Nemcsak az esőből jutott ki tavaly, a tűzhányók is szokatlanul aktívnak bizonyultak 2014-ben. Januárban Szumátrán, februárban Jáván, áprilisban Ecuadorban, júniusban Olaszországban, illetve a Hawaii legnagyobb szigetén, augusztusban Izlandon, szeptemberben pedig Japánban is kitört egy-egy vulkán. Közben a kutatók globális hatású szuperkitörésektől tartanak.Az emberiség legmegrázóbb, legfélelmetesebb eseményei közé tartoznak a földrengések és a vulkánkitörések, amelyek újra és újra ráirányítják a figyelmet földi létünk mulandóságára, a szilárdnak hitt anyaföld sérülékeny voltára.

Izzó magma fölött élünk és halunk, rettenetes forróságú pokol vékony tetején járunk, a szilárdnak tekintett talajon. Otthonunk, a földkéreg, bolygónk legkülső kőzetburkának vastagsága átlagosan mindössze 30-40 kilométer, szemben a Föld 12 742 kilométeres átmérőjével. A kéreg szilárd, magmás, metamorf, illetve üledékes kőzetekből épül fel, és csak néhol éri el a 70 kilométer vastagságot. Az óceánok alatt ugyanakkor mindössze 6-7 kilométer a vastagsága. A vékony, a bolygó átmérőjének 365-öd rész vastagságú kéreg térfogata a Föld teljes térfogatának mindössze egy százaléka…

Statisztikailag nézve a dolgot, a Föld bolygó 99 százalékban rettenetesen forró, fortyogó, lángoló, folyékony halmazállapotú ömleny, melyet egy méreteihez képest elhanyagolhatóan vékony lehűlt kéreg – helyesebb volna hártyát mondani – fed. Ezen a hártyán jött létre a világmindenség egyik legkülönlegesebb, fizikai eszközökkel megmagyarázhatatlan természeti jelensége, az élet. Itt, ezen a szilárdnak mondható, de valójában ma is mozgó lemezekből álló földkérgen szárazföldek és óceánok helyezkednek el, és több millió faj, köztük az ember élőhelye. A rettenetes Föld a világegyetem egyetlen bolygója, amelyről tudjuk, hogy iszonyú erővel tartja kordában önmagát, mert életet hordoz. A pokoli forróság és őserő, valamint az angyali szelídség különleges, gyakorlatilag megmagyarázhatatlan tüneménye a Föld. Nem tudunk más olyan bolygóról, amelynek felszínén folyékony halmazállapotú víz található, ami nélkül nincs élet.

Az tehát, hogy földi létünk valami véletlenszerűen egymásra épülő, színtisztán anyagi folyamatok eredményeképp alakult volna ki, nyilvánvaló képtelenség, mert e drámai egyensúly spontán létrejöttének a valószínűsége, az ilyen „szerencsésen” bekövetkező véletlen esélye gyakorlatilag a nullához konvergál. A materialista világnézetű ember hite ily módon minden hívő emberét messze meghaladja…

Izzó katlan a talpunk alatt

A Föld veszélyes bolygó és állandó mozgásban, átalakulásban van. Egy hatalmas, és a szó klasszikus értelmében olyan élő organizmus, amelyben a tudomány mai ismereteit is messze meghaladó folyamatok játszódnak le. Nem vagyunk képesek előre jelezni a földrengéseket, a szökőárakat, de még az időjárást is csak egy hétre előre, mindössze 70 százalékos valószínűséggel tudjuk prognosztizálni. Bár számos jele ismert, megnyugtatóan nem megoldott a vulkáni aktivitás kezdetének pontos előrejelzése sem. A földrengések és a szeizmikus szökőárak mellett kétségkívül a tűzhányókitörések azok a jelenségek, amelyek a legnagyobb természeti katasztrófákat okozták az emberiség történetében. Érthető tehát, hogy azokban az országokban, amelyeket a vulkánok fokozottan veszélyeztetnek, a hatóságok minden lehetőt megtesznek annak érdekében, hogy a lakosságot időben figyelmeztessék és evakuálják.

