A vita azóta folyik, amióta a géntechnológiai úton kezelt növények termesztése megvalósult. A napjainkban újból előkerülő, mára politikai színezetet is kapott szakmai kérdés novemberben kerülhet a parlament elé. Illés Zoltán fideszes képviselő szerint az 1998. évi, a géntechnológiai tevékenységről szóló törvény módosítását szeretné elérni az MSZP, amelynek értelmében lehetővé tennék, hogy a magyar mezőgazdaságban nagyobb területen együtt termeszthetnének genetikailag módosított (GM) növényeket nem génkezelt növényekkel. Az ügy előzménye, hogy 2005-ben a magyar parlament és az EU is elfogadta azt a védzáradékot, amely szerint Magyarországon nem termeszthetnek GM-növényeket addig, amíg a parlament ezt nem változtatja meg. Erre történik kísérlet ősszel, amit Illés Zoltán törvénymódosításnak nevez, a szocialista Magda Sándor pedig „nem engedélyezésnek, hanem szabályozásnak” titulál.

Az első génmódosított növényt – a BT11 konzerv csemegekukoricát – Európában 2004 májusában engedélyezte forgalmazásra az Európai Bizottság. A tíz évre engedélyezett terméket a svájci Syngenta cég hozhatja hazánkba. Mindez történt akkor, amikor Magyarország Franciaország után Európa legnagyobb csemegekukorica-exportőre lett. A GM-kukoricába egy baktérium rovarkártevők elleni mérget termelő génjét vitték be. Csak remélhetjük, hogy a piac szabályozza majd a GM-kukoricakonzerv behozatalát és a fogyasztók kitartanak a kezeletlen kukorica mellett.

Jobb, vagy csak más?

Jelenleg az EU 25 tagállamában megannyi szabályozás és két brüsszeli irányelv növeli a káoszt a GM-növények termesztése terén. Nemrég a fogyasztóvédelmi EU-biztos megjegyezte, hogy nem jó az, ha csak kémiai doktorátussal lehet megérteni az élelmiszerek csomagolására ráírt összetételt.

Idén tíz éve annak, hogy az első, géntechnológiával nemesített növényt (transzgénikus) kereskedelmi forgalomba hozták. 2004-ben 20 százalékos rátával tovább növekedett ezen növények termőterülete, szemben a 2003. évi 15 százalékkal. 2004-ben tizenkét országban mintegy 8,2 millió gazdálkodó termesztett GM-növényt. Ugyancsak 2004-ben kilenc fejlődő és öt iparosodott ország termesztett 50 000 hektáron, vagy ennél nagyobb területen biotech növényt. Ezek, a termőterület sorrendjében: USA, Argentína, Kanada, Brazília, Kína, Paraguay, Mexikó, Spanyolország és a Fülöp-szigetek. Európában csak Románia és Spanyolország termesztett GM-növényt.

A fogyasztók többségének valójában fogalma sincs arról, hogy mi történik a növénnyel a géntechnológiai kezelés során. Hol avatkoznak bele a génsebészek a növény genetikai anyagába és mi lesz az eredmény? Miért csinálják az egészet, és mi az oka annak a hatalmas nyomásnak, amely az EU-ra is nehezedik a GM-növények termesztésének elterjesztése érdekében? Ismert-e a GM-növények hosszú távú hatása az emberi és állati egészségre, valamint a természetes növénykultúrákra és a vadon élő növényekre?

Genetikai módosításon azt érti a tudomány, amikor egy élőlény génállományába bevisznek vagy eltávolítanak egy vagy több gént azzal a céllal, hogy tulajdonságait megváltoztassák. A mezőgazdaságban általában olyan szervezeteket hoznak létre génsebészeti úton, amelyek ellenállnak a környezeti változásoknak, gyomirtó szereknek, betegségeknek, kártevőknek vagy nehézfémeknek, vagy amelyek olyan új tulajdonságokra tesznek szert, mint a hosszabb tárolhatóság, a megváltozott íz vagy a nagyobb terméshozam. Leggyakrabban egymástól törzsfejlődésileg távol álló fajokból származó géneket ültetnek be. Például emberi növekedést serkentő hormonnal gyorsabban és nagyobbra növő pontyot lehet létrehozni, baktérium- és vírusgénekkel pedig gyomirtó szerekkel szemben ellenálló haszonnövényeket.

