Rendkívüli felhőszakadások világszerte
Az extrém időjárás markában
Nem az úgynevezett mesterséges felhőmagvasítás okozta az elmúlt hetek rendkívüli dubaji felhőszakadásait, ahogy a kenyai áradásokat sem. A szokatlan időjárási fejlemények az egyre melegedő légkör törvényszerűségeiből következnek. Dr. Lakatos Mónika, a HungaroMet éghajlati szakértője úgy véli, az egymást erősítő energia-, élelmiszer- és megélhetési válságok elterelték a figyelmet a klímaváltozásról.
– Május 2-án immár idén másodszor csapott le áradásokkal járó ítéletidő Dubajra. Mi okozta?
– A térség klímáját hosszú csapadékmentes időszakok, majd rendszertelen, heves esőzések jellemzik, de mindezzel együtt ez valóban ritka csapadékesemény volt. Egy zivatarrendszer váltotta ki, ami az egyedi zivataroknál nagyobb skálájú, és órákon keresztül fennmaradt. Ilyen rendszerek általában akkor keletkeznek, ha a hő nedvességet vonz a légkörbe. Ezek nagy területen, egymás után alakulnak ki, és komoly felhőszakadásokhoz vezethetnek.
– Sokan úgy vélik, hogy ennek az oka a „mesterséges felhőmagvasítás”. Mit gondol erről?
– Mesterséges felhőmagvasítással ilyen léptékű esőzés nem idézhető elő, más a nagyságrendje. Az ilyen típusú időjárás-módosítás lényege, hogy repülőgépről vagy a felszínen működtetett párologtatógenerátorok segítségével ezüst-jodidot vagy kálium-jodidot, illetve szárazjeget vagy sókat juttatnak a felhőkbe. Ezeken a szemcséken a felhőkben lévő apró vízcseppek kondenzálódnak, így felgyorsítható a csapadékképződés folyamata, esőt lehet vele csinálni.
– Hol alkalmazzák a világban?
– Jelentős felhőmagvasító programok vannak Ausztráliában, Kínában, Indiában, Izraelben, Szaúd-Arábiában, Chilében, Franciaországban, Görögországban és Spanyolországban is. Kínában már évtizedek óta használnak ilyen technológiákat, elsősorban az ország száraz északi részén, ahonnan a búzatermés nagy része származik. Arról is lehet olvasni, hogy fontos sport-, politikai és más események idején is alkalmazzák ezeket a módszereket, hogy biztosítsák a napsütést. Ez történt például a 2008-as pekingi olimpia megnyitóünnepségén is. Arra is akadnak példák, hogy a téli hóesés fokozására és a hegyek hótakarójának növelésére használják, ezzel biztosítva a környező területek természetes vízkészletét.
– Vannak-e veszélyei?
– Egyelőre nem merült fel, hogy kockázatai lennének. A hatóanyag légkörbe juttatása sem egészségügyi, sem környezeti ártalmat nem jelent. Utóbbival kapcsolatban merültek ugyan fel aggályok, de semmilyen mérés nem támasztja alá, hogy az ezüst-jodidnak bármilyen negatív hatása volna. Ha a dubaji felhőszakadást illetően emberi beavatkozást keresnénk, akkor a humán tevékenység klímára gyakorolt hatását kell kiemelnünk. Az ilyen típusú intenzív esőzések az éghajlatváltozás miatt még szélsőségesebbé válhatnak, mivel a melegebb légkör több vízgőzt tud magában tartani.
– Jellemző-e hazánkban az időjárási viszonyok hasonló befolyásolása?
– Magyarországon a jégkármérséklő rendszer is ezen az elven működik. Több jégmag jelenléte miatt a jégkristályok képződésének sebessége megnő, aminek az lesz az eredménye, hogy sokkal több, de kisebb jégszemcse keletkezik, ezáltal kisebb lesz a kár. Sőt, sok esetben már a földre hullás előtt megolvadnak a jégszemek, és eső formájában érik el a felszínt. Az országos jégkármérséklő rendszert a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara üzemelteti, a HungaroMet előrejelzése alapján. Az ország 986 pontjáról 219 automata és 767 kézi vezérlésű talajgenerátor segítségével juttathatnak ezüst-jodidot a felhőkbe, amikor indokolt.
– Érte már kritika a rendszert…
– Hasonlóan a dubaji esethez, nálunk is előfordult, hogy az időjárás módosítását, nevezetesen ezt a rendszert tették felelőssé nem a sok, hanem éppen a szélsőségesen kevés csapadék miatt. A 2022-es aszály például a korábbi években nem látott, nagy területet érintő szárazságként jelentkezett, amely az Alföldön volt a legpusztítóbb. Egyesek bűnbakot kerestek emiatt, és a jégkármérséklő rendszert vádolták olyannyira, hogy a generátorok kezelői fenyegetéseket is kaptak.
– Alaptalanok voltak a vádak?