A Földön jelenleg mintegy 1500 potenciálisan aktív tűzhányó van, ezek közül évente mintegy 50-60 vulkán működésbe lép. Nagyon sok olyan vulkán van, amelyek inaktívnak tűnnek, hosszú ideig nem lépnek működésbe, ám a legnagyobb kitöréseket épp ezek a szunnyadó tűzhányók produkálják. A Földön működő vulkánok közül néhány Európában van.

A Teide a Kanári szigetekhez tartozó Tenerifén található, amely 3718 méteres, hó födte csúcsával nemcsak Spanyolország, hanem az egész Atlanti óceán legmagasabb pontja. Az aktív, de jelenleg alvó vulkán utoljára 1909-ben tört ki, de 2003-ban ismét megnövekedett szeizmikus aktivitást mértek a vulkán közelében. Az Etna Szicília északkeleti részén fekszik. 3329 méteres csúcsával Európa legmagasabb, ma is működő vulkánja. Jelenlegi kitörési periódusa 2001-ben kezdődött. Az Etna a legközkedveltebb vulkán, de a legkevésbé ártalmas is egyben: pusztításától senkinek sem kell tartania. Az érdeklődők viszonylag közelről figyelhetik meg a vulkáni jelenségeket: a magasra szökő lávafolyamot, a hátborzongatóan gyönyörű lávaszökőkutakat.

A legtöbb vulkán jóval félelmetesebb annál, semmint hogy turisztikai látványosság legyen. A Vezúv, a világtörténelem leghírhedtebb vulkánjának 79-ben bekövetkezett kitörését az ókor egyik legsúlyosabb katasztrófájaként tartják számon.

Pompeji

A Vezúv volt a felelős Pompeji, Herculaneum, Oplontis és Stabiae pusztulásáért. Legutóbb 1944-ben tört ki. A legveszélyesebb tűzhányó Európában, mivel a közelében több mint hárommillióan élnek.

Ha a vulkáni területek térképét megnézzük, feltűnő, hogy a Föld felszínén igen egyenetlen, de nem rendszertelen az eloszlásuk. Ilyenformán négy nagy vulkáni övezet jelölhető ki. Két öv a Csendes-óceán partvidékén található. Az egyik Kelet-Ázsiában a Bering-szorostól Indonézián át Új-Zélandig, a másik Amerikában az Aleut-szigetektől a Tűzföldig és az Antarktiszig húzódik. A harmadik Közép-Amerikától az Atlanti óceánon át a Földközi-tenger mellékén, Elő-Ázsián keresztül Indonéziáig tart, a negyedik pedig az Atlanti-óceánban, az Atlanti hátságon, a Jan Mayen szigetektől a Szent Pál-szigetig húzódik. Európában a legerősebb vulkáni aktivitást az Atlanti-hátságon található Izland szigete mutatja.

A vulkánok működése újra és újra ráirányítja a figyelmet a Föld belsejében zajló folyamatokra. Az anyagok sűrűsége, nyomása és hőmérséklete a Föld középpontja felé haladva exponenciálisan nő. A nyomás és a sűrűség növekedése nem folyamatos, hanem az egyes szférák határain, különösen a köpeny és a maghéj határán ugrásszerű.

Az ember eddig 3578 méteres mélységig jutott le a földfelszín alá, a legmélyebb művelésű dél-afrikai aranybányában. Ennél tovább menni képtelenség. Ennek egyetlen oka van, az elviselhetetlen hőség. A hőmérséklet ugyanis száz méterenként három Celsius fokkal nő. Ez átlagos érték, amit geotermikus gradiensnek nevez a szakirodalom. Ám hazánk alföldi területein már 22 méter mélyre ereszkedve tapasztalható az egy Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés. Magyarországon ezért a geotermikus gradiens értéke 5 Celsius-fok százméterenként, a világátlag másfélszerese.

Kialudt, vagy alszik?

