Az Akadémia születése

Berzeviczy Albert, aki 31 évével a leghosszabb ideig volt elnöke a tudós társaságnak, 1925. november 3-án, a Magyar Tudományos Akadémia alapításának századik évfordulóján így fogalmazott: „…mi szokva vagyunk… ezt a korábbi időpontot (1825. november 3-át) tekinteni az Akadémia születésnapjának, annál is inkább, mert így még szorosabban csatoljuk Akadémiánk történetét Széchenyi dicső nevéhez.”

A hazai tudományos akadémia felállítását már az 1791. évi országgyűlés – korabeli nevén diéta – tudományi bizottsága is felvette programjába, a terv megvalósítására azonban egészen 1825-ig várni kellett. Ekkor karolták fel a tudomány és irodalom magyar nyelvű művelőit összefogó, az anyanyelv modernizálását irányító szervezet létrehozását a reformkori társadalmi elit tagjai, élükön gróf Széchenyi Istvánnal.

A vármegyék erélyes fellépését követően ugyanis ekkor hívta össze a pozsonyi országgyűlést I. Ferenc király, az aggódó Metternich kancellár ellenkezését figyelmen kívül hagyva. A diétán az uralkodó részben az 1790–91-es országgyűlés által kiküldött bizottságok feledésbe merült reformjavaslatainak megtárgyalását indítványozta abban a reményben, hogy a több mint harmincéves jelentések nem váltanak majd ki különösebb érdeklődést, és az országgyűlést jelentősebb engedmények nélkül sikerül megtartania.

I. Ferenc és bizalmasa, Metternich többek között az 1789-ben kitört francia forradalom véres történéseire hivatkozva gátolta a reformok bevezetését a birodalom területén. A király azonban nem számolt a korszellem megváltozásával, sem a hazafias pátosszal átitatott, éledező nemzettudattal, amelynek jelszavai a haza és haladás lettek.

A magyar rendek pozsonyi gyűlésén Gömör vármegye követe, Máriássy István ismét felelevenítette az 1791-ben már megfogalmazott kezdeményezést, amely a tudós társaság megalapítását célozta. De rendkívüli hatása volt Felsőbüki Nagy Pál – Sopron rendjeinek követe – beszédének is, amelyben hevesen kikelt azon főurak ellen, akik elhanyagolták a magyar nemzet és a magyar nyelv érdekeit. Hazafias szónoklata olyan elementáris hatást gyakorolt a felsőtáblához tartozó, de az alsótábla ülésén is részt vevő Széchenyi Istvánra, hogy a küldöttek legnagyobb meglepetésére váratlanul szót kérve, a következőket mondta: „Tisztelt Statusok és Rendek! Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.”

A bejelentést hatalmas lelkesedés fogadta, a beszéd után Vay Ábrahám nyolcezer, Andrássy György gróf tízezer, Károlyi György gróf negyvenezer forinttal csatlakozott Széchenyi felajánlásához, de rajtuk kívül is sokan támogatták az ügyet. Jókai Mór visszaemlékezései szerint az ülésen negyedmilliónyi ezüstforint gyűlt össze a Magyar Tudós Társaság, vagyis az MTA megalapítására. Az Akadémiai Könyvtárat Teleki József gróf családjának 30 ezer kötetes, értékes könyvadománya alapozta meg.

Ezután november 8-án az alapítók írásban is benyújtották kérésüket a nádorhoz. József nádor, aki maga is tízezer forintot adományozott a célra, bizottságot nevezett ki az intézmény alaprajzának megtárgyalására, amelyben Széchenyi is tevékenyen részt vett. Miután I. Ferenc király is szentesítette, az alapítást 1827-ben iktatták törvénybe.

Az MTA működésének csaknem kétszáz éves történetét többek között olyan nevek fémjelzik, mint a főtitkárként működő Arany János, az egykori elnök Eötvös József, a Batthyány-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a fizikus és kultuszminiszter Eötvös Loránd, illetve a mérnök-feltaláló Kandó Kálmán. De az Akadémia tagja volt Szent-Györgyi Albert orvos, biokémikus is, aki a C-vitaminnal kapcsolatos hazai kutatásaiért 1937-ben, első magyar tudósként vehette át a Nobel-díjat.