A világ, amelyben élünk, sok olyan fogalommal ismertette meg az emberiséget, amelyeket ma sem könnyű megérteni. Egész életünknek az idő ad keretet, ugyanakkor a legtitokzatosabb, a legmegfoghatatlanabb. Sokszor emlegetjük, tapasztaljuk múlását, de olyan érzékszervünk nincs, amelyik érzékelné is múlását. Legtöbbet éppen az év végén emlegetjük, hiszen óriási változás, hogy már 2006-ot írunk és nem 2005-öt. Az elmúlt esztendő egy másodperccel hosszabb volt a szokásosnál, 23 óra 59 perc 59 másodperc után nem éjfél következett, hanem 23 óra 59 perc 60 másodperc és csak ezután következtek a koccintások és a Himnusz.

Az időt „megfogni”, pontosan megfogalmazni szinte lehetetlen. Mégsem tudunk nélküle élni, minden tevékenységünk időhöz kötött. Szerencsére a világmindenségtől készen kaptunk olyan fix pontokat, amelyek már igen korán eligazították az embereket. A nappalok és éjszakák változása, a Hold fényváltozásaihoz kapcsolódó holdhónap és a Nap járásának ismétlődő változása, a napév ilyen jól érzékelhető viszonyítási pont. Így természetes időmérő eszközökként szolgáltak, és ezek segítségével sikerült megalkotni az időmérés rendszerét.

Ideális megoldás naptár készítésére csillagászati alapon sincs, mivel az időegységek egyike sem fejezhető ki egész számokkal. Egy évben például 365,242199… nap van, ami jelentős bonyodalmakat okozott a naptárkészítésben. Ugyanakkor az év és a hónapok, illetve a holdhónapok hányadosa sem egész szám. Ezen nehézségek áthidalására különböző megoldásokat találtak a történelem folyamán. Az első, talán naptárnak nevezhető tárgy egy kőtáblácska, amely a korai kőkorszakból maradt ránk, amelyen egy-egy félkör alakú karcolással a Hold fényváltozásait tüntették föl, így tartva számon a holdhónapok múlását. Olvasóink bizonyára hallottak az ókori egyiptomi csillagászok kivételes tudásáról, akik a Nílus áradásának közeledtét a Szíriusz csillag Nappal együtt bekövetkező felkeléséhez kötötték.

Mindenféle naptárrendelet és időszámítás alapegysége a nap, a hónap és az év. Egy nap hossza „lángoló központi csillagunk” mindennapos pályája az égbolton keletről nyugatra. A Hold keringése a Föld körül a hónap, a Föld keringése a Nap körül az év. Azt az időt, amely alatt a Nap az évi látszó pályáján – az ekliptikán – haladva tavaszponttól tavaszpontig visszatér, tropikus évnek nevezzük. Egy tropikus év átlagos hossza 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. Ha jól meggondoljuk, kiderül, hogy a 365 nap évente – kerekítve – 6 órával rövidebb a csillagászatilag számított évnél. Ezt már az egyiptomi csillagászok is észrevették, és először Thébában vetették föl, hogy a 365 naphoz évente 6 órát hozzá kell adni, hogy hossza megegyezzen a Nap által mutatottal. Ettől kezdve tart a naptárkészítők kálváriája, mert minden áron szinkronba szerették volna hozni a polgári naptárt – amit használunk – a csillagászatilag mért idővel. Ez az igyekezet a mai napig tart, de végleges megoldás ma sincsen.

A ma használatos kalendárium a régi rómaiak által használt naptárból fejlődött ki. A rómaiak kezdetben 10 hónapos naptárt használtak. Az első naptárreformot Pompilius hajtotta végre a Kr. előtti V. század közepén. A január és a február hónapok bevezetésével ekkor vált az év 12 hónapossá. A januári évkezdet a Kr. e. II. század közepétől szokásos, addig az év márciussal indult. Ez a kalendárium a hónapok hosszát – a Hold fényváltozásait követve – váltakozva 29 és 30 napban határozta meg. A 12 holdhónap hossza (254 nap) és a napév (365,25 nap) közötti különbség miatt minden második évben 22 napos szökőhónapot iktattak be február 23-a és 24-e közé. Az eltérés Julius Caesar korára már 90 napra nőtt, ami igencsak kellemetlenné vált. Ezért Julius Caesar megbízta Szoszigenész alexandriai csillagászt, hogy dolgozzon ki egy új naptárt. Az így elkészült Julianus-naptár szerinti év átlagos hossza 365,25 nap, ami 11 perccel és 14 másodperccel hosszabb a tropikus évnél. Ezért a császár elrendelte, hogy minden negyedik év 366 napos, vagyis szökőév legyen. A szökőnapot a hagyomány szerint februarius 23-a után illesztették a naptárba, ezért van a mi szökőnapunk is február 24-én. Ez sokakat megzavar, mert úgy vélik, hogy a szökőnap február 29-e, pedig az csak a 23-a utáni nappal megnyújtott hónap utolsó napja. Caesar Kr. e. 44. március idusán történt meggyilkolása után naptárreformja emlékére az év hetedik hónapját júliusnak nevezték el.