A Kárpát-medence békésnek tűnő tájain az árvizeken kívül nem gondolunk komolyabb természeti csapásra, pedig az elmúlt húszmillió évben nagyon változatos vulkáni működés jellemezte térségünket. Ezek az egykori tűzhányók ma békés vulkánvidékek, szőlőtermesztésre kiváló adottságokkal, amelyben nemcsak a talaj, hanem a napsütötte órák magas száma is fontos szerepet játszik. Ám még az elmúlt kétmillió évben is több mint egy tucat vulkán működött a Kárpát-medencében. A legutolsó kitörést Magyarországon a Csomád nevű tűzhányó produkálta.

Tusnádfürdő és Bálványos között, a Hargita délkeleti peremén egy dimbes-dombos hegyvonulat a Csomád. Itt húzódik meg a festői szépségű Szent Anna-tó és a Mohos láp, és ma már kevesen gondolnak arra, hogy 30 ezer évvel ezelőtt ezen a tájon hatalmas, robbanásos vulkánkitörés zajlott. A világ egyik legszabályosabb krátertava alatt még mindig lehet kőzetolvadék. A vulkanológusok szerint nem is lehet kijelenteni, hogy több kitörés már nem lesz…

A Kárpátok belső, medence felé néző hegykoszorúja zömében vulkáni eredetű. Ehhez tartoznak az Északi középhegység vulkanikus hegyei, a Börzsöny, a Cserhát egy része, a Mátra és a Zempléni hegység. Ez a vulkáni öv Kárpátalján és Erdélyben folytatódik, ahol a Hargitával zárul. A vulkánok kora az óramutató járásával megegyező irányban csökken: a Mátrában 15-17 millió éve zajlottak az utolsó kitörések, ám a vulkáni öv végén, a Hargitához tartozó Csomádon csak néhány tízezer éve.

A jelenleg elfogadott szakmai definíció szerint inaktívnak tekinthetők azok a vulkánok, amelyek az utóbbi tízezer évben nem törtek ki. Ugyanakkor ezt nem szabad készpénznek venni, mert volt már példa arra, hogy kialudtnak hitt vulkánok váratlanul feléledtek.

Az apokalipszis lovasa

A modern civilizációra igen súlyos következményekkel járna egy úgynevezett szupervulkán kitörése. Bár a tudósok egy csoportja nem tartja helyesnek a szupervulkán kifejezést, abban egyetértenek, hogy a méreteiben már-már apokaliptikus kitöréseket meg kell különböztetni a lokális méretűektől. Ilyen értelemben a rendkívül ritka szupervulkán-kitörések során az elfogadott definíció szerint legalább ezer köbkilométernyi anyag kerül az atmoszférába, ami kihatással van az éghajlati viszonyokra: a Nap sugarait csak korlátozottan vagy alig engedi át és ezért jelentős lehűlést okoz. A jégkorszak beköszöntét is ilyen szupervulkán-kitöréssel magyarázzák a tudósok. A több ezer köbkilométernyi vulkáni hamu és törmelékmennyiség a százszorosa a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörésének, amely a XX. század legnagyobb vulkánkitörése volt.

Szuperkitöréskor vulkáni kúp helyett óriási mélyedés keletkezik, amely akár száz kilométer átmérőjű is lehet. A szupervulkánok tehát nem hegyek, hanem óriási kiterjedésű mélyedések, amelyek akár több tíz kilométer átmérőjűek is lehetnek. A főbb vulkáni területek, ahol szuper-kitörésre lehet számítani, a Yellowstone, a Flegrei-mező Nápoly mellett, az új-zélandi Taupo-tó alatt alvó tűzhányó, de Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Közép-Amerikában, Japánban, a Kamcsatka-félszigeten és az Égei-tengerben is több, szuperkitörésre képes tűzhányó alszik.

Az izlandi vulkán példájából is jól látható, hogy viszonylag kevés hamu is képes megbénítani a légi közlekedést. Elképzelni sem tudjuk, mivel járna egy szupervulkán-kitörés, ami porfelhőbe borítaná az egész Földet, az erős lehűlés hatására pedig akár egy újabb jégkorszak is beköszöntene. Már egy tíz Celsius-fokos átlaghőmérséklet-esés is veszélyeztetné a mezőgazdasági termelést a Földön.

