A tű tudománya

– Az akupunktúra módszertana több ezer éves. Mi az oka, hogy nálunk Európában még mindig különlegességnek, újdonságnak tűnik?

– Azért nem teljesen újdonság Európában sem. Édesapám, Eőry Ajándok kiterjedt kutatásokkal kereste a magyarok történetében az akupunktúrás előzményeket, és rátalált a szarvasi tűtartóra, egy avar kori leletre a VI-VII. századból. Ez egy négyszögletes dobozka, amelyen rovásírással ez olvasható:

„Üngür démon ellen ím e vas, tű tüvedjen itten, tű, aki szúrsz, böksz, összevarrsz, hogy üngür ne egyen meg engem, űzd el, emészd el őt, én Istenem!”

Ebből látszik, hogy a tűket már akkor is használták gyógyászati célokra. Aztán vannak még emlékeink az 1830-as évekből, amikor két orvosi disszertáció is megjelent, az egyik Láner Antalé az akupunktúráról, a másik Feldmann Antalé a moxaterápiáról – ez utóbbi az égetés gyógymódja. E két írást az ösztönözte, hogy akkortájt Európa-szerte felfigyeltek a hagyományos kínai orvoslás eszköztárára. A módszerek áttételesen jutottak el hazánkba, jellemzően Németországból és Franciaországból tájékozódtunk, amely országokban leginkább egy lengyel misszionárius módszereit próbálták alkalmazni, aki Kínából elhozta az akupunktúra technikáit. Ugyanakkor nem ismerték a kínai megközelítés lényegét, vagyis hogy „az ellenséget távolról kell bekeríteni”. Ők a betegség pontos helyén szúrtak, míg a kínaiak kombinációs technikákban, távoli és közeli vagy akár csak távoli pontokat alkalmaztak, speciális megfontolások szerint.

– Ez működhetett?

– Néhány esetben működött. De valójában ezt a módszert csak akkor alkalmazták, amikor már semmi mással sem lehetett segíteni, hiszen az, hogy az adott helyre szúrták a tűt, súlyos szívbetegségnél például akár magát a szívet jelentette. Ez Kínában soha nem fordulhatott elő, és Európában is csak abból származhatott, hogy a módszer lényegét – valószínűleg a nyelvi és kulturális hiányosságok miatt – nem értették meg. Az első eredeti, kínai forrásokon alapuló magyar nyelvű könyvet a hagyományos kínai orvoslásról az 1960-as években Pálos István sinológus írta. Ezt kapta meg az édesapám gimnazista korában a szüleitől, és ez indította el őt azon az úton, aminek során a nyolcvanas években meghívta az első kínai orvosokat Magyarországra.

– Említette a távoli bekerítés módszerét. Mit jelent ez orvosi értelemben?

– Az akupunktúra a meridiánokon keresztül hat. Ez egy energiaáramlást biztosító csatornarendszer, ami behálózza a testfelszínt, és lyukakon keresztül, amiket akupunktúrás pontoknak nevezünk, lehet a működését befolyásolni. A felszínen futó ágak ugyanis a mélybe is lehatolnak és a belső szervekhez kapcsolódnak, ezért tudunk a testfelszíni pontokon keresztül rájuk is hatni. A képalkotó eljárások fejlődésével napjainkban már igazolni lehet, hogy az akupunktúra milyen változásokat idéz elő a szervezetben, különösképpen az agyban, de hogy a meridiánok pontosan milyen csatornák lehetnek, még nem tudjuk. Általában boncolással állapítjuk meg, hogy a szervezetben miként néz ki egy struktúra, de a meridiánokat így még nem sikerült azonosítani. Lehetséges, hogy a halál után a meridiánok már nem léteznek, hiszen akkor már nem folyik életenergia. Sokféle tudományos kísérlet létezik a meridián mint struktúra meghatározására. Például izotópot fecskendeznek meridiánpontokba, és az áramlásuk detektálásával próbálják a meridián lefutását azonosítani, de százszázalékos eredményt ezek a kutatások sem hoztak. Egyelőre még mindig csak azt tudjuk biztonsággal, hogy a bőrlégzés vagy az elektromos ellenállás más ezeken a pontokon. Ezt használják ki egyébként az elektromos pontkereső műszerek esetében.