Az élő szervezetnek melyik részébe nyúlnak bele a génmódosítás során? Az élőlények tulajdonságainak nemzedékről nemzedékre történő átvitelét, átörökítését a DNS-molekulában tárolt információk biztosítják. A DNS-t alkotó gének egy adott tulajdonság kialakításáért felelősek. A géntechnológia nemesítési célra való felhasználásának fontos állomása a kémcsőben átalakított növényi gén visszaépítése az átalakítandó fajtába. Ezt a műveletsort nevezik transzformációnak, és az így létrehozott transzgénikus növény alapja lehet a géntechnológiával módosított GM-fajtáknak és termékeknek. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy a létrehozott transzgénikus növény valóban „jobb” lesz a kezeletlennél. Lehet, hogy bizonyos elvárásoknak valóban jobban megfelel, de nem biztos, hogy a saját és környezete szempontjából is jobb növényt állítottak elő a génsebészek.

Minden egyes gén és gazdanövény esetében külön kell értékelni a hatásokat. Nem jelenthetik ki a kutatók, hogy a transzgénikus növények hasznosak vagy veszélyesek csak azért, mert nemesítésük során géntechnológiát használtak. Azt is látni kell, hogy a génsebészeti beavatkozással történő nemesítés nem egyszerű folytatása a hagyományos növénynemesítésnek, amelynek során egymáshoz közel álló fajokat kereszteznek. A génsebészet során az élő szervezet legintimebb részébe, a genetikai állományba nyúlnak bele, és mivel egymástól törzsfejlődésileg távol álló fajokból származó géneket ültetnek be egy másik szervezetbe, nem tudható pontosan, hogy milyen kölcsönhatásba lép a beültetett gén, illetve milyen zavarokat okoz a befogadó sejt bonyolult működési rendjében. Ezért a következményeket sem tudják megbízhatóan megítélni, ráadásul a különböző hatások sokszor csak hosszú idő után jelentkeznek.

Profit, és más semmi

A GMO (génmódosítással nemesített szervezetek)-moratórium feloldása után az Európai Bizottság 2004-ben első alkalommal engedélyezte a GM-kukorica 17 különböző fajtaváltozatának forgalmazását és termesztését az EU tagállamokban. A tizenhét változat a legnagyobb amerikai géntechnológiával nemesítő intézet által létrehozott, Mon810 jelzésű kukorica fajtaváltozatai. A különböző rovarok ellen rezisztens eredeti szülői kukoricafajta termesztését az EU-ban azelőtt engedélyezték, hogy a tagállamokban 1998-ban megindult az új GMO-szervezetek jóváhagyásának leállítása. Addigra már Franciaországban hat, Spanyolországban pedig tizenegy Mon810 kukorica termesztését engedélyezték. Hogy a jogi procedúrákat elkerüljék, a bizottság kénytelen volt a jóváhagyást az EU egész területére kiterjeszteni. Ezáltal a bizottság korábbi fogadkozása a koegzisztencia (a különféle termesztési módszerek egymás mellett létezése) biztosítására csak üres ígéretnek bizonyult. Az EurópaBio (a bioipari cégek európai szövetsége) üdvözölte a bizottság döntését, hogy 17 GM-kukoricafajtát felvesznek a közös katalógusba, lehetővé téve, hogy az európai gazdálkodók saját maguk győződjenek meg e technológia gazdálkodási és környezetvédelmi előnyeiről. Holott a gazdálkodók és a bioipari cégek egyről győződhetnek meg, és azt senki sem vonja kétségbe: hogy profitálhatnak az új Mon810 fajták termesztéséből. Hát még a Monsanto cég mennyit profitálhat! Számítások szerint mintegy 30 százalékos költségmegtakarítást lehet elérni az új termesztési gyakorlattal, így nagyon elképzelhető, hogy például Lengyelország, amely a harmadik legnagyobb kukorica-termőterülettel rendelkezik Európában, 2006 tavaszán megkezdi a GM-kukorica termesztését.

Magyarországtól még a csatlakozás előtti években azt várták, hogy majd az unióban szószólója legyen a géntechnológiának. Annak idején Nancy Goodman Brinker, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete erre a szerepre kérte föl hazánkat. Arra szemeltettünk ki, hogy teljes jogú tagként „jó irányba” befolyásoljuk az EU álláspontját a génkezelt élelmiszerekkel kapcsolatban. Az Egyesült Államoknak pedig kiváltképp jól jönne, ha belülről is döngetnék azt a kaput, ami nem akart megnyílni Amerika GM-gabonája, kukoricája, repcéje és a többi hasonló terméke előtt.

De homokszem került a gépezetbe. Pusztai Árpád, Nagy-Britanniában élő magyar kutató vizsgálatai alapján hangot adott kétkedésének a GM-élelmiszerek biztonságát illetően. 1998. augusztus 10-én a brit televízió World in Action című műsorában csupán hat mondat erejéig jutott szóhoz. Arról beszélt, hogy az általa vezetett kutatócsoport egy transzgénikus burgonya vizsgálata során az etetési kísérletben – patkányokon – egészségkárosító hatásokra figyelt föl. Megjegyezte, hogy a genetikailag módosított összetevőt tartalmazó élelmiszereket világszerte nem kielégítő mélységben tesztelik. Angliában ennek hiányában – tette szemléletessé mondanivalóját – az emberek egy roppant kísérlet tengerimalacaivá avanzsálnak.

A döbbenet az interjút követően tapinthatóvá vált. Nem véletlen, hogy először a biotechnológiával foglalkozó Monsanto és AgroEvo cégek reagáltak. Az Aberdeenben működő Rovett Intézet igazgatója megtiltotta Pusztainak, hogy a továbbiakban a nyilvánosság elé álljon: így 1998. augusztus 10-étől 1999. február 16-ig hallgatott. Az ellenérdekelt multinacionális cégek arra törekedtek, hogy megszégyenítsék a kiváló tudóst, azt állították, hogy amiről Pusztai Árpád beszélt, soha nem is létezett, nem is vizsgáltak transzgénikus burgonyát. Az ügy nehezen követhető érdekek és az azokat kiszolgáló sajtó prédája lett. A neves tudós „kabátlopási ügybe” keveredett, tudományos hírnevét a politikai érdek bemocskolta, még akkor is, ha a világ sok tudósa rokonszenv-nyilatkozatot tett és az intézeti belső hivatalos vizsgálat a javára döntött. Ennek ellenére még hazai biotechnológusok is megengedik maguknak, hogy lekicsinylően szóljanak a lelkiismeretére hallgató tudósról. Nem véletlen az sem, hogy a lesajnálva mosolygó magyar kutatók elsősorban az Akadémia intézeteiben dolgoznak, hiszen a Pusztai-ellenes kampánynak annak idején is a Királyi Társaság (az Akadémia) állt az élére. A fölzúdulást a Monsanto cég indította meg: fölhívták Bill Clintont, majd Clinton Blairt, ezután Blair a Rowett Intézetet. Ezt követően özönlöttek a hamis információk: nem volt tudományos a módszer, amit Pusztai és társai alkalmaztak, sőt, el sem végezték a kísérletet és hasonló más badarságok. Pusztai a kutatási eredményeit már előzőleg ismertette egy tudományos konferencián, beküldte egy tudományos lapnak is publikálásra. Ám a cikk megjelenését meg sem várva a „tudós társaság” kiadta a Pusztait elmarasztaló közleményét. A folyóirat – a Lancet – szerkesztőjét megfenyegették, hogy az állásával játszik, ha megjelenteti Pusztai írását. Ennek ellenére 1999-ben a dolgozat megjelent a Lancet-ben. Pusztai harcba szállt. Két szívroham lett a következménye.

Genetikai környezetszennyezés

Alig egy évtizede, hogy a géntechnológia megszülte sohanemvolt növényfajtáit, az Egyesült Államokban máris több mint ötven növényfajtát engedélyeztek termesztésre. Pusztai Árpád ezt a helyzetet úgy jellemezte, hogy egy világméretű laboratóriumi kísérlet zajlik, amelyben hiányzik a kontrollcsoport. Félre ne értse senki, nem arról van szó, hogy komoly kutatók ne foglalkozzanak ezzel a témával, de a kötelező biztonság betartása nélkül veszélyes genetikai környezetszennyezés jöhet létre, amelynek következményei beláthatatlanok és visszafordíthatatlanok.