Az állatok már a dinoszauruszok korában is mágneses iránytűt használtak
Ősi, sejtnyi „iránytűk” buktak elő a tengerfenékről.
Az Észak-Atlanti-óceán mélyéről előkerült apró, mindössze egy baktériumnál is kisebb mágneses fosszíliák új fejezetet nyithatnak az evolúció történetében. A kutatók szerint ezek a világ legkorábbi bizonyítékai arra, hogy az állatok képesek voltak érzékelni a Föld mágneses mezejét, és ezzel tájékozódni.
A leletek 97 millió évesek, és egy eddig ismeretlen, rejtélyes organizmus hozta létre őket – olyan állat, amelynek testében már működhetett egy biológiai helymeghatározó rendszer.
A Communications Earth & Environment friss tanulmánya szerint a fosszíliák formája és mágneses struktúrája arra utal, hogy az ősi élőlények képesek voltak „olvasni” a mágneses teret, mintha térképet tartottak volna a szemük előtt. Ez az első közvetlen bizonyíték arra, hogy a mágneses tájékozódás nem újkeletű evolúciós trükk – az állatok már több tízmillió éve használják.
A természet egyik legnagyobb titka: hogyan működik a mágneses érzékelés?
A mai madarak, halak és rovarok hosszú vándorutakat tesznek meg anélkül, hogy valaha is elvesznének. Tudni lehet, hogy a Föld mágneses mezejére hagyatkoznak – de hogy mindezt hogyan érzékelik, az ma is rejtély.
Az egyik feltételezés szerint a testükben apró magnetitkristályok működnek mikroszkopikus iránytűként. Baktériumoknál már bizonyított, hogy létezik primitív mágneses érzékelés, ám a most előkerült részecskék sokkal nagyobbak és összetettebbek, mint amilyeneket valaha baktériumokban találtak.
Ez azt jelenti, hogy egy jóval fejlettebb élőlény hozhatta létre őket.
3D tomográfia fedte fel a „beépített iránytű” működését
A kutatók először tudták három dimenzióban feltérképezni a fosszíliák belső mágneses szerkezetét. A kép döbbenetes volt:
a részecskékben tornádószerű mágneses örvény kering egy központi vonal körül.
Ez az örvény:
• érzékeli a mágneses tér irányát és dőlését
• képes a mágneses erő nagyságának mérésére
• stabil, ezért nem zavaródik össze környezeti hatásoktól
Más szóval: ez egy tökéletes, természetes navigációs eszköz.
Ki hagyta hátra? A válasz egy ikonikus vándorló lehet
A fosszíliák eredete továbbra is rejtély. A tudósok olyan állatot keresnek, amely 100 millió éve már létezett, széles körben elterjedt volt, és képes lehetett mágneses tájékozódásra.
Egyre több jel mutat az angolnára.
Az európai és amerikai angolnák ma is több ezer kilométert vándorolnak, hogy eljussanak a Sargasso-tengerbe szaporodni. Azt is tudni lehet, hogy érzékelik a mágneses mezőt – ám az, hogyan teszik ezt, még mindig megfejtetlen.
Ha a most talált részecskék valóban egy ősi angolnaféle helymeghatározó rendszere voltak, az áttörést jelenthet az állatok tájékozódásának megértésében.
A történet itt válik igazán izgalmassá: lehet, hogy a Föld első iránytűje nem emberi találmány volt, hanem egy olyan élőlényé, amely már 97 millió évvel ezelőtt is tudta, merre tart.
