Bezavarnak a megújulók
Közismert, hogy Ausztria támadja az atomenergia használatát a nemzetközi porondon, és minden követ megmozgat, hogy akadályozza szomszédait, Magyarországot, Szlovákiát és Csehországot atomerőmű-építési terveik megvalósításában. A rendszerbe állított és a klímaváltozás miatt egyre hektikusabban termelő osztrák víz-, szél- és naperőművek miatt Ausztria ma drága pénzen kénytelen újabb szivattyús-tározós erőműveket építeni, hogy biztosítani tudja a stabil áramellátást. Miközben Zwentendorfban közel négy évtizede árválkodik egy kész atomerőmű, amit annak idején feláldoztak a pártpolitika oltárán.
Közismert, hogy Ausztria a hegyek és hegyi vízfolyások országa. Kiváló föld- és vízrajzi adottságainak köszönhetően több mint 3000 kisebb-nagyobb vízenergiát hasznosító erőmű termel Ausztriában a nemzeti hálózatra. Az osztrák villamosenergia-rendszer mintegy 23 000 megawatt beépített kapacitásából a vízerőművek 8400, a szivattyús-tározós erőművek 3500, a gáz- és szénerőművek pedig több mint 4500 MW teljesítményt képviselnek. Így összességében a vízzel működő erőművek részesedése 60-65, a gázerőművek 15 százalék. Ezért volt könnyű Ausztriának ágálni a környező országok atomerőművei ellen – egészen mostanáig.
Az osztrák erőművek leglátványosabbika Ausztria legmagasabb hegye, a 3798 méter magas Großglockner lábánál található. A Magas-Tauern hegycsúcsainak ölelésében, 2040 méter tengerszint feletti magasságban fekszik a Kaprun Limberg II szivattyús-tározós erőmű. Az ilyen típusú erőművekre az országnak azért van szüksége, mert az áram speciális termék, ahol a hálózatnak folyamatosan egyensúlyban kell lennie, azaz a termelésnek és a fogyasztásnak pontosan meg kell egyeznie, hiszen csak így lehet a hálózati frekvenciát 50 hertzes értéken tartani.
Erőmű a hegy gyomrában
A villamosenergia-rendszerek a nap- és szélerőművek rohamos elterjedésével azok szélsőségesen ingadozó teljesítménye miatt egyre gyakrabban szembesülnek vagy hiánnyal – például amikor alig fúj a szél, vagy nem süt a nap –, vagy jelentős túltermeléssel. A lakosság és az ipar fogyasztási igényei ugyanis nyilvánvalóan nem eshetnek egybe a nap- és szélerőművek völgymeneteivel vagy csúcsaival. Erre a megoldás az ipari méretű energiatárolás, amit akkumulátorokkal nem lehet megoldani, ezért Ausztriában helyettük a szivattyús-tározós erőművek töltik be ezt a szerepet. Az osztrák helyzetet ugyanakkor súlyosbítja, hogy újabban az időjárás is egyre gyakrabban szól bele a vízerőművek termelésébe.
A Kaprun Limberg II szivattyús-tározós erőmű valójában két tározót jelent, a Mooserbodent és a Wasserfallbodent. A felső víztározó, a Mooserboden 2036 méter magasan található, az alsó Wasserfallboden tengerszint feletti magassága pedig 1672 méter. Előbbi 85, utóbbi pedig 81 millió köbméter víz tárolására képes. Az alsó tározó gátja 120 méter magas és 357 méter hosszú. A felső tározó két, körív alakú egyik gátja közül az egyik 107 méter magas, 494 méter hosszú, a másik pedig 112 méter magas, 357 méter hosszú.
A két nagy tározó kapcsolatban van több kisebbel. Ausztria és egyben a Keleti-Alpok legnagyobb gleccserének, a 9 kilométer hosszú Pasterze-gleccsernek az olvadékvizét a Margaritzensee gyűjti össze. A mérnökök itt egy trükkös megoldást választottak a tavaszi-nyári olvadékvíz hasznosítására. A hegy gyomrában fúrtak egy 12 kilométer hosszú és 3 méter átmérőjű alagutat, és összekötötték a gleccser lábánál lévő Margitzensee-tavat a kapruni felső tározóval, a Mooserbodennel, ami ennek a tározónak többletvízforrást biztosít, és két turbina közbeiktatásával folyamatosan áramot is termel.
Ám nem ez a fő attrakció. Amikor például erős szél fúj éjszaka, vagyis nagyobb mennyiségű szélerőművi áram áll rendelkezésre, miközben az emberek alszanak és kisebb az üzemek villamosenergia-igénye is, akkor ezt a fölös áramot arra használják fel, hogy vizet szivattyúzzanak a kapruni alsó tározóból a felsőbe. Aztán nagyobb áramigényű időszakokban, illetve amikor drágább a villamos energia, a rendszerirányítók a vizet leeresztik, amivel a Francis-turbinákat, illetve a hozzájuk kapcsolt generátorokat meghajtva áramot fejlesztenek. Az energiatermeléshez szükséges berendezések a hegy gyomrában vannak, ahol egy egész erőműrendszer működik, amelynek teljes kapacitása mintegy 850 MW.
Atomerőmű-áram atomelleneséknél
Csakhogy a vízenergiában gazdag Ausztria villamosenergia-rendszere is óriási kihívásokkal kénytelen szembesülni az utóbbi időben. A növekvő igények mellett folyamatosan váltakoznak a hullámvölgyek és az áramtöbbletek, és a szélsőséges időjárás miatt egyre gyakrabban jelentős víz-, nap- és szélerőművi kapacitáshiány lép fel, ami a rendszerirányítókat állítja nehezen megoldható feladat elé, mivel nincs elég hazai tartalék kapacitás, és folyamatos importra szorul az ország.
Ausztria ezért az importáram mellett ma kénytelen bővíteni a szabályozási célokat szolgáló kapacitásait is. Legnagyobb közszolgáltató vállalata, a Verbund AG hozzákezdett a Limberg III szivattyús erőmű építéséhez. Ennek részeként egy újabb alagutat fúrnak a kapruni felső és az alsó tározó között. Így újabb, 480 MW szabályozási kapacitás áll majd rendelkezésre.
Mindez azért fontos, mert idén január 8-án csak egy hajszál választott el több európai országot, köztük Ausztriát is, egy nagy kontinentális áramszünettől, amely döntően a kapacitáshiányra volt visszavezethető (Demokrata, 2021/19). Ennek apropóján Ausztria egyik legnagyobb áramszolgáltatója, a Wien Energie is megkongatta a vészharangot: erőműveik éjjel-nappal rendelkezésre állnak ugyan az ehhez hasonló események kezelésére, de a cég szerint az állandó „tűzoltás” hosszú távon nem működőképes. A kényszerű beavatkozások ugyanis mára tömegessé váltak. Néhány évvel korábban a Wien Energie-nek évente legfeljebb 15 alkalommal kellett rövid időn belül felgyorsítania az áramtermelést, de az utóbbi években erre évente már akár 240-szer is szükség van a hálózat stabilitása érdekében! A növekvő megújuló energiatermelő kapacitások egyben azt is jelentik, hogy a villamosenergia-hálózat mind nagyobb ingadozásnak van kitéve.
Ausztria az ínséges, áramhiányos időszakokban előszeretettel támaszkodik a saját gázerőműveinek termelésére, sokszor azonban ez sem elegendő. Ezekben az esetekben például a szomszédos országokból: Csehországból, Németországból, Szlovákiából és Magyarországról is importál áramot. Ilyenkor az atomellenes Ausztria végeredményben atomerőművekből származó villamos energiát is használ. Ezért is képmutató az osztrákok atomellenessége.
Így volt ez január 8-án is. Szomszédunknál a vízerőművek termelése január elején jelentősen visszaesett, ezért a beépített kapacitásuk fele állt csak rendelkezésre, miközben a borús, szélcsendes időben a nap- és szélerőművek alig adtak áramot. A naperőművek teljesítménye 0–140 MW között változott (hiába 1850 MW beépített teljesítményük), a szélerőművek pedig 28–260 MW teljesítményt biztosítottak, miközben a beépített kapacitásuk 3200 MW!
Ausztria belpolitikai okokból több mint 40 évvel ezelőtt népszavazást tartott, és pár ezres szavazattöbbséggel nyugati szomszédaink úgy döntöttek, nem indítják el a Duna melletti Zwentendorfban üzemelésre készen álló atomerőművüket. Azóta az osztrákok kormányzati szintre emelték az atomellenességet, ami a külpolitikájukban is jelen van, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy egy ország energiamixének meghatározása kizárólag az adott kormány hatásköre, illetve hogy tekintettel kell lenni az ország földrajzi adottságaira, nemzeti céljaira, valamint gazdasági és műszaki lehetőségeire…
Zöldszervezet vagy ügynökszervezet
Az osztrák kormányzat jogi eljárásokkal is próbálja az új atomerőművi blokkok építését akadályozni. A brit Hinkley Point C atomerőmű-projektet tiltott állami támogatásra hivatkozva támadta meg az Európai Bíróságon. Alighanem precedensértékű ítéletben bízott Bécs, hogy erre hivatkozva támadhassa a Paks II. projektet is. A terv része lehetett az is, hogy az Energiaklub nevű magyar zöldszervezet 2018-as és 2019-es pénzügyi beszámolója szerint az osztrák Szövetségi Fenntarthatósági és Idegenforgalmi Minisztériumtól támogatást kapott azért, hogy Paks II ellen jogi eljárásokat indítson. Az Energiaklub beszámolójában szó szerint ez állt: „Figyelemmel követjük a Paks II beruházással kapcsolatos ügyeket. Partnereinkkel közösen azon dolgozunk, hogy a Paks II-vel szemben további jogi lépéseket tudjunk meglépni.” Az Energiaklub legújabb, 2020-as beszámolója szerint az osztrák minisztérium változatlanul támogatja a szervezet atomellenes tevékenységét, bár ezúttal már nem nevesítették konkrétan a célt.
Ma az egyik legnagyobb globális kihívás az éghajlatváltozás következményeinek enyhítése. A klímavédelmi célok érdekében minden rendelkezésre álló, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó áramtermelési módot alkalmazni kell. Az egészséges energiamix részeként Európában és szerte a világban feltétlenül szükség van a megújuló energiaforrások fejlesztése mellett az atomerőművi részarány nagymértékű növelésére. Ezért is anakronizmus Ausztria atomellenessége. Az időjárásfüggő megújulók hektikus termelése miatt ugyanis az atomellenes Németország és Ausztria a jövőben is rászorul a környező országok atomerőműveiben termelt klímabarát áramra.