Az emberiség történelmében volt már ilyen: 74 ezer éve a Toba nevű szupervulkán 2500 köbkilométernyi magmát lövellt ki magából, ami csaknem kétszerese a Mount Everest térfogatának. Az indonéziai Szumátra szigetén, a Toba-tó helyén állt a hatalmas tűzhányó, ami a kitörést követően összeomlott. A vulkán helyén gyűlt össze a Toba-tó vize.

Szupervulkán-kitörésről árulkodnak a Nápoly-környéki Flegrei-mezők, az amerikai Yellowstone Kaldera és az új-zélandi Taupo-tó is.

Szerencsére a szupervulkán-kitörések rendkívül ritkák: átlagosan százezer évente következnek be. Erejük olyan pusztító, hogy a Föld éghajlata és teljes élővilága áldozatul eshet.

A Flegrei-mezők felszíne az elmúlt években jóval nagyobb mértékben megemelkedett, mint korábban. Ezt a felszín-emelkedést minden bizonnyal a magmakamra folyamatos töltődése okozza, amivel nő egy pusztító kitörés valószínűsége. Ráadásul a vulkán magmakamrája mindössze 4,5 kilométerre fekszik Nápoly sűrűn lakott nyugati elővárosa alatt.

Időzített bomba

A természeti csodákban gazdag, amerikai Yellowstone Park területe is nyugtalanítja a kutatókat. Az Észak-Amerikában található Yellowstone Nemzeti Park a maga 8980 négyzetkilométerével a világ egyik leglátogatottabb, természeti jelenségekben gazdag ökoparkja, egy hatalmas szupervulkán magmakamrája felett.

A Yellowstone szupervulkánja a Föld története során eddig három hatalmas kitörést produkált. Egyet kétmillió évvel ezelőtt, egyet 1,3 millió éve, egyet pedig 642 ezer évvel ezelőtt. A vulkán az egyik kitörése alkalmával csaknem 2500 köbkilométernyi vulkáni törmeléket szórt a felszínre, Észak-Amerika felét betakarva. A Yellowstone eddigi kitörései között 600-800 év telt el, így ha a kitörések egyenlő időközönként ismétlődnek, akkor egy újabb kitörés a nem túl távoli jövőben esedékes, ahogy azt a Holnapután című katasztrófafilm is érzékletesen bemutatja. Ráadásul a szupervulkán magmakamrája mindössze nyolc kilométerrel a felszín alatt található, a vulkán pedig jelenleg is aktív. Évente több ezer földrengést mérnek és az utóbbi években jelentősen megnövekedett a vulkán aktivitása. Csak reménykedni lehet benne, hogy a kataklizma bekövetkeztéig még hosszú idő telik el, ugyanis már egy közepes kitörés is felérne egy aszteroida becsapódásával. A szupervulkán kitörése tömeges pusztulást és klímaváltozást okozna, annyi hamut, port és kén-dioxidot juttatva az atmoszférába, hogy a Nap sugarai nem tudnának rajta áthatolni, ami az ökoszisztéma összeomlásával járna.

A vulkánok még tartogatnak meglepetést az emberiség számára, hiszen a Föld számos pontján igen aktív vulkáni tevékenység folyik. Bár az esély a szuperkitörésre egy emberöltő alatt csekély, az emberiség történetében már többször bekövetkezett és bizonyos időszakonként újra bekövetkezik egy-egy ilyen korszakokat meghatározó esemény. Egyes vélemények szerint a világszinten mérhető felmelegedés, ami az elmúlt ötven évben már egyértelműen az emberi tevékenység rovására írható, globális hűtésért kiált. A Föld pedig, ahogy eddig, ezután is képes lesz megvédeni magát. Csupán az a kérdés, mi túléljük-e.

Hernádi Zsuzsa