A világjárvány tanulságai
Néhány hónappal ezelőtt még senki sem gondolta, hogy a koronavírus-járvány miatt alapjaiban változik meg az életünk. A nanométeres mérettartományból hirtelen ránk szakadt fenyegetés rávilágított arra, hogy mennyire sebezhető és törékeny a világ, amelyben élünk. Egyúttal arra is, hogy a világjárványhoz hasonló globális problémák, mint amilyen a klímaváltozás ügye is, csakis globális összefogással oldhatók meg. Van azonban még egy fontos tanulság. A nemzetek közötti szolidaritás szép példái mellett kénytelenek voltunk ismét szembesülni azzal, hogy a kritikus helyzetekben mindenekelőtt magunkra számíthatunk.
A járvány ugyan jelenleg háttérbe szorította, ettől függetlenül azonban továbbra is ténykérdés, hogy az éghajlatváltozás a világ egyik legnagyobb kihívása, amelyre politikai, gazdasági és egyéb érdekektől függetlenül a világ országainak azonnali és felelős választ kell adnia. Már csak azért is, mert a klímaváltozás egyik következményeként újabbnál újabb járványok üthetik fel a fejüket. A szakmai előrejelzések azt mutatják, hogy globálisan összehangolt lépések nélkül nem lehet elkerülni az éghajlatváltozásnak az eddigieknél is sokkal súlyosabb, drámaibb következményeit. Az időjárási anomáliák sokasodásával emberek millióinak az élete kerül veszélybe.
Hallgassunk a szakmai szervezetekre!
A járvány kezdeti kezelése azt is megmutatta, hogy milyen súlyos következményekkel jár a veszély lekicsinylése. A klímaváltozás aggasztó következményeit szintén nem érzékeljük azonnal, ezért a politikusok hajlamosak bagatellizálni a veszélyt. Kicsit olyan ez, mint a tűzre tett kondérba esett béka esete. Mire észbe kap, hogy melegszik a víz, már meg is főtt. Különösen elgondolkoztató a járvány fényében, hogy vajon mit érnek az európai klíma-erőfeszítések, ha a legnagyobb szennyezők – Kína vagy az Egyesült Államok – kibocsátása nemhogy csökkenne, de még nő is? Ahogy a globalizált világban a járvány sem állítható meg az országhatároknál, úgy a klímaváltozás sincs tekintettel arra, hogy klímatudatos vagy klímafelelőtlen-e egy ország. A hatásai mindenkit érinteni fognak. Ha ez tudatosul a Covid–19-járvány kapcsán, már nyertünk egy fontos tapasztalatot.
Erre szerencsére van esély. A koronavírus-járvány idején látható igazán, hogy mennyire fontos a nemzetközi szakmai szervezetek munkája. A válság kezelésében szinte az egész világ az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai szerint jár el, és ezek figyelembevételével hozza meg az emberek megmentése érdekében szükséges döntéseket. A nemzetközi szervezetek, például az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete és a Nemzetközi Energiaügynökség elemzései a klímaváltozás kapcsán is hasonló egyértelműséggel fogalmaznak: a globális klímavédelmi célok és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megteremtése érdekében a villamos energiát tekintve a fosszilis alapú áramtermelés radikális csökkentésére és ezzel párhuzamosan az atomerőművek és a megújuló energiaforrások részarányának jelentős növelésére van szükség.
Az atomenergia szerepét ebben az összefüggésben tavaly az Európai Parlament is felismerte, hiszen olyan állásfoglalást fogadott el, amely elismeri, hogy az atomenergia szerepet játszhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és jelentős részesedést kaphat az európai villamosenergia-termelésben.
A koronavírus-járvány után az Európai Uniónak – és a világ minden országának – támogatnia és gyorsítania kell az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztését és a beruházásokat. Mielőbb be kell zárni a szennyező szénerőműveket. Enélkül, továbbá az atomerőművek és a megújuló energiaforrások jelentős fejlesztése nélkül a klímavédelmi harcot elbukjuk.
Váltóállítás: globálisból lokálisba
A szakemberek és a nemzetközi szervezetek is egyetértenek abban, hogy az atomerőművek és a megújuló energiaforrások alacsony szén-dioxid-kibocsátásúak. E technológiák alkalmazásával tehát radikálisan csökkenteni lehet az áramtermelés emisszióját, elősegítve a klímavédelmi célok teljesítését.