– Az ismert három nagy rendszer, a csont-, az érrendszer és az idegpályák mellett mondhatjuk, hogy a meridián egy misztikusabb negyedik?

– Európai értelemben misztikusnak is mondhatjuk, mert nem lehet látni. Az európai megközelítés ugyanis arra épül, hogy csak azt hisszük el, amit látunk. A kínai ugyanakkor funkcionális, azt kutatja, hogy mi hogyan működik, és a működést szeretné szabályozni. Ezért ők nem definiálják, hogy például mi az a csí (qi), az európaiak viszont mégis megpróbálják: eszerint energia az anyaggá alakulás határán. A kínai funkcionális szemlélet a mi klasszikus medicinánktól távol áll, de mostanában nálunk is egyre nagyobb rá a szükség, mert nem működik tovább a nyugati medicina azokban az állapotokban, amiktől a legtöbb ember szenved.

– Miért nem?

– Az orvostudomány fejlődésével kitolódott az emberek élettartama, ez viszont magával hozta, hogy idősebb korban jellemzően több krónikus betegségtől szenvedünk, amelyek gyógyításában nem igazán sikeres az európai, irányelveken alapuló, szakterületekre darabolt megközelítés. Immár a korszerű nyugati módszerek is megpróbálják ezeket a betegségeket együtt kezelni – ebben viszont a kínai orvoslás sokkal jobb. A rendszerszemléletet erősítették a kilencvenes évektől Bruce McEwen neurológus kutatásai is, aki új dimenzióba helyezte a stresszelméletet. Azt már korábban, Selye János kutatásai nyomán megtanultuk, hogy van a tervezhető, pozitív stressz (eustressz), amely feloldódásakor megerősít bennünket. De létezik nem tervezett, negatív stressz is, ami vagy azért, mert nagyon intenzív, vagy azért, mert túlságosan hosszú ideig tart, kibillenti a szervezetet az egyensúlyi helyzetéből. Ezt nevezzük allosztatikus terhelésnek vagy túlterhelésnek, amelyet McEwen határozott meg. Ennek során először a krónikus betegségek kockázati tényezői (magas vérnyomás, hasi elhízás) jelennek meg, majd a nehezen gyógyítható, krónikus betegségek. A jelenleg szárnyaló kognitív idegtudományi kutatások szerint az agyunk már csecsemőkorban is modellez, vagyis értelmezi, megtanulja, hogy bizonyos kihívásokra hogyan reagálnak a szülők. Ennek következményeként az agy egész tárházat állít össze arról, hogy a különböző szituációkat hogyan kell feldolgozni. Ennek eredményeként a személy biztonságban érzi magát, hiszen a korábban tanultakból előre tudja tervezni egy helyzet megoldási folyamatát. A biztonság ebben az esetben azt jelenti, hogy az agy – a már kiépített kapcsolatrendszerét használva – alacsony energiaszinten tud működni. Amikor viszont valaki olyan családban nő fel, ahol az adott, kihívást jelentő helyzetekre nem születnek jó, biztonságos megoldások, a fejlődésben levő gyermek nem tudja az élethelyzetek egészséges modelljeit kidolgozni. Ezért az ő életében megjelenő kihívások során nagyobb a bizonytalanság, több agyi területnek kell egyszerre ingerületbe kerülnie, és ez energiaigényes folyamat. Ha valaki folytonosan megtapasztalja ezt a bizonytalanságot, akkor a stresszen keresztül fokozottabban fogékonnyá válik mentális vagy testi betegségekre is. Ezek magyarázhatják, hogy például egy pszichiátriai betegség esetén miért jelentkeznek már fiatalabb életkorban testi bajok, romló életminőség és akár korai halál.

