Bizonyára sokan nem látogatták meg eddig az Örök Várost, Rómát. Pedig az európai kultúra nehezen érthető meg a Római Birodalom ismerete, majd később a kereszténység központjának tárgyi, szellemi, művészeti értékeinek megismerése nélkül. Róma utcáin bolyongva lépten-nyomon ősi romokba ütközünk, de az ép paloták között is számos a múlt tanúja, anélkül hogy gondolnánk erre. A mai Róma mint világváros maga alatt rejtegeti ókori, sőt még korábbi elődjét, de a város nem engedi, hogy kíváncsiságunk okán feltárjanak mindent a régmúltból, ezáltal elpusztítsák a mai kor építményeit. A múlt kutatói is beletörődtek már, hogy az ókori Róma teljes pompájában sohasem tárulhat a világ szeme elé, csak részleteiben.

Róma hét dombjának egyike alatt kétemeletnyi mélységben egy barlangász csodálatos mozaikra bukkant: a falkép egy szüreti mulatságot ábrázol, kétezer évvel ezelőttről. Az Örök Várost jól ismerő régészek azt mondják, hogy a mostani város alatt rejtőzik a világ legnagyobb föltáratlan múzeuma. Mostanság új módszer szerint közelítik meg a kincseket. A várost behálózó hatalmas csatornarendszerből alulról fölfelé kutatják át a felszínről elérhetetlen értékeket. A város egyik legrégebbi, hatalmas építményét, a Cloaca Maximát a hagyomány szerint Kr. e. a VI. században építették. Hihetetlen, de ezt az óriási csatornát még sohasem térképezték föl, pedig szinte teljesen épségben maradt meg. A Cloaca Maxima eredetileg nyitott csatornának épült, de a Római Köztársaság idején befödték. A régészek szerint a város háromezer éve folyamatosan magasodik, mindig betemetve az előtte lévő építményeket. Ennek egyik oka, hogy gyakran árvizek pusztítottak a városban, ezért igyekeztek minél magasabbra építkezni, igaz, így a lakosok lassan betemették a múltjukat. A rejtett titkokat gyakrabban hozza napvilágra a véletlen, mint a tervezett kutatás. Nemrég egy munkagödör mélyén, az Oppius-dombon nyílott meg a föld, és termek labirintusát mutatta meg; ott találták a fentebb említett szüreti jelenetet mozaikból. Nemrég még a Colosseum alatti esővíz-elvezető járatok egynegyede volt csak feltárva, ma külön könnyűbúvárok foglalkoznak azokkal a járatokkal, amelyek Kr. u. az I. században épültek. Némelyik ókori író szerint az aréna küzdőterét vízzel árasztották el, hogy szabályos tengeri csatákkal szórakoztassák a közönséget. Az ehhez szükséges vezetékek nyomait eddig még nem találták meg, de reménykednek a sikerben. Az Aqua Virgo földalatti vízvezetéket Kr. e. 19-ben Augustus császár kegyeltje, Marcus Agrippa vájatta a kemény sziklába. Ettől 16 kilométerre, a Salonéban fakadó forrás mindig is a legtisztábbnak számított. A vízvezetéket ma is használják, ennek vize táplálja a híresen szép Trévi-kutat és a Piazza Navonán álló Bernini-alkotást, a Négy folyam kutat. A legnagyobb szenzációt az elmúlt évben Szent Pál sírjának megtalálása jelentette. Szent Pál, a népek apostola, az örömhír, az evangélium hirdetőjének sírja a falakon kívüli Szent Pál-bazilika főoltára alatt került elő. Az ásatás 2002-ben kezdődött és 2006 novemberében ért véget. A feltárásokat egy XIX. századi tervrajz alapján végezték, mert 1823-ban egy tűzvész majdnem teljesen elpusztította a templomot, így újjá kellett építeni. Az eredeti épületet Kr. u. a IV. században, 386-ban építették a hagyomány szerint, Szent Pál sírja fölé. A feltárást a bazilika főoltára alatt kezdték és így találtak rá arra a szarkofágra, amely a negyedik századi épület alapjainál fekszik. A szarkofágon ez áll: „Pál apostol, vértanú”. A szarkofágot megpróbálták röntgennel átvilágítani, de a vastag márvány erre nem adott módot. A sírt nem nyitották föl, mert ahhoz XVI. Benedek pápa engedélye szükséges, mivel a templom a Vatikán tulajdona, egyébként is úgy beágyazódott a környező rétegekbe, hogy többéves munkára van szükség a kiemeléséhez. A főoltár alatt található márvány szarkofág 2,55 méter hosszú, 1,25 méter széles és 1 méter magas. Az ásatás vezetője szerint a márványkoporsó még bármit rejthet, az is lehetséges, hogy nincs benne semmi, csak Szent Pál emlékére készítették. A szakemberek szerint egyébként sem azt kell igazolni, hogy ez Pál sírja, mert ebben az ügyben egyetértés volt az elmúlt kétezer évben. A népek apostola halálának körülményeit a Biblia nem részletezi, a kutatók zöme szerint Néró császár uralkodása alatt, Kr. u. 60 körül fejezték le. Az Apostolok cselekedetei című bibliai szentírás elsősorban Szent Pál és Szent Péter missziós munkáját helyezi a középpontba. Ebből a forrásból kapunk képet Pál életéről. Saulus (Pál) megtérése hangsúlyos esemény, amit maga Pál apostol mond el az őt vádoló tömegnek, miután Jeruzsálemben elfogták. Fogságából egyetlen kiutat lát: fellebbez a császárhoz és Rómába viteti magát. A hajóút igen kalandos volt, viharos szél támad, a hajó legénysége és utasai hajótörést szenvedve Máltánál értek partot, Szicíliától kilencven kilométerre. (Ezt a jelenetet id. Markó Károly festette meg 1824-ben.) Ezután viszik Pál apostolt Rómába, ahol lefejezik. Málta hivatalosan február 10-én emlékezik meg Szent Pál hajótöréséről, Pál megtéréséről pedig az egyház január 25-én (pálfordulás). Szent Pál sírja látogatható lesz a Rómát fölkereső zarándokok és turisták számára, hiszen élete olyan nagyszerű példa a nem hívők előtt, hogy érdemes elgondolkodni: mindig van remény a megtérésre, ha a „damaszkuszi” úton járó jó irányít választ. Még mindig az ókori Római Birodalomnál maradva, páratlanul ritka lelet került elő nemrég Herculaneum vulkáni hamuja alól. Pompeji és Herculaneum a Vezúv Kr. u. 79. évi kitörése alkalmával pusztult el, amikor a két várost vastag hamuréteg fedte be. Néhány hónapja Herculaneumban egy márványból készült női fej került elő, szinte eredeti festett állapotban. Az orr és a száj hiányzik, de a haj és a szem értékes színei kárpótolják a felfedezőket. A város bazilikája közelében talált szoborfej egykor feltehetően a város névadójául szolgáló Herkules kilencedik feladatát szimbolizálta, amelynek során az amazon királyné, Hippolyta bőrövét kellett megszereznie. A vulkánkitörés előtt tizenkét évvel egy földrengés már porig rombolta a bazilikát, amelyet azután újjáépítettek. Szakemberek szerint Herculaneum rendkívül rossz állapotban van, a tetők többsége beomlott, a talajvíz, az eső és a galambok ürüléke folyamatosan pusztítja a freskókat, a mozaikokat és a márványpadlót. Nemzetközi segítség nélkül hamarosan a múlté lesz a hamuba temetett ókori város. (hankó)