Az agyunk 40 éves kor felett zsugorodni kezd – létezik-e mód a folyamat megállítására?

A hangszeres tanulás az egyik leghatékonyabb edzésforma az agy számára.

Bármennyire is igyekszünk, az öregedés számos következményét nem tudjuk elkerülni. Romlik a látás, mélyülnek a ráncok, az ízületi fájdalmak szinte elkerülhetetlenné válnak. De vajon a szellemi hanyatlás is ilyen megállíthatatlan? Úgy tűnik, nem feltétlenül.

Bár tudományos vizsgálatok szerint az agy térfogata 40 éves kor után évtizedenként körülbelül 5 százalékkal csökken, egyre több kutatás mutat rá arra, hogy egy új készség elsajátítása – például egy hangszer megtanulása – segíthet az agyműködés megőrzésében akár idős korig is.

Ezt a gondolatot emeli ki a Limitless: Live Better Now (magyarul: Határtalanul: Élj jobban most) című dokumentumsorozat első epizódja is, amely augusztus 15-től elérhető a Disney+ és a Hulu felületein, majd augusztus 25-től a National Geographic csatornán is. Az epizódban a 41 éves ausztrál színész, Chris Hemsworth először próbálkozik meg a dobolással. Nem csupán egy Ed Sheeran-koncert közönsége elé készül kiállni 60 ezer ember előtt, hanem egyúttal azt is demonstrálja, hogyan segítheti egy új hangszer elsajátítása az öregedő agy egészségének megőrzését.

Ez azonban nem valamiféle szuperképesség, amely csak Hemsworth számára lenne elérhető. A kutatási eredmények egyre bővülő sora támasztja alá, hogy azok a tevékenységek, amelyek szellemi kihívást jelentenek, hatékony eszközök lehetnek az életkorral összefüggő kognitív hanyatlás elleni küzdelemben.

Miért zsugorodik az agyunk az idő előrehaladtával?

Az agyszövet fokozatos csökkenése, amit agyi atrófiának nevezünk, már a harmincas éveinkben elkezdődhet – mondja Daniel Gustavson, a Coloradoi Egyetem kognitív pszichológusa. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez nem mindenkinél történik ugyanolyan ütemben.

Ha azonban megindul ez a folyamat, általában olyan kulcsfontosságú területeket érint, mint a prefrontális kéreg – amely a problémamegoldásért és az alkalmazkodóképességért felelős –, valamint a hippokampusz, amely a memóriát és a térbeli tájékozódást szabályozza.

„Az ezekben a régiókban bekövetkező változásokat akkor észlelheti, amikor nehézséget okoz felidézni egy beszélgetés részleteit, vagy amikor nem találja a kulcsait” – magyarázza Maya Shankar kognitív tudós, aki szintén szerepel a Limitless sorozatban. „Ilyenkor nem csupán bosszantó feledékenységről van szó – ezek valós idegi kapcsolatok megváltozását tükrözik.”

Az agytérfogat csökkenése főként az idegsejtek, valamint az úgynevezett szinapszisok – vagyis a sejtek közötti speciális kapcsolódási pontok – elvesztésének következménye. Emellett csökken az agy plaszticitása is, vagyis az a képessége, hogy alkalmazkodjon és újraszervezze magát. Továbbá az életkor előrehaladtával a neurotranszmitterek – például a dopamin, a szerotonin és az acetilkolin – termelődése és hatékonysága is csökken. Ezek az ingerületátvivő anyagok kulcsfontosságúak a memória és az izomműködés szempontjából. A mennyiségük csökkenésével együtt a szellemi frissesség is hanyatlik.

Ráadásul nemcsak a szürkeállomány (az agysejtek fő tömege), hanem a fehérállomány is sorvad az évek során – ezek az idegszövetek alapvető szerepet játszanak az idegi kapcsolatok védelmében és támogatásában. Ezek pusztulása különféle tünetekhez vezethet, melyek súlyosságát gyakran a genetikai hajlam és az életmód együttesen határozza meg – teszi hozzá dr. Golnaz Yadollahikhales, a Los Angeles-i Cedars-Sinai Orvosi Központ neurológusa.

