbek. Az alagútrendszer építéséhez felhasználták a házak helyén korábban álló, Kr. e. X-IX. századból származó vaskori település maradványait, amelynek felfedezése ugyancsak meglepetésként érte a kutatókat. Az alagútrendszer megépítése arra enged következtetni, hogy a felkelés nem spontán indult el, a zsidók jó előre készültek a háborúra. A leletek azért is jelentősek, mert sokat árulnak el a Kr. utáni I. századi galileai életmódról és a háborúra való felkészülésről. (A felkelést Josephus Flavius örökítette meg A zsidó háború című könyvében.)

Pár hónapja kezdték el a megiddói börtön bővítését Izraelben, hogy alkalmassá tegyék a korábbinál több, legalább 1200 palesztin rab befogadására. A munkálatokhoz 50 fogoly munkáját is igénybe vették a régészek. A feltárás során rábukkantak egy épületmaradványra, amelynek különleges mozaikpadlója és görög nyelvű feliratai arra engednek következtetni, hogy megtalálták a Szentföld első keresztény templomát. A kutatók szerint a templom a Kr. utáni III. századból származik, vagyis évtizedekkel a konstantini egyházreform előtt épülhetett. A templom építésének idejét a mozaikon ábrázolt kép segített meghatározni. A történet egy római tisztviselőről és egy Akeotus nevű, az egyháznak templomépítésre pénzt adó nőről szól. Több helyen megtalálták az ókeresztények jelképének számító halat is a mozaik szélén, és ez látható a helyszínen talált, görög feliratokkal ékesített kerámiadarabokon is. Előkerült a helyszínen egy ősi asztal, talán az egyik első oltár. A feliratokból arra következtetnek a régészek, hogy a keresztények ebben a korban kezdtek oltárokat használni a templomokban.

Már maga a templom helye is sokatmondó, ugyanis onnan nem messze található a végítélet nagy ütközetét elhozó Armageddon mezeje. Talán az utóbbival is indokolható a térség fokozott korai vallásossága, és az sem véletlen, hogy az egyik első püspökség éppen itt jött létre. Lehetséges, hogy ez a templom nemcsak a térség, de a világ legrégebbi keresztény templomának a maradványa, bár ezt még alig merik kimondani a kutatók. Az ásatásokat tovább folytatják, szeretnék megtalálni a keresztelőkápolnát is.

A mai Szíria és Irak határán, az egykori Mezopotámiának nevezett terület északi részén 1999 óta folynak régészeti ásatások. A feltárások egyik fő szervezője a Chicagói Egyetem kutatója, Clemens Reichel. Szerinte a nyolcezer éve lakottnak, és az emberi civilizáció egyik bölcsőjének hitt Hamoukar nevű város önálló település volt, így megalakulásától Kr. e. 3500 körüli lerombolásáig nem függött egyetlen dél-mezopotámiai várostól sem. A pusztulás előtti időszakból származó leletek, különböző használati tárgyak egyértelműen utalnak a déli és az északi területek közötti kereskedelmi kapcsolatra, de alá- és fölérendeltségre – például uruki dominanciára – nem. Megdőlhet az az állítás, hogy a Tigris és az Eufrátesz völgyének északi településeit a délről érkező Uruktól önállósodni kívánó telepesek hozták létre.

A Közel-Keletről visszatérve a Földközi-tenger medencéjébe, itt is több szenzációs leletről tájékoztatták a nyilvánosságot. Ciprus nyugati felén, Konklia falu közelében egy festett, legalább 3500 éves szarkofágra bukkantak házalapot ásó munkások. Eddig csak két hasonló kőkoporsó volt ismert Ciprusról, az egyik a New York-i Metropolitan Múzeumban van, a másik a londoni British Múzeumban. A szarkofágot festett képek díszítik, méghozzá Homérosz eposzainak, az Iliásznak és az Odüszszeiának egyes jeleneteit ábrázolják. A képek egyikén a vak Küklopsz barlangjából egy birkanyáj takarásában menekülő Odüsszeusz és társai láthatók, egy másik festmény a trójai háború egyik csatáját idézi föl. Olyan festmények is fölismerhetőek, amelyek nem köthetőek Homérosz műveihez. Az egyik jeleneten egy fa alatt egymással viaskodó oroszlánt és vaddisznót ábrázolt az ókori festő. A régészek szerint a szarkofág egy antik hős nyughelye volt.

Páratlan értékű, 6500 éves aranyból készült medált talált egy helybéli nő Görögországban, Thesszalonikinél. Az eset már egy éve történt, de csak most, miután alaposan megvizsgálták a leletet, hozták nyilvánosságra. A medál lapos, kör alakot formáz és aranyból készült. Hasonló korú tárgyat eddig hármat találtak, de azokat lelőhelyen ásták elő, a medál pedig ott feküdt a mezőn, csak föl kellett venni. A kutatók szerint a neolitikumból származik, és az a tény, hogy aranyból készült az ékszer, arra utal, hogy az akkori kor emberei igen fejlett kultúrával rendelkeztek és jelentős műalkotásokat hoztak létre. A medált megtaláló asszony nem fogadta el az ilyenkor szokásos jutalmat.

Az ókori történelem egyik legnagyobb rejtélyének számító járvány a peloponnészoszi háború végén Athén lakosságának egyharmadát elpusztította. A járvány két hullámban – Kr. e. 430-

429-ig és 427-426-ig – támadta meg a várost. Maga Periklész is életét vesztette, erről Thuküdidész görög történetíró tudósított. A leírások alapján bubópestisre, himlőre, lépfenére vagy kanyaróra gondoltak a kutatók, de elfogadni egyiket sem tudták.

Az athéni Kerameikos ókori temetőjének feltárása közben 150 sebtében eltemetett, jól elhatárolt tömegsírban fekvő csontvázat találtak még az 1980-as években. Az eset igen szokatlan volt a nagy halottkultusszal rendelkező görögök között. A tömegsír a korhatározás szerint Kr. e. 430-426-ból származott és ez keltette föl a kutatók érdeklődését. A maradványok DNS-mintái alapján megállapították, hogy tífusz okozta halálukat. A betegség Etiópiából indult el, végigsöpört Egyiptomon és Líbián, majd onnan jutott Görögországba a jelzett időben. Azt továbbra sem zárják ki, hogy a tífusszal egy időben más kórokozók is pusztítottak Athénban.

Rómában az ókori Fórum talajszintje alatt egy igen korai sírra akadtak rá régészek. A sír egy egész nekropoliszhoz – halotti városhoz – tartozik. Előkerültek vázák, temetkezési urnák is, amelyek a bronz- és vaskor közti átmeneti időszak tárgyi- és építészeti kultúrájához tartoznak. A háromezer éves temetkezési helyen az Örök Város alapítóinak ősei nyugszanak, a különböző törzsek és csoportok élén álló magas rangú harcosok és vallási vezetők. Tőlük származhattak Róma alapítói is. A romok alatt rábukkantak egy jóval korábbi királyi palota maradványaira is.

(hankó)