Atomerőmű kontra megújulók

A Paks II. projekt nemcsak a globális trendekkel van összhangban, hanem szorosan illeszkedik az Európai Unió jövőképéhez, és teljes mértékben megfelel az uniós jognak. Mindez a két új atomerőművi blokk megépítésének magyarországi ellenzőit nem nyugtatta meg, sőt! Évek óta ugyanazokat a zöldnek nevezett elméleteket ismételgetik, miközben egyre több ország ismeri fel, hogy sürgető az új atomerőművek építése, illetve a meglévők rendszerben tartása. Ezek nélkül ugyanis hiú ábránd maradna a globális klímacélok elérése.

Különösen markánssá vált az USA-ban és Nyugat-Európában kibontakozó trendforduló. Ezekben az országokban is kezdik belátni, hogy az atomenergia teljes életciklusra vetített szén-dioxid-kibocsátása rendkívül alacsony, a rendelkezésre állást tekintve megbízhatatlan szél- és napenergia pedig önmagában nem alkalmas a stabil energiaellátásra. Ráadásul a 20-25 évre tervezett szélturbinák és napelemek leszerelése a keletkező veszélyes hulladék miatt súlyos környezeti problémát okoz, már most is. Ennek megfelelően az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország, Kína és India mellett térségünk országai közül Franciaország, Csehország, Bulgária is új atomerőművet tervez csakúgy, mint a lengyelek, ahol évente ezrek halálát okozzák közvetve a füstöt eregető szénerőművek.

A nemzetközi releváns szakmai szervezetek egyetértenek abban, hogy a globális klímavédelmi célok eléréséhez az atomenergiára és a megújulókra egyaránt szükség van, ezért az atomerőművek beépített kapacitása a jövőben jelentősen növekedni fog. Jelenleg is 54 új blokkot építenek, amelyek közül 2020–2025 között 47 kezdheti meg az üzemelést. Eközben a bejelentett és a tervezés különböző szakaszaiban lévő új atomerőművi egységek száma közel 440. Ebből csak Kína nagyjából 200 új blokkot tervez.

Zöld demagógia kontra számok

Az atomenergia hazai ellenzői ugyanakkor még mindig azt állítják, hogy a két új paksi blokkra egyáltalán nincs szükség. Legutóbb az osztrák minisztériumi támogatásokból is élő zöld szervezet, az Energiaklub azt állította: „Atomerőmű nélkül, sok szélerőművel és takarékossággal a jelenleginél olcsóbb, fenntarthatóbb és biztonságosabb lenne a magyarországi energia­rendszer.”

Az efféle kijelentések azonban minden tudományos hátteret nélkülöznek, csupán hangolni próbálják a hazai közvéleményt. Paks II. helyett a megújulók nyakló nélküli rendszerbe állítása végső soron a gáz- és szénalapú termelőkapacitások növelését segítené elő hazánkban. Az alapterhelést biztosító atomerőművek nélkül ugyanis kizárólag fosszilis forrásból, szén- vagy gázalapú villamosenergia-termeléssel vagy importtal lehetne a hazai ellátást megoldani. Áramra ugyanis a nap 24 órájában szükség van, éjszaka és felhős időben, de még akkor is, amikor nem vagy alig fúj a szél, ami Magyarországra különösen jellemző. Vagyis a két új paksi blokkot támadó hazai zöld szervezetek valójában a földgázlobbi és az energiakereskedők szekértolói. Nem rejtette ezt véka alá a zöldek egyik energiakereskedelemben érdekelt szakértője sem, aki nemrég a megújulókat pártolva arról írt, hogy a gázerőművek rendszerben tartása, sőt a kapacitásaik bővítése nagyon is indokolt lenne, mert ennek költségei messze elmaradnának Paks II. költségeitől. Vagyis az Európai Bizottság által is elismert,a befektetett tőke visszatermelése mellett profitot is termelő Paks II. atomerőművet akarnák pótolni a zöldek az ellátásbiztonságot garantálni képtelen, csak támogatásokkal életképes szélerőművekkel, kiegészítve a szenes erőművekhez hasonlóan szén-dioxidot kibocsátó gázerőművekkel.

Nézzük meg a számokat! A két új paksi blokk 2400 megawatt kapacitása révén, éves szinten mintegy 19 terawattóra villamos energiát termel majd. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, az IPPC adatai szerint a klímabarát atomerőművek teljes életciklusra vonatkoztatott szén-dioxid-egyenértékének kibocsátása 12 g/kWh, szemben a gázerőművek 490 g/kWh-s értékével, azaz csaknem negyvenszeres a különbség! Klímavédelmi szempontból mindez azt jelenti, hogy a Paks II. atomerőmű a gázerőművekhez képest kilowattóránként 478 g szén-dioxidot takarít meg. Azaz, ha a két új paksi blokk helyett gázerőművek épülnének, akkor éves szinten csaknem 9 millió tonnával több szén-dioxid kerülne a légkörbe. Továbbá ha a Pakson lehetséges 19 TWh villamos energiát gázerőművekben kellene megtermelni, ehhez 3-3,5 milliárd köbméter többlet földgázra lenne szükségünk, ami súlyosbítaná Magyarország importfüggőségét is. Arról se feledkezzünk meg, hogy a nap- és szélerőművek átlagos élettartama 20-25 év, szemben például a Paks II. atomerőmű garantált 60 éves üzemidejével!

Az energiatartalomra vetített egységköltség nukleáris üzemanyag esetében sokkal kisebb, mint a fosszilis üzemanyagoknál. A nukleáris fűtőanyag költsége – beleértve az uránkitermelést, a -dúsítást és a fűtőanyaggyártást – a villamosenergia-termelés teljes költségének csak 15-20százalékát teszi ki, nincs kitéve az olaj- és gázárak hektikus ingadozásának. Ezzel szemben a gáztüzelésnél az üzemanyag-komponens aránya az egységköltség 70-75 százalékát is kiteheti. Vagyis ha kétszeresére nőne a kitermelt urán ára, akkor ez az atomerőműben előállított villamos energia árát csak 5-10 százalékkal emelné meg. Ha viszont kétszeresére nőne a földgáz ára, akkor ez a földgáztüzelésű erőművekben termelt villamos energiát körülbelül 70 százalékkal drágítaná.

A tömeges naperőmű dilemmája

A naperőművekkel való összehasonlítás esetében problémát okoz az is, hogy esetükben nem a beépített kapacitások a mérvadóak, hanem hogy időjárás-függőségük miatt éves szinten mennyi villamos energiát tudnak megtermelni. Ezzel kapcsolatban már most látszanak olyan rendszerszintű kérdések, amelyekre a globális klímavédelmi célkitűzésekre és a villamosenergia-árak alacsony szinteken tartásra tekintettel időben kell a megfelelő szabályozási metódust megtalálni. Arról van szó, hogy a naperőművekben termelt villamos energia kötelező átvétele miatt a paksi atomerőmű termelését néhány alkalommal kismértékben már csökkenteni kellett. Ez pedig rendszerszinten vizsgálva számos kérdést felvet.

Kezdjük a villamosenergia-árakkal! A 2019-ben a paksi atomerőmű közel 186 milliárd forintos árbevételéhez nagyjából 17 milliárdos nyereség párosult. Az atomerőmű villamosenergia-termelése 16,3 milliárd kWh-ra volt. Ez azt jelenti, hogy az 1 kWh-ra jutó egységköltség közel 11,4 Ft/kWh-ra adódott, tehát ennyiért termelt az atomerőmű. Ebben már benne van a paksi atomerőmű által a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba befizetett 24,4 milliárd (1,5 Ft/kWh) forint is. Az alapban gyűlő pénz az atomerőmű majdani leszerelésének költségeit is hivatott fedezni. A naperőművek aktuális kötelező átvételi árai csúcsidőszakban28,6-32-35,29 Ft/kWh. Az átlagár 32 Ft/kWh.

Abban az esetben, ha a naperőművek (csúcs)termelése miatt a paksi atomerőművet kismértékben visszaterhelik, akkor minden meg nem termelt 1 kWh villamos energia vonatkozásában a naperőművek miatt rendszerszinten közel 20 Ft/kWh veszteség keletkezik. Hiszen egy sokkal olcsóbb áramtermelőt szabályozunk vissza azért, hogy a támogatott naperőművektől a villamos energia kötelező módon átvehető legyen. A mai magyar támogatott naperőművek évente mintegy 1 TWh villamos energiát termelnek. Erre a mennyiségre vonatkoztatva a veszteség évente bő 20 milliárd forint…

Az atomerőművek teljes életciklusra vonatkoztatott szén-dioxid-egyenértékének kibocsátása 12 g/kWh, a naperőműveké 48 g/kWh. Ebből az következik, hogy ha klímavédelmi szempontból közelítjük meg a kérdést, akkor azt mondhatjuk, hogy amennyiben az atomerőművet a négyszeres kibocsátással üzemelő naperőművek miatt terheljük vissza, akkor 1 kWh-hoz további 36 gramm többlet szén-dioxid-kibocsátás adódik hozzá. Az imént említett 1 TWh-ra vonatkoztatva ez a szám 36 000 tonna évenként.

A dupla elv a helyénvaló

Mindezek miatt klímavédelmi és gazdaságossági szempontból az lenne a célszerű, ha a dupla elv érvényesülne. Azaz a villamosenergia-rendszer a legkisebb kibocsátás és költség elvén üzemelne. Ennek érdekében azt kellene elérni, hogy a klímabarát és olcsó villamos energiát termelő paksi atomerőmű folyamatosan, százszázalékos teljesítményszinten üzemeljen, valamint a megújuló energiaforrások, például a naperőművek is, a legtöbb áramot termeljék. De ha bármilyen okból rendszerszinten leszabályozásra van szükség, akkor elsősorban a szén- és gázerőművek teljesítményét kell csökkenteni. Ha pedig műszaki és egyéb okok miatt a fosszilis erőművek termelése tovább nem csökkenthető, akkor a fenti célok elérése érdekében meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a naperőművek termelése is csökkenthető legyen.