Az ismeretlen Schwarz Dávid, akinek a világ a léghajót köszönheti
A mai napig Zeppelinnek nevezzük a merev szerkezetű léghajókat, azt gondolván, hogy annak feltalálója Ferdinand von Zeppelin volt. Rosszul tudjuk, ugyanis a légiközlekedésben évtizedeken át domináló találmány egy magyar származású feltaláló, Schwarz Dávid nevéhez kötődik, tervei csak korai halála után kerültek a német gróf birtokába, aki végül továbbfejlesztette, szabadalmaztatta, és a gyártását is megszervezte.
1845. december 7-én, Keszthelyen született Schwartz Dávid magyar származású feltaláló, aki a világ első merev szerkezetű léghajójának megalkotójaként vonulhatott volna be a történelemkönyvek lapjaira. Bár találmánya forradalmasította a léghajózást, neve máig jószerével ismeretlen, a történelem homálya takarja, míg Ferdinand von Zeppelin lett világszerte a léghajók szinonimája. De miért bánt ilyen mostohán az emlékezet a magyar feltalálóval?
Schwartz Dávid egy tehetős zsidó családban született, élete nagy részét Zágrábban töltötte, ahol fakereskedelemmel foglalkozott. Fiatal korában mérnöki tanulmányokat folytatott, és különösen érdekelték az új technológiák, köztük a repülés. A fiatal feltaláló úgy vélte, hogy a korabeli léghajók egyik legnagyobb problémája a rugalmas gázburkolat, amely nem volt elég stabil. Ezt az alapvető problémát kívánta megoldani egy merev, alumíniumból készült szerkezettel.
A merev szerkezetű léghajó
Schwartz találmánya tehát egy fémvázra épült, merev szerkezetű léghajó volt, amely alumíniumból készült. Ez jelentős innovációt hozott a léghajózás történetében, mivel a merev szerkezet nagyobb stabilitást és teherbírást tett lehetővé. Tervei nem maradtak a rajzasztalon, 1897-ben Berlinben sikeresen tesztelték egyik léghajóját, bár a repülés rövidtávú volt, mivel a jármű nem kapott megfelelő minőségű töltőgázt. Ennek ellenére találmánya bizonyította az alapötlet életképességét.
A léghajó 38 méteres hosszával és 12 méteres átmérőjével korának legnagyobbja volt, amelyet rácsszerkezetű váz tartott, és 0,2 mm vastagságú alumíniumlapok borítottak. Ez volt a világ első héjszerkezettel borított légi járműve. A belső szerkezetet 12 rekeszre osztották, amelyek összesen 3605 köbméter térfogatot biztosítottak. Négy, egyenként 2 méter átmérőjű légcsavarját egy 505 kg tömegű, négyhengeres, 16 lóerős Daimler-motor hajtotta. A léghajó önsúlya 3560 kg volt, és maximálisan 25 km/órás sebességet érhetett el. A próbarepülés során 460 méteres magasságba emelkedett, és képes volt egy főt, valamint körülbelül 130 kg hasznos terhet szállítani.
Zeppelin színre lép
Ferdinand von Zeppelin, a német hadsereg nyugalmazott tisztje szintén érdeklődött a léghajók iránt. Egyes források szerint a német gróf Schwartz özvegyétől vásárolta meg a szabadalmak egy részét, miután Schwartz 1903-ban, 46 évesen szívproblémák miatt elhunyt. Zeppelin a magyar feltaláló terveit felhasználva fejlesztette ki saját léghajóit, amelyeket később a világ az ő nevéhez kötött.
Érdemei persze bőven vannak, hiszen technológiai újításokkal is hozzájárult a találmányhoz, emellett hatékony marketinggel és az üzleti modelljének köszönhetően lett világhírű Schwarz találmánya. A gróf hozta létre a Zeppelin-léghajók gyártására és üzemeltetésére szolgáló céget is, amely az 1910-es években forradalmasította a légi közlekedést. Bár Schwartz Dávid neve háttérbe szorult, munkássága megkerülhetetlen a léghajózás történetében. Ő alkotta meg a merev szerkezetű léghajó alapját, amely nélkül Zeppelin sem érte volna el sikereit. A magyar feltalálót ma már egyre többen ismerik el, különösen Magyarországon, születésének évfordulóján pedig jegyezzük meg, Schwartz a léghajózás úttörőjeként egyértelműen a repülés történetének egyik meghatározó alakja.