– Romlott ez a tendencia, vagyis a lelki eredetű komplex betegségek megjelenése a kétezres években, amikor a globalizáció, internet miatt mintha űzöttebbé vált volna mindenki?

– A társadalom fogyasztóivá lett, amelynek alapvetése, hogy nem tűri a bizonytalanságot. Ebből az egészségügyi ellátórendszer sem maradt ki. Ennek következménye, míg korábban az orvos saját kompetenciája volt, hogy betegére szabott, egyéni döntést hozzon a megfelelő terápiáról, az most irányelvek által kívülről vezérelt folyamat lett, amely tudományos bizonyítékokon alapul, és amelynek célja, hogy mindenki egyforma színvonalú ellátást kapjon. Az orvos-beteg találkozásokban azonban egyéni élethelyzetekből kialakuló komplex problémák igényelnek megoldást, amelyek gyakran nem kezelhetők az irányelvek szerint. Azok a betegek, akiknek panaszai nem egyeznek az átlagosként leírtakkal, mert például a hátterükben nem találhatók szervi eltérések, furcsa helyzetbe kerülhetnek. Az orvos ugyanis nem tudja rájuk illeszteni az átlagos modellt, és mivel nem kapcsolódik hozzájuk, nem fogja megtalálni a személyre szabott megoldást sem. Ez pedig ellenérzéseket szül, a betegek inkább keresnek mást, elindulnak az alternatív módszerek irányába. A közösségi média, a Covid, az internet és a Covid utáni, nehezen meghatározható panaszok tovább erősítették ezt a folyamatot.

– Miért tud az akupunktúra ezekre a komplex kihívásokra választ adni?

– Mert a megközelítése funkcionális. Mert azt nézi, hogy az adott pillanatban az illető a maga kontextusában hol van egyensúlytalanságban. Adott szituációkra különböző pontkombinációk biztosítják az egyénre szóló kezelést, és ahogy halad a gyógyulási folyamat, ez a pontkombináció is változik, így a kezelés képes reagálni a változó állapotokra.

– Gyógyítás közben többletenergiát ad, levesz belőlük vagy eltéríti őket?

– Beszabályozza az energia-háztartást. Az egészség dinamikusan változó egyensúlyi állapot. Vegyük a már említett példát, a stresszt, ahol a fokozott agyi működés megnövekedett energiaigénye miatt például az energiadúsabb ételeket fogja a személy megkívánni: csokoládét, zsíros ételeket. Az akupunktúrával lehetséges ezeket az energiafolyamatokat befolyásolni, és nem csak a 12 meridiánban, de vannak úgynevezett különleges meridiánok is, amelyeknek nincsenek kivezető pontjaik, de mint belső energiatavak, tárolóként képesek hiány esetén feltölteni, többlet esetén meg elvezetni, raktározni az energiát. Egyébként ezen alapszik a tajcsi és a csikung is.

– Vannak fő akupunktúrás szabályozópontok? A masszőrök például ilyennek mondják a talpmasszázst, de hasonló a híre a fülakupunktúrának is.

– Ezek az úgynevezett mikrorendszerek, amelyek masszírozásával valóban az egész szervezetre lehet hatni. Bár a talpmasszázs nem kínai módszer, a test különböző elváltozásai a talp megfelelő reflexzónáiban csomóként tapinthatók, és masszázsukkal lehet segíteni a problémák megszüntetését. A fülakupunktúra pedig – bár kínai eredetű – talán fejlettebb Európában, mint Kínában. Könnyen hozzáférhető, és kitűnően alkalmazható például stresszoldásra vagy akár olyan konkrét problémára is, mint amilyen az aranyér. De ilyen mikrorendszer a tenyér vagy az arc is, amelyek kezelésével szintén gyógyíthatók a különböző belső szervek problémái. Kínában a fő kezelési mód mégis a testakupunktúra. A szabályszerűség, miszerint az ellenséget távolról kell bekeríteni, lehetővé teszi, hogy egy-egy problémát akár kizárólag a könyök és térd alatti területeken található pontokon keresztül gyógyítsanak. Ez még azt sem igényli, hogy az ember levetkőzzön, vagyis mostoha körülmények között is eredményesen alkalmazható.