Míg az enyhébb feledékenység gyakori és természetes jelenség, jelentősebb memóriazavar már a kognitív hanyatlás vagy a demencia korai jele is lehet. A szakértő szerint: Az agyban található kérgestest – amely a jobb és bal agyfélteke közötti kommunikációt biztosítja – olyan, mint egy híd. Minél erősebb ez a kapcsolat, annál jobb a multitasking-képesség és az érzelmi szabályozás is.

Hogyan segíthetnek a szellemi kihívást jelentő tevékenységek?

A tudósok egyetértenek abban, hogy a kognitív hanyatlás legjobb ellenszere az úgynevezett neuroplaszticitás – vagyis az agy azon élethosszig tartó képessége, hogy új tapasztalatokra reagálva újraszervezze saját hálózatait.

„Amikor valami újat tanulunk, szó szerint új idegsejteket és kapcsolódási útvonalakat építünk ki” – mondja Shankar. Ezt a folyamatot ahhoz hasonlítja, mintha egy lezárt út miatt új útvonalat keresnénk a munkahelyünk felé – és ez az új út lehet, hogy még hatékonyabb is.

Ez az alkalmazkodóképesség adja meg a kognitív tartalék alapját, ami azt jelenti, hogy az agy képes ellensúlyozni az öregedéssel járó károsodásokat vagy változásokat. Dr. Yadollahikhales ezt mentális állványzatként írja le: „Ez a belső tartószerkezet teszi lehetővé, hogy akkor is működőképesek maradjunk, ha az agy egyes részei már nem működnek tökéletesen.”

A kognitív tartalék kiépítésének egyik leghatékonyabb módja, ha új, szellemi kihívást jelentő készségeket sajátítunk el – például új sportot kezdünk, festeni, főzni vagy táncolni tanulunk, írunk, programozunk, vagy épp új nyelvet tanulunk.

Ezek a tevékenységek erősítik a fehérállomány szerkezetét, támogatják a neurotranszmitterek egészséges működését, és javítják az agyféltekék közötti kommunikációt is – különösen a kérgestesten keresztül, amely az agy legnagyobb fehérállományi struktúrája.

A lényeg tehát: bár az öregedés fizikai jelei elkerülhetetlenek, az agy állapotát és működését jelentős mértékben befolyásolhatjuk – akár egyetlen új készség elsajátításával is. És miért ne lehetne ez éppen a zene?

Miért segíthet az új hangszer az agy zsugorodásának ellensúlyozásában

Egy új hangszer megtanulása rendkívül hatékony módja az agy serkentésének: aktivizálja szinte az összes agyi területet, fejleszti a végrehajtó funkciókat és a munkamemóriát, valamint erősíti a két agyfélteke közötti kommunikációt. A hangszerjáték kétkezes koordinációt igényel, egyszerre több agyi struktúrát dolgoztat meg, és javítja a memória- és nyelvi feldolgozásért felelős régiók kapcsolódását, ahogy azt több kutatás is kimutatta, beleértve az idősebb felnőttek zongoratanulását vizsgáló tanulmányokat.

A megfelelő hangszer kiválasztása kulcsfontosságú: olyat érdemes választani, amely egyszerre kihívást jelent és örömet nyújt, legyen szó zongoráról, gitárról vagy dobról. A motiváció és a rendszeres gyakorlás erősíti az új idegi útvonalakat, a szociális tanulási lehetőségek pedig tovább fokozzák az élményt. Fontos hangsúlyozni, hogy sosem késő elkezdeni: maga a kihívás, nem a tökéletes tudás, serkenti az agy fejlődését, így az öregedés hatásai mérsékelhetők, és az agy élethosszig formálható marad.