Eleinte a szökőnapszabályt helytelenül értelmezték és négy helyett három évente iktattak be egy szökőnapot. Ezért Augustus császár Julius Caesar halála után 36 évvel elrendelt egy újabb módosítást: Kr. e. 8-tól kezdve 12 éven át nem volt szökőnap. A császár annyira el volt telve magától, hogy az év 8. hónapját augusztusnak nevezte el. De hogy ne legyen a hónap rövidebb júliusnál (Caesar hónapja), az addig 30 napos hónaphoz hozzátett egy napot, amelyet az amúgy is rövidebb februártól vett el; ezért van nyáron egymás után két 31 napos hónap, július és augusztus.

A XVI. század végére a Julianus-naptár hibájából eredő évi 11 perc és 14 másodperc olyannyira összegyűlt, hogy már 10 napot tett ki. Megindultak az újabb naptárreformok, és XIII. Gergely pápa 1582. október 4-ét követően nem 5-ét, hanem 15-ét íratott az általa készíttetett Gergely-naptárba. Így az új kalendárium hossza 365,245 nap lett, a tropikus évtől való eltérése olyan kicsi, hogy 3300 év alatt tesz ki egy napot. (Egy évre mindössze 22 másodperc eltolódás jut a tropikus évhez képest.) A zseniális reformot XIII. Gergely pápa 1582-ben rendelte el végre egy pápai bullával. Ezt a naptárt először a katolikus országok fogadták el, hazánkban 1588-ban tették kötelezővé, Anglia a XVIII. század közepe óta, Oroszország 1918 januárjától használja a Gergely-naptárt.

Az idei szökőmásodperc ugyancsak egy korrekciója a Gergely-féle kiváló naptárnak. Az oka a Föld tengelyforgásának kis mértékű lassulása. Égi kísérőnk, a Hold vonzása következtében a Földön árapály alakul ki, ami lassítja a Föld tengely körüli forgását. Ezért a napok hossza nem pont ugyanakkora. Amióta atomórákat használnak az eltérés érzékelhető és ha felhalmozódik az atomórák által mért és a Föld forgása alapján számított időt egymáshoz igazítják egy szökőmásodperc beiktatásával. Ez történt 2005. éjfélkor, így egy másodperccel hosszabb volt az óév. A szökőmásodpercet a párizsi Nemzetközi Földforgás és Referenciarendszer Szolgálat az 1972-es évektől vezette be, legutóbb 1998-ban történt ilyen korrekció. Eddig összesen 32 alkalommal kellett egyetlen másodperc erejéig megváltoztatni az óráinkkal mért év hosszát. Vitákat is kivált a szökőmásodperc, nemrég – 2004-ben – a Távközlési Unió azt javasolta, hogy 2007 után töröljék el a szökőmásodpercet, a világidő (UTC) újbóli meghatározása mellett. Döntés még nem született, de a procedúra sok és bonyolult munkát jelentene.

Mai napig más beosztású naptár használnak a zsidók, akik az időszámítást Kr. e. 3761. október 7-től, a „világ teremtésétől” számítják és most vannak az 5761. évben. A mohamedán naptár holdhónapokban számol, kiindulása a Hidzsra, Mohamed próféta futása Mekkából Medinába. Most írják az 1426. esztendőt. A kínaiak a 4642. évben vannak, ez a kakas éve, 2006 a kutya éve lesz.

Az 1054-es egyházszakadással létrejött ortodox, illetve a szláv nyelvterületeken a pravoszláv egyház sokáig idegenkedett az új naptár bevezetésétől és a Julianus-naptárt használták továbbra is. Később a nehézségek csökkentésére létrehozták az „új keleti naptárt”, amely majdnem pontosan olyan, mint a Gergely-naptár, csak a húsvét dátumát számítják a Julián-naptár szerint. Az első valódi eltérésük a Gergely-naptártól majd 2800-ban lesz.

Új világnaptár készítéséről nem mondtak le máig sem, oka nem csillagászati, hanem inkább társadalmi és gazdasági törekvés. Különösen erős volt a változtatás igénye a XX. század húszas-harmincas éveiben, de a reformtörekvések napjainkban is élnek.

(hankó)