– Vegyünk egy gyakorlati példát, mondjuk egy gyulladásos betegséget, amit akár valami távoli pont megszúrásával gyógyíthatnak. Mi történik konkrétan a szervezetben, és mennyi idő alatt tud hatni a kezelés?

– A fülakupunktúra azonnal hat. Egy személyes példa: amikor a kisfiamnak láza volt, az apukám megvéreztette a fülcsúcsát, ami hatékony lázcsillapító és gyulladáscsökkentő eljárás, és mindössze 20 perc alatt másfél fokkal lejjebb ment a láza. Az olyan egyszerű eljárásokat, amelyek otthon is biztonságosan kivitelezhetők, meg szoktuk tanítani a betegeinknek is, hogy megtapasztalják, ők is eredményesen hozzátehetnek a gyógyulásukhoz. Sok esetben azonban, főként fájdalmas kórállapotoknál előfordulhat az is, hogy az első kezelés után felerősödik a fájdalom, és csak a következő napon érzi a jótékony hatást a beteg.

– Az Integratív Medicina Tanszéki Csoportot vezeti a Semmelweis Egyetemen, vagyis fiatal orvostanhallgatókat tanít. Hogy fogadják ezt a szemléletet?

– Szabadon választható tárgyakról van szó. A hagyományos kínai orvoslásról szóló előadás-sorozat régóta megy, valamivel száz fő fölött van a részt vevő orvostanhallgatók száma. Újabb tárgy a komplementer eljárások az evidenciák tükrében, amit kis csoportosra terveztünk – fitoterápiáról, meditációról, oszteopátiáról tanulhatnak a hallgatók meghívott előadókkal, az egyes témák elismert szakértőivel, akik a kutatás terén is a legmagasabb szintet képviselik. Ez tíz-húsz főt vonz. Legújabban pedig a csikungot vezettük be, ezt az előző szemeszterben indítottuk. Ezen a kombinált, előadásból és sajátélmény-gyakorlatból álló órán hatvannégyen vettek részt, és sokan vizsgáztak a végén. A nagy érdeklődés mögött azt látom, hogy a fiataloknak igényük van olyan új módszerek elsajátítására, amellyel az egyensúlyi helyzetüket megőrizhetik. A csikung alapvetően a befelé figyelést fejleszti, amire nagy szükség van a közösségi médiával terhelt, külső megfelelési kényszereket felállító világunkban, nem is beszélve az egyetem által rájuk rakott tanulási terhekről. A diákok persze inkább ízelítőnek élik meg ezeket a tárgyakat, de hát annak is szánjuk.

– Az, hogy a Semmelweis Egyetemen taníthat, azt mutatja, hogy az orvostársadalom is egyre inkább elismeri a keleti módszereket?

– A hagyományos kínai orvoslásnak egyre jelentősebb a tudományos evidenciabázisa, és a módszer nemcsak Kínában, de a világ minden más pontján is hozzáférhető. Tudomásul kell vennünk, hogy a világunk multikulturálissá alakult, és az embereknek van igényük ezekre a módszerekre. Ezért nyílik lehetőségem arra, hogy előadásokat tartsak az orvostovábbképzésben vagy hazai és nemzetközi konferenciákon integratív medicina témakörben. Amikor az előadás végén felajánlom, hogy teszek mágnest annak a fülébe, akinek például valamilyen ízületi fájdalma van, hosszú sorokban állnak a jelentkezők. Fontos előrelépés az is, hogy a fellelhető tudományos bizonyítékok már lehetővé teszik, hogy a komplementer medicina tárgykörében irányelvet fejleszthessünk. Ez megalapozza azt, hogy a bizonyítottan hatásos eljárások a finanszírozott egészségügyi ellátórendszerbe is bekerülhessenek, és bárki hozzáférjen, aki igényt tart rájuk.