Hirdetés

A sertéstüdő átültetése újabb fontos állomás a xenotranszplantációban, vagyis az állati szervek emberbe ültetésének kutatásában. Az elmúlt években már történt sertésvese és sertésszív beültetése is emberi páciensekbe.

A mostani esetben a 39 éves páciens szervezete nem mutatott azonnali, heves kilökődési reakciót a génszerkesztett sertéstüdővel szemben, bár az immunrendszer így is reagált, és kisebb szervkárosodás is jelentkezett. A kutatók hangsúlyozták: „jelentős kihívások” állnak még előttük, mielőtt egy ilyen tüdőátültetés biztonságosan alkalmazható lenne klinikai környezetben.

Óvatosságra intenek a szakemberek

Jianxing He, a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy óvatosnak kell maradni, és további, hosszabb időn át tartó kísérletekre van szükség az agyhalál állapotában lévő betegeken, hogy csökkentsék a tüdő károsodásának kockázatát.

A külső szakértők szerint az eredmények nem meglepőek, de annál jelentősebbek. Ankit Bharat, a Northwestern Medicine mellkassebészeti osztályának vezetője úgy fogalmazott, hogy ha sikerül bizonyítani, hogy az eljárás biztonságos és hatékonyság, az hosszú távon „paradigmaváltást” hozhat a szervátültetésekben.

Donorhiány és bizonytalanság

Évente több ezer tüdőátültetést hajtanak végre az Egyesült Államokban, a várólisták azonban hosszú évekre is nyúlhatnak. A szakértők rámutattak: az emberi donoroktól származó szervek állapota erősen változó, így a betegek rendkívül bizonytalan helyzetben vannak. Bharat szerint

az emberi donoroktól származó szerv „olykor olyan, mintha használt autót vásárolnánk”, mert a minőség előre nem kiszámítható.

A génmódosított állati szervek elméletileg állandóbb és kiszámíthatóbb minőséget biztosíthatnának a transzplantációk során.

Vegyes eredmények

Az elmúlt években több kísérlet is zajlott génszerkesztett sertésszervekkel: sertésvesét, sertésszívet és sertésmáját is ültettek már át emberi páciensekbe. Az eredmények vegyesek: Rick Slayman két hónapig élt a sertésvese-beültetés után, míg Towana Looney esetében négy hónap elteltével történt meg a kilökődés. David Bennett, az első sertésszívet kapott páciens két hónap után elhunyt, míg a második beteg, Lawrence Faucette, hat hétig élt a műtét után. Kínában tavaly egy sertésmáj tíz napig működött egy, az agyhalál állapotában lévő páciensben.

Jelenleg az Egyesült Államokban több mint százezer ember vár szervátültetésre, közülük néhány ezren új tüdőre. A becslések szerint a donor tüdők mindössze ötöde alkalmas átültetésre. Brendan Keating, a New York-i NYU Langone sebészprofesszora szerint a tüdőátültetésekre jellemző, öt évnyi túlélés a legrosszabb az összes szervátültetés közül, és általánosságban is elmondható, hogy ezeknél a műtéteknél csekély a siker.

Miért nehezebb a tüdőátültetés?

A tüdő különösen összetett szerv: folyamatosan kapcsolatban áll a külvilággal, szűri a vért, és mérete miatt sérülékenyebb az immunrendszer támadásával szemben. Keating szerint bár a kísérlet biztató, „még számos biológiai kérdést kell tisztázni” ahhoz, hogy a sertéstüdő széles körben átültethető legyen.

Bioetikai dilemmák

A xenotranszplantáció komoly etikai kérdéseket vet fel. Insoo Hyun, a Harvard Orvosi Kar bioetikai kutatója szerint az intézmények és etikai bizottságok döntenek ezekről az eljárásokról, mivel az agyhalál állapotában lévő betegek nem képesek beleegyezésüket adni. Emellett felmerülhet a „kettős mérce” veszélye: egyes betegek állati, mások emberi szervet kaphatnak. Ha az állati szervek minősége elmarad az emberiekétől, a kérdés az, ki kapjon rosszabb esélyt?