Bevallom őszintén, én úgy vagyok a kávéval, ahogy Gombóc Artúr a csokoládéval. Szeretem az eszpresszót, a hosszút, a jegeset, a habosat, a tejeset, az írt, az olaszt és a bécsit, de még a törököt is. Szeretem, ahogy a pesti bérházat, ahol lakom, reggelente belengi a konyhákból kiáramló kellemes kávéillat. Azt hiszem, kevés olyan magyar háztartás van, ahol ne ezzel a rítussal kezdődne a nap. Miközben a kávénkat kavargatjuk, gondolnánk-e, hogy ez az ital ugyanúgy egy növény terméséből készül, akár a bor, hiszen a szőlőhöz hasonlóan, a kávénak is vannak különleges termőterületei, fajtái és évjáratai.

A kávé eredetéről többféle legenda kering. Az egyik egy Phazes nevű arab orvoshoz kötődik, aki a kávét mint orvosságot említi. A másik történet szerint Kr. előtt 300-ban élt Etiópiában egy Káldi nevű kecskepásztor, aki észrevette, hogy a kecskéi a cseresznyéhez hasonló piros bogyók legelése után még késő este is vígan ugrándoztak. Miután megkóstolta a bogyókat, ő is hosszú ideig fittnek érezte magát. Élményeit elmesélte a közeli apátságban élő szerzeteseknek is, akik szintén elkezdték a bogyókat enni azért, hogy hosszú esti imájuk alatt végig ébren tudjanak maradni. Időközben arra is rájöttek, hogy ha megpörkölik a bogyókat és úgy főznek belőle italt, akkor a hatás ugyan nem változik, de az íz sokkal finomabb lesz. A pörkölt, őrölt kávéból készített ital fogyasztását Jemenben jegyezték fel először. A kávé fogyasztása, annak élettani hatásai miatt a szufi rendek virrasztó szertartásain vált jellemzővé a 15. század második felében. A kávéivás szokását valószínűleg az ezeken a szertartásokon részt vevő vallásgyakorlók vitték át a hétköznapi életbe. A kávébab pörkölésének művészete a 14. század óta ismert. A „barna arany” később átkerült Afrikából Jemenbe és Törökországba, ahol az „iszlám boraként” vált ismertté, ettől kezdve egyre-másra nyíltak meg a kávéházak. A kávécserje egy etióp tartományból, Kaffából származik. Örökzöld, amely a műveléstől függően akár a 12 méteres magasságot is elérheti, jázminillatú fehér virágzata van és piros, cseresznyeszerű gyümölcsöt hoz. A gyümölcshússal körülvett, bogyószerű csonthéjas termésben található két, lapos oldalával egymáson fekvő mag, a kávészem. Két fő fajtája az arabica és a robuszta. A lágy és aromaanyagokban gazdag arabica kávé Közép- és Dél-Amerikából származik, és a világ kávétermelésének több mint 70 százalékát adja. Az erősebb és testesebb ízű robuszta, amely a termelés mintegy 30 százalékát teszi ki, Afrikában és Ázsiában terem. A nagyobb tűrőképességű robuszta kávéfajt az 1800-as évek végén, a Nílus-expedícióban részt vevők fedezték fel az Egyenlítő mentén. A robuszta terméséből készített kávék íze egyszerűbb, néha földes, fémes, koffeintartalma magasabb. A kávénövény a világ nagy részén jelentős oxigénforrássá vált: minden hektárja naponta mintegy 40 kilogramm oxigént termel, amely hasonló területen fele az esőerdők teljesítményének. A levelek tövében fejlődő bimbókból fehér színű, jázminillatú virágok nyílnak. A kávéfa jellemzője, hogy ágain egyszerre láthatók bimbók, virágok, éretlen és érett termések. A kávégyümölcs a kávécseresznye. Az éretlen gyümölcsök először zöld, majd sárgás színűek, a teljesen érett gyümölcs élénk vagy sötétpiros. Egy arabica kávécserje egy év alatt átlagosan 5 kg gyümölcsöt terem, melyből 1 kg zöldkávé nyerhető. A kávét elsőként Jemenben kezdték el