Ezt erősítik meg az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének adatai is, amelyek szerint hogyha a teljes életciklusra vonatkoztatva összehasonlítjuk az egyes áramtermelési módok kibocsátási értékeit, akkor látható, hogy például az atomerőművek fajlagos szén-dioxid-egyenérték-kibocsátása csak 12 g/kWh, a nap- és szélerőműveké 11-48. Ezzel szemben a gázerőműveké 490, a szénerőműveké pedig 820 g/kWh. Mindez azt jelenti, hogy a szénerőműben megtermelt egy kilowattóra villamos energia közel hetvenszer, gázerőmű esetében pedig mintegy negyvenszer több szén-dioxid-kibocsátással jár, mintha ugyanazt atomerőműben állították volna elő.
A jelenlegi koronavírus-járványnak a klímavédelem szempontjából van egy másik üzenete is: megmutatja, hogy egy ilyen súlyos válságban szükség esetén a világ politikusai és a nagy iparvállalatok is képesek a közös cél – a vírus legyőzése – érdekében radikális lépéseket tenni, hátrébb sorolva a politikai, gazdasági és önös lobbiérdekeket is.
Sajnos azonban ellenpélda is szép számmal akad. A koronavírus-járvány ugyanis rávilágított, hogy az egyes nemzetállamok hajlamosak a bezárkózásra, lezárják a határaikat, és exporttilalmakat rendelnek el annak érdekében, hogy a saját állampolgáraikat el tudják látni, és védjék az adott ország nemzeti érdekeit mindenki másétól, szerződésektől vagy bármitől függetlenül. Németország március elején a Magyarország által megrendelt 120 ezer maszkot a hamburgi kikötőben exporttilalomra hivatkozva lefoglalta, a szállítmányt csak diplomáciai tárgyalások révén sikerült hazánkba juttatni.
Éppen ezért a globális ellátási láncolatok helyett mindenkinek még inkább lokális megoldásokban kell gondolkoznia. Ellátás- és nemzetbiztonsági szempontból nemzeti célként arra kell törekedni, hogy minél inkább önellátóak legyünk az élet minden területén, így a villamosenergia-ellátás tekintetében is. Hosszabb távon az importáram rendelkezésre állása fölöttébb kérdéses. Egy adott országon belüli ellátásbiztonsági vagy egyéb krízis esetén először mindenki a saját állampolgárait és fogyasztóit fogja ellátni. Ilyenkor nem az lesz az első számára, hogy valamely másik országba exportáljon villamos energiát csak azért, mert ott nem építettek ki elegendő erőművi kapacitást. Ehelyett minden bizonnyal azonnali exporttilalmat rendelne el. A behozatal hiánya miatt pedig – a rendszer stabilitása érdekében – fogyasztói korlátozásokat kellene életbe léptetni.
Az ellátásbiztonság garantálása
Mindez azt jelzi, hogy hosszú távon nem lehet a villamosenergia-importra mint folyamatosan hozzáférhető forrásra tekinteni, hiszen ezt rendkívüli helyzetben senki sem tudja garantálni. Miközben a közeljövőben várhatóan az egész Európai Unió jelentős kapacitáshiánnyal néz majd szembe. Éppen ezért a hazai fogyasztók jövőbeli biztonságos és folyamatos ellátása és a hazai szuverenitás érdekében az lenne az igazán megnyugtató, ha megvolna itthon szinte száz százalékban a szükséges erőművi kapacitás, ezáltal minimalizálva-megszüntetve a már most is súlyos ellátás- és nemzetbiztonsági kockázatot hordozó importszükségletünket.
Ezért is nélkülözhetetlen a Paks II. atomerőmű mihamarabbi, legbiztonságosabb módon történő megépítése, hiszen láthatóan Magyarország már most sem lenne képes létezni a stabilan, olcsón és klímabarát módon megtermelt hazai villamos energia több mint felét adó paksi atomerőmű nélkül.
A jövőben Magyarországon további erőművi kapacitások fognak kiesni a termelésből, miközben jelentős villamosenergiaigény-növekedéssel is számolni kell. Ebben a helyzetben még inkább felértékelődik a hazai áramtermelés szükségessége, ezért a Paks II. és a nagyon jelentős naperőművi fejlesztések mellett további (alap)erőművi kapacitások megépítését kell nemzeti célként kitűzni. A jelenlegi helyzet azt is megmutatja, hogy a kritikus infrastruktúrák nemzeti tulajdonba vétele helyes döntés volt. A szükséges új erőművi kapacitások tekintetében pedig a gazdasági lehetőségeket figyelembe véve szintén kívánatos lehet az állami tulajdon részarányának növelése.
A koronavírus-járvány lecsengése után a globális klímavédelmi célok elérése érdekében olyan széles körű nemzetközi összefogásra és döntésekre van szükség, amelyek révén az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák még gyorsabban fejleszthetők/építhetők, miközben a fosszilis, különösen a szénerőművi alapú áramtermelést radikális mértékben szükséges csökkenteni. ν
A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője
