A vírus már nem fog eltűnni

– Milyen lesz a jövőnk? Velünk marad a koronavírus?

– Ha egy kicsit visszatekintünk a harmadik évezred első húsz évére, akkor azt láthatjuk, hogy 2002–2003-ban itt volt a SARS-1, 2006-ban a madár-, 2009-ben a sertésinfluenza, 2012-ben a MERS, 2013–14-ben jött egy újabb madárinfluenza, majd 2019-ben a SARS-2. Ez egy trend, és nem remélhetjük, hogy hirtelen el fog múlni. Az állatról emberre terjedő, úgynevezett zoonotikus betegségek rendre előfordulnak.

– Mégis váratlannak éreztük ezt a járványt.

– Túlértékeltük az emberi tudásunk nagyságát, komoly járványügyi szakemberek hangoztatták, nem csak Magyarországon, hogy a fertőző betegségek kora lejárt, azokkal már nem kell foglalkozni, hiszen vannak vakcináink, antibiotikumaink, jó egészségügyi ellátásunk, ehelyett a diabéteszre, az autoimmun- és daganatos betegségekre kell koncentrálni. Hát, nem jól gondoltuk. Pedig 2015-ben már felhívta a figyelmet az Egészségügyi Világszervezet egy ilyen pandémia esélyeire, és meg is nevezte a koronavírust mint lehetséges kórokozót. Ez most komoly figyelmeztetés, ideje megteremteni a kutatás-fejlesztési, termelési hátteret, hogy ezekre a váratlan, pontosabban várható járványokra gyorsan reagálni tudjunk. Már csak azért is érdemes a kórokozókra koncentrálni, mert a tumoros betegségeknek is több mint húsz százalékát mikrobák, vagyis fertőzések okozzák. Lehet, hogy ennél is nagyobb az arány, egyelőre ennyit mutattunk ki.

– Akkor ön nem gondolja, hogy mesterséges lenne a koronavírus?

– Nem. Legfeljebb azt tudom elkép­zelni, hogy ez valós veszély volt, amit esetleg vizsgáltak, de sokkal valószí­nűbb, hogy a természetben jelent meg, és most tudott ennyire elterjedni, hiszen már 7,8 milliárd fős az emberiség, és csak Kínában évente kilencszázmillió sertést és tízmilliárd szárnyast tenyésztenek. Hatalmas állat- és embertömeg él a Földön, aminek egy része elég gyorsan keresztül-kasul mozog is, benne élő kórokozókkal. Klasszikusokat idézve, a mennyiségi felhalmozódás átcsapott minőségi változásba. A vuhani piacon összezártak kutyát, macskát és tobzoskát sertéssel, csirkével meg pulykával. Nem egyet-egyet, hanem ezreket. Ez paradicsom a kórokozóknak, olyan lehetőségeket kapnak az evolúcióra, amilyeneket az elmúlt egymillió évben soha. A WHO nem véletlenül hangsúlyozza a One health koncepciót, hogy az emberek, állatok és a környezet egészsége elválaszthatatlan, együtt kell kezelni, különben nem fogjuk látni, ha baj van.

– Milyen járványok alakulhatnak ki a közelebbi jövőben? Lehetnek ennél súlyosabbak is?

– Abszolút. Elsősorban a kullancsok és a szúnyogok által terjesztett vérzéses lázak várhatók; ahogy zajlik a felmelegedés, ezek az ízeltlábúak egyre feljebb húzódnak, észak felé. Itt más, fogékony populációt találnak, és ha egy kórokozó képes nagyobb tömegben létezni, mint eddig, akkor az a mutációs rátáját is megnöveli. Ha pedig megjelenik egy jobb túlélési képességű egyed, az nyilvánvalóan el is terjed. Ez reális veszély.

– De ha ezt most elmondja, a jövőbeni összeesküvés-elméletek egyik főszereplője lehet. Nagyon gyanús lesz, hogy Jankovics István előre megjósolta a következő pandémiát, akárcsak Bill Gates a koronavírust.

– Az az igazság, hogy ehhez nem kellett se látnoknak lenni, se űrkutatónak. Mindenki, aki figyelte az eseményeket az állat- és a humán egészségügyben, az pontosan látta, mi lesz az eredménye. Már tíz éve is naponta hat tonna kutyafekália került az utcákra csak Budapesten. Kína évi egymilliárd egyedre emeli a sertéstermelését. A méretek növeléséhez egy ponton túl pedig bizonyos technológiai szabályokat át kell hágni, mert ezeknek van egy plafonjuk. Kénytelenek vagyunk feladni a biztonságra vonatkozó elképzeléseket. 2018-ban háromszázmillió sertés pusztult el Kínában egy sertés-koronavírusban. Nem is értem, mit vártunk.

– Jó hír, hogy sikerült gyorsan vakcinákat fejleszteni a koronavírus ellen. Az ország egyik fele szerint túlságosan is gyorsan, míg a másik fele a hatékonyságuk miatt aggódik.

– Megjegyezném, hogy ez a teljesítmény óriási bravúr volt. Tavaly nyáron kezdődtek a kísérletek, egy éve. Ugyanakkor még mindig a vírus után kullogunk, hiszen ezeket egy korábbi változatára fejlesztettük, ráadásul még finomhangolni kell őket. Amikor a kullancsencephalitis elleni vakcinán dolgoztunk a hetvenes években, a súlyos mellékhatások miatt rögtön meg kellett felezni a dózist a kísérletek során. Ezután nem volt számottevő mellékhatás, de évek múlva kiderült, hogy így viszont nem elég egyszer beadni, az oltottak egy része elkapta a betegséget. Akkor vezették be a második dózist, aztán kiderült, hogy ez sem elég, így lett egy harmadik is. Húsz év alatt alakult ki a jelenleg használatos oltási rendje. Nem az oltóanyag kitalálása ennyi idő, hanem az adagolás igazítása, mert ezt sajnos leginkább a gyakorlat mutatja meg, nem kifejezetten az antitestek mérése. Ezt nem tudjuk megspórolni.

– Akkor lehet, nem is hatékonyak?

– Az oltások legfontosabb célja most az, hogy csökkentsük a halálozást, és ebben a tekintetben mindegyik hatásos. A másik cél, hogy működtethetővé tegyük a gazdaságot. Ez a két feladatunk van. Szintén védeni kell a zárt intézményben élőket vagy azokat, akik el akarnak menni több tízezer emberrel együtt szurkolni. Akármilyen kicsit, nehezen mérhetőt is, de mindegyik hazánkban hozzáférhető oltás ad védettséget. Az egyik ember szervezete ebből erősebbet tud kiépíteni, a másiké kevésbé. Ez logikus, van, aki le tud futni húsz kilométert, míg más nem, különbözőek vagyunk. De a gyenge immunválasz is több, mint a semekkora. Amikor találkozik az immunrendszer a vadvírussal, lesz egy előképe, és gyorsabban tud majd reagálni.

– Mi a véleménye az oltások keveréséről?

– Jelenleg nem tartom jónak. Először látnunk kell, hogy az egyes oltási sémák ebben a rendszerben milyen választ váltanak ki. Az összevissza oltogatással nem fogjuk tudni követni, hogyan hatnak. De lépni fogunk, ha azt látjuk, hogy egy csoportnak nincs elég jó immunválasza.

– Hány százalékos átoltottságot kellene elérnünk a nyájimmunitáshoz?

– A vírus már nem fog eltűnni, időről időre visszatér majd, mint az influenza.

– Végül is kiugróan magas a halálozás Magyarországon, vagy sem?

– Ebből a szempontból én a KSH adatait tartom mérvadónak a heti halálozással kapcsolatban. Az influenzában elhunytakat drága lenne külön vizsgálni, ezért úgy szoktuk számontartani őket, hogy a járványok alatt figyeljük a többlethalálozást. Korábban, a nagyon súlyos influenzás időszakokban a heti halálozás elérte a 3800-at, egy alkalommal a 4000-et is, tehát világos, hogy a koronavírusos hazai csúcsok, a 4000-4500 fő jelentős emelkedés, de nemzetközi szinten nem állunk rosszul, ha ezeket az adatokat figyeljük. Sok helyen valóban kevesebb elhunytat számolnak a koronavírus áldozataihoz, de a többlethalálozás adataiban láthatóak a lyukak.

– Aggódik a Delta, régebben indiainak nevezett variáns miatt?

– Angliában az oltatlanok bizony megbetegszenek és meg is halnak.

– Lehet majd olyan variáns, ami kikerüli az oltásokat?

– Persze. Ha megjelenhet egy olyan új vírustörzs, ami addig nem fertőzte meg az embert, csak állatokat, akkor miért ne jöhetne létre olyan mutáció, amelyik kikerüli az eddigi oltásokat? Ha így lesz, akkor fejlesztünk új vakcinát.

– A magyar oltóanyaggyártás valaha, a két háború között és utána az élvonalba tartozott, a magyar oltási rendre pedig a fejlettebb egészségüggyel rendelkező országok is irigykednek. Minek köszönhető ez?

– Voltak olyan nagy tudósok ebben a történetben, akik a legmodernebb technológiákat igyekeztek alkalmazni, és néha képesek voltak ezen a téren előrébb is lépni. Ezt a mindenkori politika pedig nem akadályozta, néha támogatta is, különböző eszközökkel. Például rögtön az elején meghonosítottuk a himlő elleni vakcinálást, és akkoriban csak azokat a gyerekeket keresztelték meg, akik be voltak oltva. A tbc óriási probléma volt a századfordulótól a második világháborúig, szinonimaként a morbus hungaricus kifejezést is használták rá. Visszaszorítása összehangolt, évtizedeken át nyúló intézkedéssorozat révén valósulhatott meg, többek között a BCG-oltással. Magyarország mindig a peremterületen volt, nagy mozgásokkal keletről nyugatra és vissza; nagy hadseregek is töltöttek itt huzamosabb időt, tehát gyakran ki voltunk téve a kórokozóknak. Ráadásul az állattenyésztés terén erős országnak számítottunk, így az állati vakcinálásra is nagyobb szükség volt. Így erősödhetett meg a kutatás, illetve a gyártás. Itthon készítettük a diftéria, a pertussis (szamárköhögés), a tetanusz elleni oltásokat, a dipertét a világon elsőként tettük kötelezővé. Itthon készült többek között a himlő elleni vakcina is.

– Ön is nagy előrelépéseket tett, lehetővé tette az influenzavírusok A és B altípusai elleni oltás egyidejű és azonos mértékű gyártását.

– Takátsy Gyula doktor úrék csapata a hatvanas években kezdte el fejleszteni a hazai gyártású influenza-oltóanyagot, amivel lehetőség nyílt egy ártalmatlan, elölt teljes vírust tartalmazó vakcina előállítására. Akkora gyártási kapacitás épült ki, hogy a hongkongi influenza pandémiá­ja idején meghaladta az egymillió dózist. Akkor az Egyesült Királyság összesen kétszázezer oltóanyagot tudott előállítani. Én 79-ben csatlakoztam a csapathoz, és ez­után tovább bővítettük a rendszert, hogy szükség esetén az egész országnak elegendő oltóanyagot tudjunk gyártani aránylag rövid idő alatt. Ne felejtsük el, 2009-ben a H1N1 sertésinfluenza elleni oltás Európában az első négy vakcinatermék között jegyezve készült el Magyarországon és állt a lakosság rendelkezésére. Három hónap alatt le tudtunk gyártani hatmillió dózist, és lehetett volna többet is, de csak annyit rendelt az akkori kormány. Eközben az Egyesült Államokban előfordult, hogy akkorra szállították le a cégek az oltóanyagot, amikorra már elmúlt a járvány.

– Az influenzaoltás előállítását leszámítva leépült a hazai gyártás a rendszerváltás után. Miért?

– A vasfüggöny mögött jó minőségben, de más követelmények között gyártottunk, és amikor kinyíltak a határok, jöttek a külföldi piaci szereplők, akikkel ilyen szituációban nagyon nehéz volt versenyezni, ráadásul háttértámogatás nélkül. Az európai csatlakozással pedig teljesen más szabályozási környezetbe kerültünk, egyszóval minden rossz időben jött. Így jártunk.

– Vissza lehet építeni? A Debrecenben építendő Nemzeti Oltóanyaggyárban nemcsak koronavírus, hanem más betegségek elleni vakcinák gyártását is tervezik.

– Minden csak pénz és idő kérdése. Ha van rá hosszú távú elképzelés, akkor meg fogjuk tudni csinálni. Most úgy látom, van.