– Sokkal inkább az okozta az Alföld nagyobb kitettségét, hogy már megelőzően is kevesebb csapadék hullott, mint a Dunántúlon. Az Alföld középső vidéke amúgy is a legszárazabb éghajlatú része az országnak.
– Az elmúlt napok híradásai szerint Dubaj mellett az Arab-félsziget más országaiban, sőt a világ egyéb tájain, így Pakisztánban, Kenyában, Brazíliában, Uruguayban, tehát Ausztráliát kivéve valamennyi földrészen pusztítottak heves esőzések. Lehet-e közös okot felfedezni az extrém csapadékos időjárásra?
– Egyetlen indokot nem lehet találni. Kenya esetében nagyon valószínű, hogy az indiai-óceáni dipólus (IOD) pozitív fázisa és az éghajlatváltozás együttesen magyarázza a folyamatos árvizeket okozó esőzéseket. Az IOD az El Niño-Southern Oscillationhoz (ENSO) hasonlóan egymástól távoli térségek időjárási viszonyait meghatározó távkapcsolati rendszer. Az indiai-óceáni dipólus pozitív fázisában Indonéziától nyugatra a szokásosnál hűvösebb tengerfelszíni viszonyok jellemzők, míg az Indiai-óceán nyugati része a megszokottnál melegebb. Ez megváltoztatja a légköri cirkulációt az Indiai-óceán térségében. Indonézia és Ausztrália a normálisnál szárazabb, ami növeli a bozóttüzek esélyét, míg Kelet-Afrika a szokásosnál csapadékosabb, ami meg az áradások valószínűségét erősíti. Általában elmondható, hogy az egyébként is előforduló időjárási szélsőségeket a jelenleg zajló éghajlatváltozás felerősíti.
– Mennyire eredményesek az éghajlatváltozási világkonferenciák?
– haladnak ugyan a tárgyalások, de az eredményekkel nem lehetünk elégedettek. Egyre inkább a bőrünkön érezzük a klímaváltozás következményeit, ennek ellenére nem látszik jelentős javulás az országok szakpolitikáiban, ez derült ki a Climate Action Trackernek a tavaly decemberi dubaji ENSZ-klímacsúcson bemutatott jelentéséből. A jelenleg érvényben lévő politikák alapján a század végére továbbra is nagyjából 2,7 Celsius-fokos felmelegedés várható az ipari forradalom előtti szinthez képest, ami messze meghaladja a párizsi klímamegállapodás megengedőbb küszöbét, a két fokot is. A dubaji klímacsúcs egyik üzenete, hogy a jelenlegi vállalások nem elegendőek ahhoz, hogy másfél fokban tudjuk korlátozni a felmelegedést földi átlagban, ami még élhető jövőt jelenthetne.
– Voltak a konferenciának pozitív fejleményei?
– Dubajban megállapodás született például az összes fosszilis energiahordozótól való megválásról, ugyanakkor számos veszélyes kiskapu nyitva maradt. Fontos előrelépés, hogy közel 200 országnak sikerült megállapodnia abban, hogy globálisan megháromszorozzák a megújulóenergia-kapacitást és megduplázzák az energiahatékonyságot 2030-ig.
– Május 15-én, a nemzetközi klímaváltozási akciónapon a szakemberek felhívják a figyelmet a klímaváltozás által előidézett vészjósló természeti változásokra. Van-e jelentősége ön szerint egy ilyen jellegű nemzetközi akciónapnak?
– Minden olyan eseménynek van jelentősége, ami ráirányítja a figyelmet a bolygónk éghajlatát fenyegető veszélyekre. A nemzetközi összefogás erejével sokakhoz, köztük döntéshozókhoz is eljuthat az üzenet, hogy nem késlekedhetünk tovább a klímavédelem és az alkalmazkodás terén.
– Milyen hosszú távra lehet teljes biztonsággal előre meghatározni a várható időjárást?
– Jelenleg az időjárási helyzet bonyolultságától függően 7-10 napra készülnek elég pontos előrejelzések. Ennél távolabbra csak az átlagostól való eltérést lehet becsülni, miszerint hűvösebb-melegebb, szárazabb-nedvesebb időjárási viszonyok várhatóak-e a szokásosnál. Az Európai Középtávú Előrejelző Központ (ECMWF) készít ilyen típusú anomália-előrejelzéseket hosszabb távra, ezek többhetes, havi és szezonális prognózisok. A szezonális előrejelzések fejlesztése folyamatos, és vélhetően javulni is fognak, de egyelőre ezek beválása messze elmarad a rövid és középtávúakétól.
– Vagyis azok a híradások, amelyek pusztító júliusról és augusztusról szólnak, inkább a jóslás kategóriájába tartoznak?
– Ha a trendekbe illeszkednek ezek a hónapok, akkor az idén is készülhetünk tikkasztó hőhullámokra, de ezt még korai volna kijelenteni.