termeszteni, mára azonban a világ legnagyobb kávétermelője Brazília, majd Kolumbia, Vietnám és Indonézia következik. Vietnámban a kávétermesztés az utóbbi évtizedben soha nem látott növekedésnek indult. Ültetvényein szinte csak robusztát termesztenek, az éves termelés az évi néhány milliós zsákról mára már közel 15 millióra nőtt. A kávé az olaj után a második legnagyobb értékben forgalmazott kereskedelmi termék, a víz után pedig a második leggyakrabban fogyasztott ital a világon. A kávéiparban 20 millióan dolgoznak. Ebből csak Brazília 5 millió embert foglalkoztat. A folyamat végtermékét jelentő csésze kávéból 400 milliárd fogy egy évben, és mivel hatmilliárdan vagyunk, ezért minden emberre éves szinten 66 elfogyasztott csésze kávé, azaz egy kávécserje közel féléves hozama jut. A kilencvenes évek második felében a világ kávétermelése jelentősen megemelkedett, nagyrészt a vietnámi és brazíliai termelésnek köszönhetően. Az ezredfordulóra a világ kávétermelése éves ingadozásokkal 115 millió zsákra nőtt. A kávéivás szokását mohamedán zarándokok vitték magukkal Mekkába és Medinába menet, innen terjedt tovább a kávé fogyasztása Közel-Keletre. Később Arábiába és Egyiptomba, ahol a kávé, vagy ahogy ott nevezték, Kahweh fogyasztása hamarosan mindennapi szokássá vált, és divatba jöttek a kávéházak. Európa a XVlI. század elejétől a törökök közvetítésével kezdte megismerni a kávét, melynek népszerűsége rohamosan növekedett. Kávéházak épültek Olaszországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Franciaországban és Németországban. A kávé Európába érkezésekor már megindult a városiasodás és a polgárosodás folyamata. Az egyre nagyobb teret nyerő polgári életvitel megváltoztatta az étkezési szokásokat is. Az addig általános napi két meleg étkezés elé bekerült a reggeli; a korai ebéd és vacsora a polgári életforma kötött munkaideje miatt későbbre tolódott. Ez az átalakulás gyorsította a kávé térnyerését, mely alternatívát jelentett a rossz minőségű víz, a bódító hatású sör és bor fogyasztásának. A józanságot és precizitást igénylő városi foglalkozásokhoz jobban illettek ezek az italok. A kávés vendéglátóhelyek legfontosabb kínálati elemei mind a mai napig a reggeli, délelőtti étkezésekhez kapcsolódnak. A 17–18. században minden jelentős európai nagyvárosban megjelentek a kávés vendéglátó helyek. Kialakultak a nagy kávékultúrák Bécsben, Németországban, Olaszországban. A kávé egyre szélesebb néprétegek számára vált elérhetővé. Európában a kávéházak társadalmi intézménnyé váltak. A magyarországi kávékészítési és -fogyasztási szokásokat történelmi okok befolyásolták. Keletről a török, nyugatról a bécsi, délről az olasz ízlésvilágok, kávéitalok és technológiák jutottak el hazánkba. A kultúrák kereszteződésében lévő Magyarországon kezdettől fogva mindhárom funkció ötvöződött, de jellemző, hogy az első pesti kávésgilde három tagja épp a szerb Cavesieder Blasius, az olasz Francesco Bellieno és a német Johann Starkh volt. Ez az ötvözet határozta meg a modern kávéház szolgáltatásainak alapját is. A korabeli Pest határában évente négy vásárt tartottak. Ezáltal szerzett Pest meghatározó gazdasági és kulturális szerepet és indult dinamikus fejlődésnek. A vásárterületek vonzáskörzetében alakultak ki a már meglévő fogadókból az első kávéházak. Az első kávéfőző Balázs nevéhez kötődik, és 1714-ben alapították. A 18. század folyamán a kávéház intézménye egyre népszerűbbé válik, de a sokasodásnak gátat szab a kávésjog rendszere, melynek eltörlése után gombamód nyílnak meg a kávéházak. Ez vezet az 1900-as századforduló virágzó kávéházi életéhez. Budapest kiérdemli a kávéházak városa címet a közel ezer kávéüzletével. A kávéházak világában a 30-as években új jövevény az eszpresszó. Ez az üzlettípus a szocializmus évei alatt, ha lefokozott állapotban is, de valamit át tud menteni a kávés vendéglátás otthonosságot, közéletet adó funkciójából. Az olasz kávékultúra az 1930-as években, az eszpresszó kávégépekkel együtt érkezett Magyarországra. A legújabb technológia a megváltozott életvitelnek megfelelő üzlettípust hozott magával. Az utóbbi évtizedekben a csepegtetős, filteres kávégépek is feltűntek, és mára általánossá váltak az otthoni kávékészítésben. Az így készült kávé a hagyományos német, karlsbadi kannában készült hosszú kávénak az örököse. A huszadik század első felének technológiai újítása a gőzzel történő kilúgozás, aminek eredménye a feketekávé, a mai eszpresszó őse. Ez a készítési mód előbb kávézókban, presszókban terjedt, majd megjelent a háztartásokban is. A 60-as, 70-es években beszivárgott hazánkba a modern eszpresszó technológia, majd a kilencvenes években a nagy külföldi kávés és kávégépgyártó cégek piachódítása során ez az italkészítési metódus vált általánossá a vendéglátásban. Jelenleg ennek a módszernek a térhódítását figyelhetjük meg az irodai és otthoni kávégépek piacán. Magyarországon sokféle kávé kapható, sokféle kiszerelésben. Egyre másra nyílnak a kisebb-nagyobb kávézók, köztük a nemrégiben felújított, patinás New York Kávéház. A belvárosban sokak kedvence a Centrál, ahol akárcsak hajdanán, a kávé és a sütemények mellett zónaételeket is rendelhetünk. Akadnak olyan kávézók is, ahol magunk választhatjuk ki, hogy milyen fajtájú és pörkölésű kávéból főzzék kedvenc feketénket, vagy akár otthoni fogyasztásra is vásárolhatunk. Aki valami különlegességre vágyik, megkóstolhatja a többféle ízben kapható gyümölcskávét is. R. Papp Ágnes

A kávé gyógynövény

Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a kávé a légcső vérellátását serkenti, és jelentős élénkítő hatása van. Ha nem cukrozzuk agyon, kiváló fluorforrás is, s mint ilyen segít meggátolni a fogszuvasodást. Szájfrissítőnek sem rossz, ha például elrágcsálunk egy pörkölt kávészemet. Napi egy csészényitől, nem lehet bajunk. Főként, ha tejet is öntünk hozzá, mert akkor nem von el kalciumot a szervezetünktől. Élénkít, koffeintartalma befolyásolja az ideg- és érrendszert, javítja az agy vérellátását. Brit kutatók megállapították, hogy a kávézó hölgyek ritkábban dohányoznak és fogyasztanak alkoholt, mint teázó társaik. Segíti az emésztést, feloldja a zsírsejteket, így fogyasztó hatású, egyúttal az anyagcsere-folyamatot is élénkíti. Nehezíti az alvást, mert meghosszabbítja az elalvási fázist, megszakítja a mélyalvási szakaszt. A koffein javítja a szervek vérellátását. Állítólag növekszik tőle a szexuális érzékenység, a kitartás is. Hangulat- és koncentrálóképesség-javító. Serkenti a szív, az agy és az idegek működését, megelőzi a Parkinson-kór, valamint az epekövek kialakulását, és kimutathatóan javítja a légzést. A szakemberek azonban óvnak a kávé túl gyakori élvezetétől: a túlzott koffeinfogyasztás magas vérnyomást, kalciumhiányt okoz, növeli a gyomorfekély és a csontritkulás kialakulásának kockázatát.